Demeter Szilárd: Az otthonülős válságban olvasásnépszerűsítési lehetőséget látok
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke, Gál Katalin levélben fordult Demeter Szilárdhoz, mint a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztoshoz, támogatását kérve a könyvszakmára nehezedő nyomás enyhítésében. Rácz András interjúja.
– A MKKE elnöke szerint a járvány ellen védekezés miatt valamennyi könyvesbolt bezárt, az online értékesítés nem nagyon bővült, a könyves mikrovállalkozások, családi vállalkozások egy része máris nagy bajban van. Ön hasonlóan látja a könyvszakma helyzetét?
– Hogy baj van, és még nagyobb baj lehet, ez általánosan érvényes majd’ minden gazdasági területre, így a könyvszakmára is. Bár talán rájuk fokozottabban. Eleve túltermelési válság kezdetén voltak, a tavaly év végén több olyan kiadóvezetővel beszéltem, akik aggódtak a könyvpiaci állapotok miatt. „Csak nehogy egy válság jöjjön, mert az hazavágja a kiadókat” – figyelmeztettek akkor. Minden józan számítás szerint várható volt, hogy valamilyen válság be fog következni, mondjuk, pont világjárványra nem számítottunk (pedig ez is várható volt). Szóval sérülékeny állapotban találta a pandémia a magyar kiadókat. Mi még a koronavírus európai megjelenése előtt elkezdtünk a MKKE elnökségével gondolkodni egy lehetséges könyvtörvényen, előkészítettünk egy nagy országos kutatást is, próbáltunk elébe menni a későbbre várt válsághelyzetnek. Hát, az élet beelőzött.
– Gál Katalin tíz pontban fogalmazta meg a magyar könyvszakma kéréseit az állam felé, kérve az ön közvetítését, támogatását? Látja ezeknek a kezdeményezéseknek a realitását?
– Az én mozgásterem annyi, hogy a gazdasági felvetéseket eljuttassam a döntéshozókhoz (ez sürgősséggel megtörtént), esetleg proaktív módon kihasználjam a miniszteri biztosi jogosítványokat. A járvány magyarországi kitörésekor összeraktam egy gyors csomagot, olyan mentőövet kerestem a magyar kiadók számára, ami nem alanyi jogon segélyez, hanem az adófizetőknek is jó. Ezt egyeztettem a szereplőkkel, két nap alatt sikerült összerakni egy rendszert. Ennek a lényege, hogy a kiadók a raktárban lévő készleteikből tesznek felajánlásokat, amiket az állam megvásárol, a Könyvtárellátón keresztül települési könyvátvételi pontokhoz juttatjuk el, ahonnan a könyvtárosok koordinálásával a közművelődési kollégák akár házhoz is szállítják a leginkább rászorulóknak. Ezt a csomagot a Nemzeti Kulturális Tanács ülésén ismertettem, utána bekérték a döntéshozók. Majd meglátjuk, jut-e rá pénz. Bár szerintem a könyv ugyanolyan alap, mint, mondjuk, a liszt, de jelen helyzetben hadd vegyem vissza az ellenzéktől a lélegeztetőgép-matekot: ha a lélegeztetőgépek vásárlása és eközött a csomag között kellene választani, gondolkodás nélkül a lélegeztetőgépre szavaznék. Most az életek mentése a legfontosabb cél.
– Vannak-e a MKKE elképzelései között olyan felvetések, amelyek egybeesnek azzal a programmal, amit ön a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosként képvisel?
– A gazdasági kérdésekről dönteni már meghaladja a miniszteri biztosi kompetenciaszintet. Bártfai-Máger Andrea miniszter asszonynak és Fekete Péter államtitkár úrnak tolmácsoltam a könyvszakma javaslatait. Ennyit tehetek. Mondjuk, a pálya szélén elég látványosan ugrálok, hogy emlékeztessem a döntéshozókat. A másik sapkámban a szerzőiknek, vagyis a magyar íróknak raktam össze egy projektet (harmadik sapkámban meg az előadóművészeknek), de mindháromnak az a célja, hogy az otthon ülő magyarok minőségi tartalomhoz jussanak. Ezt a logikát próbálom érvényesíteni főigazgatói/ miniszteri biztosi pályám kezdete óta: a kultúrafogyasztó adófizetők az elsődlegesek, utána a művészek, majd harmadikként a szakmai szereplők.
– Feltételezhető, hogy a járvány nyomán kibontakozó gazdasági válság a könyvkiadóknak, könyvkereskedőknek, mint a kulturális élet legtöbb szereplőjének, valóban nagyon nyomasztó lesz. Az érintettek számíthatnak-e arra, hogy az eddigieknél jelentősebb, illetve az eddigiektől eltérő kormányzati beavatkozás javít majd helyzetükön?
– Most lehet, hogy megköveznek, de én ebben az otthonülős válságban olvasásnépszerűsítési lehetőséget látok. Azért egész nap a képernyőt bámulni sem annyira jó. Ráadásul sok írónk nekiállt online felolvasni a műveit, vagy a kedvenc könyveit. Végre nagyobb figyelem fordulhat rájuk. Az a kiadó csinálja okosan, aki ebben meglátja a marketinglehetőséget. Azok, akik feltartott kézzel mennek a csatába, kormányzati beavatkozástól függetlenül vesztesek lesznek.
– Lát-e lehetőséget arra, hogy mi, egyszerű emberek, olvasók, színházba, kiállításra, koncertre járók segítsünk a kultúraközvetítő vállalkozásoknak, intézményeknek a talpon maradásban? Milyen egyéni és közösségi stratégiák lehetnek hasznosak ilyenkor?
– A könyvszakmát akkor segíthetjük a leginkább, ha olvasunk. Minden más pótcselekvés. Olvassunk, olvastassuk a gyermekeinket, szerettessük meg velük a könyvet – minden más ebből következik.
Borítókép: Demeter Szilárd. Fotó: Mohácsi László Árpád.
