Döme Barbara: Lájkokban mért szeretet
Nyisd meg a Facebookot, számold össze a mai lájkjaidat. Na, mennyi? El mered árulni?
Lájkokká forgácsolódott hétköznapok. Szmájlik, szívecskék, mosolygós fejek beváltva hamis valósággá. Szerelem, siker, csillogás a pofakönyvben, haldokló hétköznapok szőnyeg alá söpörve.
És ha mától igazat mondanék a Facebookon? Valahogy így, nem is olyan nehéz: Izzadtan, büdösen ébredtem az ezeréves pizsamámban, a karácsonyfám műanyag, régimódi, csak az eleje van felcicomázva, ami látszik. Huszonötödikén díszítettük csak fel, mert a férjem, Géza huszonnegyedikén napközben dolgozott vagy a szeretőjénél volt, már nem is firtatom. Emiatt persze nem maradhattunk le a szenteste kitett karácsonyfás posztról, ezért megkértem a nagyobbik gyereket, csináljon Photoshoppal egy olyan képet, amin egy csodás karácsonyfa előtt áll az egész család. Rohadt nehéz volt olyan fotót találni, ahol mind a négyen vállalhatóan néztünk ki, de Fercsike kicsit erre is rásegített, így aztán huszonnegyedikén reggel már az én posztomra is érkeztek a lájkok. Géza addigra hazaért, káromkodva összedugdosta a műfenyőt, én meg gyorsan rádobáltam a díszeket.
Egész évben hajtottam, naná, hogy karácsony előtt sem tudtam szabadságot kivenni, a töltött káposzta bolti, csakúgy, mint a halászlé meg a bejgli. De minden csak tálalás kérdése. Te elhiszed, hogy az a sok zserbó, mézes krémes, rántott ponty meg szilveszteri malac, ami a közösségi oldalakon díszeleg, mind az ismerőseid konyhájában készült? Nekem aztán magyarázhatnak, ismerem én a trükköket. A sápadt halászléfotóra színes filtert teszek, még a szegediek nyála is elcsordul, olyan étvágygerjesztően néz ki. A bolti bejglit icipicit megnyomkodom, de csak alig észrevehetően, ettől kicsikét megreped, de csak annyira, hogy hihető legyen, én sütöttem. A zserbó a barátnőm édesanyjától van, az én anyám évek óta depressziós, nem foglalkozik sem a karácsonnyal, sem mással. Azt mondja, azért kell kedélyjavítókat szednie, mert soha nem nézünk rá. Mondtam neki, ezt el ne mondja másoknak, főleg ki ne posztolja! A Facebookra évek óta ugyanazt a fotót tesszük ki róla, ami öt éve készült, akkor még vállalhatóan nézett ki. A ruhát és a karácsonyfát szintén Photoshoppal cserélgetjük rajta és mögötte, így minden tökéletes. Micikém, te semmit nem változol!, írta idén egy ismerősünk anyám fotója alá. Irigyellek, tette hozzá. Az én anyám, válaszoltam, és nyomtam rá egy ölelős jelet. Anyám este felhívott, de nem boldog karácsonyt kívánt, hanem óbégatott, hogy minket csak a látszat érdekel, meg összevissza hazudozunk, nem foglalkozunk vele, még abból a jó kis bejgliből sem vittünk neki, amit ma sütöttem. Mert persze látta a Facebookon. Tényleg, meg is nézem, hány lájk érkezett rá eddig. Nem túl sok, bár több, mint a kolléganőm karácsonyi tortájára, ami kókuszos. Kókuszos karácsonykor?
Lassan itt a szilveszter. A sült malacot már kölcsönkértem egy fotóra, cserébe rajta leszünk családostól a barátnőm szilveszteri posztnak szánt képén, ami arról tanúskodik, náluk is vidám buli volt. Persze csak öt percre szalad át hozzánk, amúgy egyedül lesz és bőg a pasija miatt, aki elhagyta egy fiatalabb szőkéért. A konzervlencsét csak tányérra kell önteni, a virsli megfő a mikróban, majd olyan irányból fényképezem, hogy jól nézzen ki. A szilveszterre megvett új ruhámba ugyan már nem férek bele a karácsonyi zabálás miatt, de holnap első dolgom lesz alakformáló bugyit venni, hogy összerántson legalább addig, amíg az újévi fotónkat elkészítjük.
Most pedig nyisd meg a Facebookot, számold össze a mai lájkokat. Csak ennyi? Na látod, megmondtam, hogy nem szeretnek!
