Elment a magyar reformközgazdaságtan atyja

Életének 99. évében elhunyt Kopátsy Sándor közgazdász, a közgazdaság-tudomány akadémiai doktora, a Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdász Életműdíjának kitüntetettje. Az egyik legnépszerűbb és legelismertebb közgazdász volt Magyarországon. 

Kopátsy hatása a magyar közgazdaságtanra és a magyar történelemre vitathatatlan, hiszen az elmúlt hetven év minden fontos gazdasági intézkedése körül felbukkant a neve. Nézetei és tanításai azonban túlmutatnak a száraz közgazdaságtani képleteken, hiszen sajátos szemléletmódja az élet több területre, így a kultúrára is kiterjedtek.

Út a csúcsra

Kopátsy Sándor 1922-ben született Kaposváron. A legendás közgazdász nehezen találta meg végül gyümölcsöző pályáját, hiszen eredetileg irodalmárnak készült, de mérnöknek tanult, hogy aztán a háború miatt félbeszakítsa tanulmányait. Többek közt bizonyára ennek köszönhető egyedi látásmódja a közgazdaságtan terén. Politizálni a Parasztpártban kezdett el, és még a párt titkára volt, amikor már a kommunistákra szavazott. „Az oroszokban és még a számomra idegen mentalitású kommunistákban is kikerülhetetlen szövetségest láttam” – vall magáról egy interjúban Kopátsy, aki ezek után harminc évig volt az MSZMP tagja. Közgazdásszá és társadalomtudóssá a Tervhivatalban töltött nyolc éve alatt vált, szerinte a nyugati közgazdászokkal szemben óriási előnyt jelentett nekik, hogy „az egész népgazdasággal kísérletezhettek”.

Kopátsy annak ellenére tudott a Kádár-korszakban is a csúcson maradni, hogy szerves részt vállalt a forradalomból, hiszen az 1956-ban a Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke is volt. Egy a HVG-nek adott 1989-es interjújában kérdezték: minek vagy kinek köszönheti, hogy a forradalomban vállalt szerepe ellenére is a felszínen maradt, mire Kopátsy így felelt: „Talán annak, hogy egész életemben megfogadtam Vas Zoltán tanácsát: Ha nem akarja magát megtagadni, soha ne fogadjon el magas pozíciót! És én mindig kisebb beosztásokban voltam, noha még így is sikerült szert tennem némi befolyásra. Ami igaz, az igaz, valóban kevesen úszták meg úgy, ahogy nekem sikerült, hogy még pártfegyelmit sem sóztak a nyakamba. A bankos kinevezésemet egyébként Nyers Rezsőnek köszönhettem, ő bízott meg később a Pénzügykutató megalakításával is.” Az interjúból egyébiránt kiderül, hogy jó barátok is voltak Nyers Rezsővel, még ha sok mindenben nem is értettek egyet.

Kulturális téren is fontos szerepet játszott ekkor, ugyanis az 1960-as évek végén az új gazdasági mechanizmusnak egyik élenjáró propagandistája lett, Szabó Sípos Tamással elindította a Magyarázom a mechanizmust című sokrészes rajzfilmsorozatot. Emiatt hívta Pécsi Ferenc elnök a Magyar Televízióhoz, ahol másodállásban másfél évig vezette a gazdaságpolitikai osztályt. Ekkoriban ismerte meg Matolcsy György édesapját is, akinek a stúdiójában a rajzfilm készült, a kapcsolat hosszú ideig megmaradt.

Hullámvölgy és reneszánsz

Kopátsy a korai Kádár-korszaki lubickolását legjobban egy Riccardo-idézettel tudta leírni: „Egy társadalomtudósnak minden helyzetben otthon kell éreznie magát a társadalomban, úszkálnia kell, ahogy a hal teszi a vízben.” A lubickolás azonban nem tartott sokáig: innentől egy nagyobb hullámvölgybe került a közgazdász, hiszen a Pénzügykutatóba igazgatóként lépett be, majd nyugdíjazása alkalmával már csoport nélküli csoportigazgatóként lépett ki. Mindez saját elmondása szerint azért történt, mert míg néhány prominens párttitkár látszólag elfogadta, közben valójában komoly hadjárat folyt ellene, amelynek során sokan revizionistának és ellenforradalmárnak bélyegezték.

Kopátsy végül a rendszerváltás alkalmával került újra reflektorfénybe, főként tanácsadóként kezdett tevékenykedni – először Németh Miklós kérte fel a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület tagjának, majd az Antall-kormány első évében Matolcsy György tanácsadója és az ÁVÜ igazgatóságának tagja volt, 1992–1998 között pedig a Privatizációs Kutatóintézet kuratóriumának elnöke lett.

Kopátsy, a gondolkodó

Kopátsy Sándornak azonban nem csak az életpályája volt számottevő. Élete során rengeteg emberre volt hatással, köztük Matolcsy Györgyre is, aki apai mentorként tekintett rá. Hogy mitől is volt olyan nagy ember és tudós Kopátsy, azt talán pont a vele bensőséges viszonyt ápoló jegybankelnök tudja a legjobban megragadni: „Kopátsy a világ nagy történészei közül való. Történeti, gazdaságtörténeti és természettörténeti felfedezéseinek minősége és száma a nagy kreatív gondolkodók sorába emeli. […] Az lesz az igazi szellemi globalizáció, amikor Kopátsy gondolatait forgatják majd a nagy kínai és indiai egyetemeken, szemelgetnek belőlük Bakonybélben és Párizsban egyaránt.”

„Inkább gondolkodó, mint közgazdász, műveltsége széles körű, de nem mindig egészen alapos. Nem vette fel a közgazdaságtan új sodrának terminológiáit, kritikái, ötletei így bár sokszor érdekesek – néha egészen merészek –, kívül esnek a tudományos diskurzuson, nélkülözik a számokat, képleteket, fogalmai rosszul definiáltak” – jellemezte Matolcsy atyai jó barátjának a tudományos közéletben betöltött szerepét.

Kopátsynak majd harminc könyve jelent meg, amelyekben meggyőző és modern érvekkel támasztja alá Széchenyi István 170 évvel ezelőtt kimondott igazságát: „A gazdaság legfontosabb értéke a kiművelt emberfő” – írja a Magyar Közgazdasági Társaság Kopátsy nekrológjában.

Kopátsy életművét, élet- és gazdaságfilozófiáját legjobban utolsó, 2011-ben megjelent könyve szedi össze. Az Új közgazdaságtan című művében a közgazdaságtan, a műszaki tudományok és a történelem összefonódásáról ír, amelyből kiemelném azt a gondolatot, mely a legközelebb áll a kultúrához: Kopátsy szerint az egyes népek sorsát hosszú távon azok kultúrája és viselkedési módja határozza meg – azok csak átmenetileg függhetnek különböző politikai és gazdasági módszerektől. A kultúrák, amelyek a történelmi tapasztalatok alapján sikeresnek bizonyultak, mind puritán erényeket képviselnek. Ezek közé az erények közé tartozik a beosztás, a takarékosság, a munkaszeretet, a fegyelmezettség és az időgazdálkodás is. Sikeres az a nép, amely ezekkel az erényekkel büszkélkedhet.

Ez az okfejtés kicsit nacionalistának is tetszhet, azonban Kopátsy attól határozottan elhatárolódott, ami cseppet sem meglepő, hiszen átélte a II. világháborút is. Kopátsy inkább így tekint a nacionalizmusra: „Számomra Bartók, Ady és Bibó az igazi példakép, akiknél a magyarságtudat, a magyarságérzés mindig más népek megértésével párosult.”