Fényűzés, parti, őrület
Zelda Fitzgerald: vad, fékezhetetlen, intelligens, a 20-as évek Amerikájának ikonikus, sokak által irigyelt alakja, aki azonban soha nem tudott férje, a modern irodalom egyik legnagyobbjának, F. Scott Fitzgeraldnak az árnyékából kilépni. A végtelen partikba és a ki nem használt tehetségébe szó szerint belebolondul, végül egy tűzben hal meg egy idegszanatóriumban, mindössze 48 évesen.
Pedig minden olyan jól indult az életében. Jómódú alabamai családba érkezik, hatodik gyerekként. Már korán megmutatkozik tánc- és írástehetsége, mégsem veszi őket komolyan. Ehelyett felveszi a lázadó tini szerepét, zabolátlan, fiúkkal bandázik, iszik és dohányzik, ahol lehet, megbotránkozást kelt. Nagyon fiatalon, a középiskola elvégzése után megismerkedik F. Scott Fitzgeralddal, aki azonnal belehabarodik a kezelhetetlen, szenvedélyes lányba. Zelda először kikosarazza, majd miután a férfinek megjelenik az első könyve, Az Édentől messze, mégis összeházasodnak.
1920-ban járunk, a könyv nagyon gyorsan sikeres lesz, Fitzgeraldnak meghozza azt a népszerűséget és anyagi elismerést, amire mindig is vágyott, honoráriumai ettől kezdve csillagászatiak. Az ifjú pár beleveti magát az első világháborút követő, őrült időszakba, ami a jazz-ről, a charlston-ról és a szabadságról szól. A nők letépik magukról a fűzőt, laza ruhákba öltöznek, rövid hajat vágatnak és ugyanúgy mulatnak, isznak, mint a férfiak. Megszületik a „flapper lány" lázadó, szexi típusa, a stílus koronázatlan királynője Zelda Fitzgerald lesz. Az állandó partizásban az sem akadályozza meg, hogy 1921-ben megszületik egyetlen lányuk, Frances „Scottie” Fiztgerald.
Férjével együtt ők lesznek az első valódi celeb-pár, a gondtalan és gazdag ifjúság díszpéldányai, akiknek ginben és pezsgőben úsznak nemcsak az éjszakáik, de a nappalaik is. Habzsolják az életet, rengeteget utaznak, fényűzően és ész nélkül szórják a pénzt. A sajtó kedvelt témái, a társasági élet népszerű figurái lesznek, hírességekkel múlatják az időt. Ez a fékevesztett életmód azonban benyújtja a számlát, ami jó vaskos lesz.
Egyre többet marakodnak, vad veszekedésektől hangos az otthonuk. F. Scott Fitzgerald súlyos alkoholizmusba süllyed, bár még mindig sikeres és elismert író, a Szépek és átkozottak, majd A Nagy Gatsby végképp az irodalmi elitbe emelik. Felesége, Zelda a balettben próbál kiteljesedni, 25 évesen beleveti magát a táncba, profivá szeretne válni. Ez nyilvánvalóan elérhetetlen vágyálom, ő mégsem fogadja ezt el, fáradhatatlanul jár a próbákra híres tanárokhoz, és egy ponton úgy tűnik, hogy törekvései sikeresek lesznek. 1929-ben felkérik az Aidába szólózni. Ezt azonban nem fogadja el, labilis idegállapota miatt visszautasítja a szerepet.
A balettel járó kíméletlen fizikai igénybevétel és a vad életmód most már megbosszulja magát, Zelda összeomlik, paranoid tévképzetek gyötrik, öngyilkosságot is megkísérel. Elkezdődik a kálváriája, amelyben ki-be jár a különböző idegszanatóriumokban. Skizofréniával diagnosztizálják, bár ma inkább bipoláris depressziót állapítanának meg nála. Egyre inkább eltávolodik lányától és férjétől. Aki bár próbálja támogatni Zeldát, de egyre inkább kicsúszik az ő lába alól is a talaj, mind mélyebbre merül az alkoholizmusban, ami már munkáját is befolyásolja. Az éj szelíd trónján című regénye már közel sem akkora siker, mint a korábbi könyvei, a kritikusok és a közönség is fanyalogva fogadja. Egyre nehezebb fenntartaniuk a nagy életet, fizetni a drága gyógykezeléseket.
Zelda a balett után próbál más önkifejezési formákat találni: festeni kezd, könyvet ír. A valcert táncolja velem című könyvet mindössze hat hét alatt írja meg egy Baltimore-i klinikán, gyógykezelése közben. A nyilvánvalóan önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotástól a férj kiborul, átíratja feleségével a kéziratot, ráadásul harmadosztályú írónak titulálja. Bár kiadják a könyvet, megbukik, sem a kritikai fogadtatás, sem az évek óta tartó gazdasági depresszió nem segítenek abban, hogy sikeressé váljon.
A kudarc végképp elveszi Zelda életkedvét, bár festményeit – amelyeket nagyrészt szanatóriumokban fest – 1934-ben kiállítják New Yorkban, már nincs visszaút. Egyik klinikáról a másikra kerül, férje Hollywoodban próbál anyagi nehézségeiken segíteni, de nem tud megragadni, lányát is kidobják az internátusból. F. Scott Fitzgerald egyre jobban leépül, szó szerint a sírba issza magát, mindössze 44 éves, amikor szívinfarktusban meghal 1940-ben. Zeldán egyre inkább eluralkodik a mániás depresszió, nem megy el férje temetésére, ahogy lánya esküvőjére sem. Viharos, egyszer nagyon fent, máskor nagyon lent élete nyolc évvel férje halála után tragikus véget ér: szanatóriumában tűz üt ki, és ő nyolc társával együtt bent ég a házban. Csak 48 éves volt.
Az egyik legnagyobb amerikai író múzsája rövid életében megjárta a mennyet és a poklot, és bár körberajongott híresség, a női emancipáció ikonja lett, mégsem tudott kiteljesedni, sem a balettben, sem a festészetben, sem az írásban. Lánya, Scottie szerint szerteágazóan tehetséges volt, és pont ez lett a veszte, mert semmiben nem tudott igazán elmélyülni. Szenvedélyes, vibráló személyisége azonban azóta is izgatja az utókort, több filmben és sorozatban ábrázolták már izgalmas életét (pl: Az utolsó hívás, Éjfélkor Párizsban, Z: The Beginning of Everything), amelyet jól jellemeznek saját szavai:
Nem élni akarok. Először szeretni akarok és mellesleg élni.
Borítókép: Christina Ricci Zelda Fitzgerald-ként a Z: The Beginning of Everything című sorozatban
