Hosszú Katinka és a Brain Bar

A legnagyobb hazai agytorna-rendezvény második napjának igazán izgalmas pillanatait nem az előadóknak köszönhetjük, hanem inkább annak, hogy elgondolkozhattunk, mennyi mindent lehetett volna még elmondani. Az ötletbörze azonban kétségkívül parádés volt.

Vajon túléli-e a Gutenberg-galaxis a 21. századot?

Lapozz a folytatáshoz címmel valószínűleg a Brain Bár idei sorozatának egyik legrosszabb beszélgetését volt alkalmam végighallgatni. A program unalmas reklámblokkal indult, és a szerzői könyvkiadás magasztalásával zárult, azaz tulajdonképpen a kritikátlan irodalmi önmegvalósítás propagandáját halhatták a csalódott hallgatók, hiszen a cím a könyvkultúra jövőjébe ígért bepillantást.   

A műsort egy fiatal, kedves, blogger, Szabados Ágnes nyitotta, aki elmesélte, hogy miként és miért hozta létre pár évvel ezelőtt a közösségi oldalakra optimalizált Nincsidőmolvasni nevű kihívást. A kihívás a dologban az, hogy a követőknek vagy klubtagoknak havi egy könyvet kell elolvasniuk. Hmmm... Ezt megismétlem. Havi egy könyvet kell elolvasniuk. Nem heti egyet, ahogy azt, mondjuk, más kultúremberek teszik vagy napi egyet, ahogy azt a Szerb Antalhoz hasonló álmatlanságban tobzódó könyvrajongók teszik, hanem havi egyet.

Most ne elmélkedjünk azon, hogy vajon a Brain Bár szervezői olyan közönséghez akarnak-e szólni, akik havi egy könyvet olvasnak, hiszen ott van nekünk a blogger beszélgetőtársa, a vállalkozó, Jentetics Kinga. Róla azt kell tudni, hogy állítólag Európa egyik legsikeresebb női vállalkozója, a PublishDrive nevű online platform alapítóinak egyike. A beszélgetőpartnerektől pedig megtudhattuk, hogy Jentetics Kinga cége mindenféle sikereket ér el, kiadványaik sok ezer digitális könyvtárban és több száz digitális áruházban jelentek meg, illetve megtudhattunk még egy rakás érdektelen és tartalmatlan részletet a céggel és tevékenységével kapcsolatban.

Ha azonban a reklámszövegről lehántjuk a reklámot, kiderül, hogy a vállalkozás igazi posztmodern projekt, a magasan szárnyaló önmegvalósítás-ipar egy sajátos szegmense, amely az önjelölt íróknak kínál kényelmesen járható utat a vágyfantáziák megélése felé.

Megjegyzem, a cégalapítóval izgalmas beszélgetést lehetett volna folytatni akár arról a hatalmas üzletről, ami a „Lehetsz, aki lenni akarsz!” gondolat köré épül, akár arról, hogy vajon ebben az önmegvalósítási lázban mekkora szeletet tesznek ki az „írók”, de akár még arról is, hogy az efféle fűzfapoéták között akad-e igazi tehetség. Ilyenekről azonban nem volt szó, illetve volt, de nem kilépve a marketingkommunikáció szigorú keretei közül.

Megtudhattuk például, hogy még Jean Austen is maga adta ki a könyveit, igaz – tette hozzá az üzletasszony vagy inkább üzletkisasszony –, a tizennyolcadik században kissé másképp kell elképzelnünk a self-publishing realitásait.  

No, igen. Akkor például nem volt e-könyv. Most meg az irodalmi álmokat kergető szép- és kevésbé szép lelkek meg kell, hogy elégedjenek a digitális megjelenéssel. Igaz, aki akarja, ki is nyomtathattatja pár példányban könyvét, vagy felesége, anyukája, testvére és barátnője könyvét, erre ma már automatizmusok állnak rendelkezésre.

– Kell ennyi könyv? – kérdezi a beszélgetés egy mélységi pillanatában a havonta egy könyv elolvasását kihívásként meghirdető blogger. – Ki kell-e adni minden könyvet? (Ugye érezzük a mennyiség és a minőség finom distinkcióját?)

– Nem érezzük, hogy kategorizálnunk kellene – felel a vállalkozó. Aztán hozzá teszi, hogy ja, mégis:

– Persze van, amit nem adunk ki. A gyűlöletkeltő, ízléstelen szövegek nem kerülhetnek a kínálatba. Igaz – folytatja elmélázva –, van a piacon olyan, amit nem adtam volna ki, miközben a piac imádta.

Mint kiderült, a szürke összes árnyalatáról van szó.

Hiába no, ízlés és ízléstelenség nem piaci kategóriák.

Ugyancsak kérdésre válaszolva azt is elmondja a kiadó, hogy szerinte a nyomtatott könyv nem fog eltűnni. Nemcsak azért nem mert más a szerepe az olvasásban, hanem azért sem, mert a könyvespolc manapság egyfajta státusszimbólum.

Nem folytatom, mert ezzel a beszélgetés csúcsára jutottunk. Hiszen ha a könyv státusszimbólum, akkor a Gutenberg-galaxis sikeresen átlépett a 21. századba. Mindenki megnyugodhat.

Adatokkal jobb a világ

Nem túlzás kijelenteni, hogy a jövőben az adatok a legféltettebb kincsekké válhatnak, melyekre a modern kori kalózok és a szabályokat be nem tartó cégek csak úgy vadásznak. Az Adatokkal jobb a világ – A kockák mentik meg az emberiséget című előadás rámutatott arra is, hogy ezen a téren nagy az egyéni felelősségünk.

A mesterséges intelligencia évtizedek óta foglalkoztatja az emberiséget, de vajon kell-e attól tartanunk, hogy a gépek átveszik az irányítást felettünk? Úgy gondolom, hogy még jó néhány emberöltőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a mai fikció valós veszélyként merüljön fel.

Szabó József (Head of Data, Vodafone Magyarország) rögtön be is mutatta a mesterséges intelligenciának három szintjét, majd megjegyezte, hogy sok jövőkutató szerint, ha eljutunk az első szintig, akkor a további lépcsőfokokat már könnyebben veheti a tudomány. Egyébként a szuper, vagyis a harmadik szintű mesterséges intelligencia már minden tekintetben meghaladná az embert.

Az adatok behálózzák életünket, az okostelefonok elterjedésével akarva-akaratlanul kiadunk magunkról információkat. Kánai András jövőkutató véleménye szerint az emberiség most azzal küzd, hogy nem ismeri igazán önmagát. Erre sokszor az algoritmusok alapján döbbenünk rá: például egy-egy szoftver azt is sejtheti előre, hogy milyen útvonalon közlekedünk majd a következő napon.

Jó-jó, de mi a helyzet ilyenkor a személyiségi jogokkal? Megeshet itthon az, hogy kampánycélokra használják fel az állampolgárok adatait, mint ahogy az amerikai elnökválasztás során tették? Mondhatjuk azt, hogy Európát védi a GDPR – a legmagasabb kiszabható bírság 20 millió forint is lehet, ami bármelyik cégnek is igencsak fájna – de mindig vannak kiskapuk, ami miatt egy-egy vállalat megpróbálja rossz célra felhasználni az adatokat.

Bizonyára sokan hallották, hogy a világjárvány első hulláma alatt a telefonok cellainformációi alapján tudták felmérni, hogy mennyire tartják be itthon a kijárási korlátozást. Szabó József elmondta, hogy a koronavírus terjedése és valamelyest megértése szempontjából az adatfelhasználás hasznos lehet.

Például egy kanadai cég algoritmusa irdatlan mennyiségű orvosi folyóiratot böngészett át és az információk elemzése után tíz lehetséges helyszínből nyolc esetben jól jelezte előre, hogy hol alakul majd ki újabb gócpont. Ennek fényében nyugodtan mondhatjuk, hogy ha jól kezeljük az adatokat, az a hasznunkra válhat.

Az előadáson kitértek arra is, hogy mivel a digitalizált jövő felé haladunk, így a felhasználóknak tudniuk kell azt is, hogy milyen esetekben szabad, vagy nem szabad megadni az információkat. Az előadók szerint az adatok értelmezésének az alapműveltség részévé kell válnia, így akár könnyebben megérthetjük, hogy mit jelent az, hogy egy adott napon hány új koronavírus fertőzöttet találtak itthon.

Szabó József és Kánai András arról is beszélt, hogy milyennek képzelhetjük el a jövőt. Véleményük szerint az emberi ösztönök és az etikus gondolkodás kulcsszerepet fog játszani. Ez érthető, hiszen egy gép nem tudja megérteni például az ok-okozati kapcsolatokat, és akár a véletlen pillanatokat is száműzheti az életünkből. Már csak az a kérdés, hogy mit szeretnénk: szabályozzuk mindennapjainkat, vagy teret engedünk a meglepetéseknek.

Az ország újraindítása – Beszélgetés Lászó György államtitkárral

A Brain Bar második napján a jövőből egy kicsit a jelenbe is visszatért az előadások sora, hiszen dél körül László György gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár beszélgetett Sid Moorty-val, a Brain Bar egyik házigazdájával a magyar kormány járvánnyal kapcsolatos gazdaságvédelmi akciótervéről és a recesszióból való kilábalás lehetőségéről.

Kezdetben a házigazda azt firtatta, hogy Magyarország hogyan tervez szembenézni a koronavírussal gazdasági értelemben. Válaszul László György a gazdaságvédelmi akcióterv öt alappillérével ismertette. Az öt alappillér nem más, mint a munkahelyek megvédése és új munkahelyek létrehozása, a tradicionálisan erős ágazataink (élelmiszeripar, gyógyszeripar, turizmus) kiemelt védelme, a vállalatok pénzügyi támogatása kedvező hitelekkel és különböző garancia-struktúrákkal, és végül, de nem utolsó sorban a családok és a nyugdíjasok védelme. Az államtitkár szerint a kormány a kitűzött céljait magabiztosan el is érte.

A házigazda ezután azt az érdekes kérdést vetette fel, hogy miben is volt más a magyar kormány gazdasági reakciója a többi országhoz képest. László György szerint az első és legfontosabb eltérés ilyen téren az volt, hogy a magyar kormány nem kezdett felelőtlen pénzosztásba, mint ahogy azt az USA is tette, ehelyett sokkal célzottabban támogatták a gazdaság szereplőit. Az ingyen pénz helyett inkább próbálták megvédeni a munkahelyeket, aki pedig mégis elvesztette, annak átképzési lehetőséget ajánlottak az ingyenes informatikai képzésük keretében. Mindemellett kiemelte, hogy a magyar kormány igyekezett a hazai vállalatokat megvédeni a felvásárlástól, hiszen a válságban megrogyott cégeket hamar megkörnyékezte a nagytőke, hogy felvásárolják a hirtelen nehéz helyzetbe kerülő cégeket. Kulcsfontosságúnak tartotta a kormány, hogy ezeket a vállalatokat ne veszítsék el a nagytőkével szemben, így ha látták, hogy valaki el akarja adni a cégét, inkább gyorsan megkeresték őket, hogy hogyan segíthetnének nekik.

A téma ezek után egy közönségkérdés kapcsán az elmúlt tíz év gazdaságpolitikájára terelődött. Az államtitkár elmondta, hogy a magyar kormány elmúlt tíz évének a gazdaságpolitikáját a patriotizmus és a pragmatizmus határozta meg: „ami jó a magyar családoknak és a munkahelyeknek, az nekünk is jó” – fogalmazott az államtitkár.

A patriotizmus kapcsán a műsorvezető felvetette a bizonyos ’brain drain’ problémáját és a bevándorlás kérdését is. A ’brain drain’ alatt a műsorvezető arra a folyamatra gondolt, ahol az okos, diplomás magyarok inkább külföldre költöznek, hogy ott kamatoztassák a tudásukat. Ennek kapcsán felvetette, hogy a problémának nem lehetne-e egy barátságosabb bevándorláspolitika az ellenszere, aminek keretei közt Magyarországra máshonnan is jöhetnének okos, diplomás emberek. László György erre válaszul mindenekelőtt tisztázta, hogy szerinte Magyarország most is rengeteg harmadik világbeli egyetemistát fogad minden évben, akik viszont később hazamennek, hogy ott kamatoztassák az itt megszerzett tudásukat. Mindemellett az államtitkár magabiztosságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy szerinte ahogy Közép-Kelet-Európa fejlődni fog, úgy egyre többen fognak végül hazaköltözni.

A beszélgetés végén pár rövidebb téma is említésre került. Ennek keretei közt az államtitkár elárulta, hogy a magyar kormány jelentősen támogatja a hazai gyógyszercégeket a vakcina-versenyben, a korlátozások hiánya kapcsán pedig elmondta, hogy most nagyobb felelősséget várnak el elsősorban a fiataloktól, akik körében jelenleg jobban terjed a vírus.

Rendezte: CGI – A számítógépek ejtik rabul a filmkészítést?

Két hárombetűs szó, amit mindannyian ismerünk, pedig lehet, nem is tudunk róla. CGI és VFX, ma már a filmkészítés alapjai. A kérdés, hogy mennyire határozzák meg a jövőt? Szükség lesz még színészekre vagy a számítógépek veszik át a főszerepet? Eszenyi Péter vizuális guru számtalan hollywoodi szuper-produkcióban dolgozott már, a Brain Barba Londonból kapcsolódott be, és Szabados Ágnessel a digitális technika jelenéről és jövőéről beszélgetett a filmes szakmában.

Előbb nézzük a két hárombetűs szót. A CGI valójában olyan képi világ, amit számítógép segítségével állítanak elő, míg a VFX a vizuális effekt rövidítése, gyakran összekeverik a speciális effekttel. A kettő közötti fő különbség, hogy utóbbit a film forgatásának helyszínén fizikailag is el tudják készíteni (ilyen pl. egy robbanás) míg a vizuális effekt az utómunkastúdiókban készül. Eszenyi Péter azt is hozzáteszi, a technológia gyors fejlődésével ez is változik, napjainkban már egyre több az olyan vizuális effekt, amit a forgatások alatt is tudnak használni.

Ha csak az elmúlt évek legnagyobb bevételű szuperprodukcióit nézzük, a fent említettek alapján elmondható, hogy a filmek nagy részét már ezek a megoldások teszik látványossá. Gondoljunk a Marvel univerzumra, ami az elmúlt évtizedben több millió nézőt vitt a moziba és a világ minden pontján ismerik a szuperhősöket. Eszenyi Péter a Bosszúállókban és A galaxis őrzőiben is dolgozott. Felmerül persze a kérdés, pontosan hol is látható a magyar szakember munkája? Utóbbiban Peter Quill űrhajójának monitorjait is ők készítették, a Bosszúállókban többek közt Stark laborját. Munkája egy része olyan dizájnokkal foglalkozik, ami 30 éve nem létezett. Míg régebben a színészek a forgatások során elképzelték ezeket a digitális megoldásokat és a levegőt „nyomkodták”, most már odáig jutott a technika, hogy nem utómunkával, hanem már a forgatásokra előkészítik ezeket az elemeket (mondjuk egy űrhajóbelsőt és monitort), így a színészek is látják, használják, jobban bele tudják élni magukat, és hitelesebb lesz a történet, vagyis interakció jöhet létre a színész s a technika között.

Ez a fajta filmes világ és jövő a legnagyobb rendezők között is vitát vált ki. Christopher Nolan például igyekszik kerülni a számítógépes technikát, és inkább a forgatáson próbál olyan fizikai díszletet és környezetet megteremteni, hogy minél kevesebb CGI legyen a filmjeiben.

Melyik sci-fi állta ki legjobban az idő próbáját? – kérdezte az egyik kommentező a beszélgetés alatt. Eszenyi egy konkrét filmet nem tudott kiemelni, de szerinte „minél több technológia van egy filmben, annál jobban lehet látni, hogy öregszik és látszik rajta az idő.”

A filmkészítés kezdetétől jól megfigyelhető a technológiai fejlődés, mindig meghatározza azt a korszakot, amikor a film készült. A fejlődés egyik látható üteme, hogy jelenleg a forgatásokon már tökéletes vizuális effekteket tudnak prezentálni, a ledfalak segítségével már élőben azt veszik fel, amit később utómunkával kéne előállítani, azon kívül, hogy időt spórolnak a pandémia alatt is hatalmas segítséget jelent, nem kell repülőgépre szállni és elutazni, hiszen lehetővé válik olyan jelenetek leforgatása a vizuális effektek segítségével, hogy a stúdióból is el lehet jutni egzotikus helyekre, vagy éppen a Hold felszínén is lehet sétálni.

Felmerült a kérdés, ha ilyen gyorsan fejlődik a technika, a jövőben mennyire változhat meg a filmes szakma, szükség lesz a színészek munkájára?

Eszenyi Péter úgy látja az emberi tényezőt nagyon nehéz helyettesíteni bármilyen technikával. Léteznek olyan alkotások, ahol a színészi teljesítmény töredékét használják fel a film végső verziójában, és azt sem titok, hogy van, ahol csak a színészek arcát használják, de a testük, ruhájuk, környezetük teljes egészében digitális. A vizuális guru mégis azt mondja, a rendező és a színész interakciójából fantasztikus alkotások születnek, és egyenesen elképzelhetetlennek tartja, hogy ne legyenek színészek a jövőben a filmekben, és helyette a technika és a számítógép legyen a főszereplő.

Vállalkozz, mint egy bajnok! - Hogyan építs élsportolóként birodalmat?

Hosszú Katinka a világ egyik legeredményesebb úszója, háromszoros olimpiai bajnok, kilencszeres világbajnok, tizennégyszer nyert Európa-bajnokságot. Mind az öt vegyes úszó számban egyszerre tartotta a világcsúcsot. Sikeres vállalkozó. Létrehozta az Iron Lady brandet, saját úszóiskolát alapított és forradalmasítva sportágát, útjára indított a nemzetközi profi ligát. 

A Brain Bar diáknagykövetei kérdezték sportról, vállalkozásról, sikerről, időbeosztásról, és arról is, versenyezne-e robotokkal?

Talán nem véletlen, hogy több kérdés is irányult arra, hogyan képest beosztani idejét és minden területen magas szinten tevékenykedni. A válaszok mindenkinek segítséget jelenthetnek saját élete területén. Hosszú Katinka elárulta, az első és legfontosabb a prioritás felállítása, főleg mivel két, teljes embert igénylő munkája van. Ezért eldöntötte, számára az úszás az első, de azt is megtanulta – és ebben az amerikai egyetemi tanulmányai nagy segítséget jelentettek –, hogy a fennmaradó idejét (esetében szabadidőről kevésbé beszélhetünk) produktívan használja. A vállalkozó léténél a legnagyobb problémát az okozta, hogy az irányítást engedje át, kezdetben mindent saját maga akart kontrollálni, ezért előfordult, hogy túlvállalta magát, sok stresszel járt, míg rájött arra, hogy szüksége van olyan minőségi időre, amikor képes fontos döntéseket hozni, stratégiát felállítani. A sikeres vállalkozás szerinte nem csak a pénzről szól, jó emberekből álló csapat és szenvedély nélkül nem megy, és egy alapos piackutatás is segíthet a kezdet kezdetén.

Felmerült a kérdés, vajon legsikeresebb aktív sportolónk a vállalkozásában lágyszívű vagy keménykezű vezető? A válasz egyébként magát Katinkát is nagyon érdekelné, de bevallása szerint azért adta ki a kezéből a mindennapi irányítást, mert túl kedves, mindenkinek segíteni akar a problémáit megoldani, és még arra is képes lenne, hogy mások munkáját elvégezze. Ezért inkább inspirálni és motiválni szeretné a kollégáit. 

Az úszósport jövőjét egyértelműen a tavaly életre hívott profi ligában látja, ahol már nem egyének, hanem csapatok küzdenek egymással. A sorozat érdekessége, hogy nem nemzetek vetélkednek, egy csapatvezető a világ minden pontjáról igazolhat versenyzőket.

Ha már jövő, megkérdezték, versenyezne-e robottal? Talán a legigazabb mondat hangzott el ebben a kérdezz-felelekben, mert Katinka úgy fogalmazott: a sport szépsége pont az, hogy emberekről van szó, és nem tudjuk előre kiszámítani, mi történik, pont emiatt lesz mindig is érdekes a sport. És, hogy mit vár 2100-ban? – Avatar, applikáció, virtuális fantázialiga, minden idők legnagyobb úszóival.

A jövő-építész: beszélgetés Radha Mistry-vel

A jövő mindig izgalmas és kiismerhetetlen, főleg az olyan gondterhes időkben, mint amiket manapság élünk. Milyen lenne, ha az lenne a munkánk, hogy a jövőt kutassuk? Milyen lenne, ha az lenne a foglalkozásunk, hogy különböző jövőképeket építsünk az emberiség számára? Ilyen foglalkozás bizony létezik, és úgy is hívják, hogy ’jövő-építész’, melynek keretei közt az ember különböző jövőbeli szcenáriók modellezésén dolgozik. Ez a munkája Radha Mistry-nek is, az Autodesk szoftvercég munkatársának.

Radha Mistry előadását munkájának kicsit részletesebb ismertetésével kezdte, hiszen sokaknak nem egyértelmű, hogy pontosan mivel is foglalkozik. Az Autodesk szoftvercég többek közt segít a partnereinek a jövő trendjeire való felkészülésben. Radha csapatával a jelenben kutakodik, egyelőre olyan észrevehetetlen trendeket keresve, amelyek majd berobbanhatnak a jövőben. Majd ezen lehetséges trendek segítségével modelleznek egy jövőképet. „Olyan ez, mintha egy új világot építenénk – a jövő világát” – mondta Radha. Partnereik között elsősorban építészmérnöki, termék-designer és média-kommunikációs cégek szerepelnek, amelyek szeretnék megelőzni a jövő társadalmi folyamatait, hogy aztán ’időtálló’ termékekkel jelenhessenek meg.

Radha kiemelte, hogy ezek nem egyszerű jóslatok, amiket egy varázsgömbből szedtek elő, hanem inkább lehetséges szcenáriók, amelyek akár 10-20 évre is előre nyúlhatnak. Mindezek mögött jelentős kutatómunka áll, amihez olyan szerteágazó adatforrásokat használnak, mint újságok és magazinok, egyetemi tanagyagok, tudományos kísérletek és szabadalmak, törvénykezések – röviden minden, ami kicsit is újszerű információval szolgálhat. Ezekben a forrásokban keresik az átfedéseket és összefüggéseket, minták után kutakodva. „Próbáljuk összekötni a pontokat” – mondta Radha.

A ’jövőkutató’ egy példát is említett munkájuk kapcsán egy tavalyi projektből, melynek során a különböző városok lehetséges szcenárióival foglalkoztak. A tíz hónapig tartó projektben négy különböző várostípust vettek alapul (egész konkrét körülményekkel): Egy nagyvárost, ami éppen túl van egy nyári olimpia rendezésén, egy várost egy szigeten, amin egy hurrikán söpört végig, egy hegytetői várost, amit földrengés sújtott, és egy amerikai kis iparvárost, ahonnan kivonultak a gyárak, és most újra fel kell fedeznie önmagát. A felállított modellben azt kutatják, hogy az adott városok hogyan tudnak reagálni ezekre a szituációkra akár hosszú távon is, és milyen technológiákkal tudnak segíteni a sorsukon.

A beszélgetés során Radha több közönség-kérdésre is válaszolt. Az egyik kérdés a jelenlegi járvány hatásait firtatta, hogy vajon az felgyorsított-e bizonyos folyamatokat. Radha erre elsőként az online oktatást hozta föl, ami szerinte már egy ideje lebegett a fejünk fölött, de a pandémia most rákényszerített minket az átállásra. Állítása szerint bizonyára nem ez az egyetlen trend, ami hirtelen felgyorsult.

Olyan kérdés is érkezett, hogy hogyan tud valaki erre az izgalmas pályára lépni, esetleg milyen képzettség kell hozzá? Radha erre azt válaszolta, hogy úgy látja, hogy már az egyetemekre is beszivárgott a bizonyos ’jövőbelátó’ képzés (angolul ’foresight’- nak hívják, ami szó szerint jövőbelátót jelent). Neki nem volt szerencséje ilyen képzésben részt venni, így ő az építészet területéről került be a szakmába. Szerinte az építészet azért hasznos ezen a területen, mert átadja a kellő látásmódot, hogy hogyan kell időt álló ’terméket’ (az ő esetében ugye épületet) terveznie. Emellett szerinte hasznos lehet a design-kutatás terület, és mindenképp szükséges a megfelelői kutatói hozzáállás.

Radha a beszélgetést azzal zárta, hogy a jövőben bizonytalan fiatalokhoz fordult néhány jó tanáccsal. Kiemelte, hogy igenis van hatásunk a jövőnkre, és így az nem is borulhat teljes bizonytalanságba, és dolgozzunk azon, hogy a lehető legjobb jövőt teremtsük meg magunknak. Annak, aki nagyon aggódna a jövő kérdésein azt üzente, hogy „a jövő éppen annyira lesz ijesztő, amennyire nem értjük”, így törekedjünk a minket körülvevő folyamatok lehető legjobb megismerésére, hogy biztosabb jóslatokat vonhassunk le a jövő kapcsán. „Vedd át az irányítást a jövőd felett!” – hangzott az inspiráló zárómondat Radha-tól.

Startup nagyhatalom

Biás Csongor, a Startup Hungary ügyvezetőjének és Kölkedi Krisztián, a Hungarian Startup University Program (HSUP) vezetőjének beszélgetésén elsősorban arra keresték a választ, hogy mi szükséges ahhoz, hogy Magyarország a globális startup világ egyik motorja legyen.

Mit tehet egy fiatal, ha van egy jó ötlete és startup vállalkozásba kezdene? Ezzel a felütéssel indult a jövő vállalkozásairól szóló eszmecsere. Kölkedi szerint az egyik legfontosabb, hogy minél több információt gyűjtsön a leendő startupper, hogy milyen lehetőségei vannak, mit és hol tanulhat tapasztalt vállalkozóktól, merre találhat befektetőket. Ehhez Biás még azt is hozzátette, hogy minél előbb érdemes teszteltetni a piaccal a prototípust, mert végső soron az fog dönteni bármilyen termékről, szolgáltatásról. A tapasztalatok szerint nem az ötlet, az innováció mértéke, vagy a tőkebevonás aránya a legmeghatározóbb egy cég életében, hanem a megfelelő időzítés a piacra lépésnél.

Szerinte az a különös, hogy az első generációs, magyar gyökerű sikersztorik (Prezi, Ustream, LogMeIn) után nem jönnek olyan tempóban a többiek, mint ahogy az várható lett volna. Elsősorban a megfelelő ökoszisztéma hiányát látja emögött, ezért hívták életre pár hónapja a Startup Hungary-t, amelynek tizenkét alapítója feketeöves és már befutott startupper; elkötelezettek a megfelelő környezet kialakításában.

Az ökoszisztéma fejlesztésének fontosságát Kölkedi is hangsúlyozta, a HSUP idén ősszel huszonegy felsőoktatási intézményben indít startup-képzést. A mindset, azaz a fiatalok gondolkodásmódjának alakítása mellett szerinte az is lényeges, hogy a különböző szereplők (befektetők, inkubátorok, állami szereplők) együtt tudjanak működni, közösen dolgozzanak azért, hogy minél több unikornis cég hódíthassa meg Magyarországról a világpiacot. Tőke sok van, a digitalizáció is jó ütemben halad, már csak szorosabb kollaborációra lenne szükség. Abban egyébként egyetértettek, hogy az ökoszisztéma megváltoztatása időbe telik, de ez felgyorsítható, és ebben elsősorban a vállalkozóknak van nagy feladata.

Biás rámutatott arra is, hogy a hazai startup vállalkozásokkal az egyik legnagyobb probléma, hogy nem gondolkoznak már a kezdetektől a globális piacban, mivel Magyarország nem elég kicsi, szemben például az észtekkel, akiknek nyilvánvaló, hogy muszáj külföldre vinniük a termékeiket. A magyar startupperek sokszor tesztelésre használják a hazai piacot, és addig húzzák az időt a külföldi terjeszkedéssel, amíg felbukkan egy erősebb versenytárs, vagy egy nagyobb cég bekebelezi őket.

Kölkedi úgy látja, minden évben van 2-3 olyan cég, amelyben benne van a potenciál, hogy valóban világszintű sikereket érjenek el. De a kudarckezelés mellett sikerkezelést is kell tanulniuk a startuppereknek, mert gyakran a lendületes eredményeket, növekedést nem tudják feldolgozni, és ezért gyorsan tudnak magasról nagyot esni.

És hogy hogyan érdemes, milyen céllal a startup létbe beleugrani? Biás szerint az nem jó érv, hogy gazdagok akarunk lenni, vagy nem akarunk másnak dolgozni. A helyes cél az, ha az ötletünkkel egy valós és létező problémát szeretnénk megoldani, és olyan missziót tudunk adni a munkatársainknak, amelyért érdemes keményen dolgozniuk. Ami szintén lényeges, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatokat, kapcsolati és anyagi tőkét a befutott vállalkozók aztán forgassák vissza, mert csak így építhető ki egy aktív és fejlett startup ökoszisztéma Magyarországon is.