Idén sem maradunk Kapolcs nélkül
A koronavírus-járvány finoman szólva is átrajzolta, vagy méginkább leradírozta az idei fesztiváltérképet. Nem volt kivétel ezalól a Művészetek Völgye sem, pedig a neves fesztivál most ünnepelte volna 30. jubileumát. Az alapítók és a valahai szervezők azonban mindenképpen szerettek volna erről az egyedülálló esemény- sorozatról megemlékezni, így „Kapolcstól a Völgyig” címmel rendhagyó kiállítással tekintenek vissza az elmúlt évtizedekre. A különleges, kultúrtörténeti jelentőségű tárlatról, a gyerekeknek szóló Kapolcska Táborról és Kisfesztiválról Márta István zeneszerzővel, a fesztivál megálmodójával beszélgettünk.
– Honnan jött a Kapolcstól a Völgyig kiállítás ötlete?
– 1989-ben a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylettel, nagyon kicsiben indítottuk el az akkor még Kapolcsi Művészeti Napok nevet viselő háromnapos rendezvényt. Pár baráttal, támogatóval kezdtük, színházi darabokkal, koncertekkel, művészeti előadásokkal, nagyjából 500 fős nézőközönséggel, akiknek persze a jelentős részét a családtagjaink, ismerőseink tették ki. Az akkori viszonyok között nagy médiavisszhangot váltottunk ki, és gyorsan ismert lett az esemény.
Organikusan növekedtünk, egyre több fellépőt tudtunk meghívni mind több helyszínre, és évről évre nőtt a látogatóink száma is. 1995-től már Művészetek Völgyének neveztük át a rendezvényt, amely időközben Magyarország legnagyobb összművészeti fesztiváljává vált. Bebizonyosodott, hogy a minőségi kultúrának valóban hídteremtő szerepe van és vidékre is lehet és kell is kultúrát vinni, valamint a helyi értékeket felfedezni, bemutatni és megőrizni. Az elmúlt évtizedekben több ezer dokumentum, emléktárgy halmozódott fel egyletünk archívumában, amelyek ma már valódi kultúrtörténeti értékek, ezekből válogatva állítottuk össze a kiállítást.
– Milyen témákat mutatnak be a tárlaton?
– Az eredeti tervek szerint a Kapolcstól a Völgyig címmel háromnapos eseménysorozattal tekintettünk volna vissza a múltra, de ezt a pandémia miatt az idén nem tudtuk megvalósítani. A kiállítással – amelyet augusztus 21-én nyitunk meg – ezt némileg pótolni tudjuk. A látogatók többek között megtekinthetik majd a 78 számot megélt, 1989-től 2012-ig között szerkesztett Völgyfutár című fesztivál- és faluújság különböző számait, amelyek nemcsak a fesztiválról, de a környékbeli települések életéről is mesélnek. Csakúgy, mint a már „történelminek” nevezhető műsorfüzetek, nosztalgiaébresztő információs táblák, a Völgy-pólók, vagy a több ezer fotóból kiválogatott tablóink. A „Talpalatnyi virágos mező” című miniinstallációval emlékezünk vissza az 1989-es kerámiatulipánokra, és látható lesz a VölgytörtéNET print-táblasorozata is, amely az 1989-2014. közötti időszakot dolgozza fel. A kiállítás részben zárt, illetve nyitott terekben lesz elhelyezve a Molnárház/Falumalomban, valamint a legendás Malomszigeten és egész évben látogatható lesz.
– A megnyitó utáni napon kezdődik az egyik legújabb „szerelemprojektje", a gyerekeknek szóló Kapolcska Tábor és Kisfesztivál is. Milyen lesz az idei program?
– Már negyedszerre szervezzük meg a 9-15 éves gyerekeknek szóló összművészeti tábort és fesztivált, a Kapolcskát, természetesen Kapolcson.
Ebben az évben a járvány miatt nem a tanév végén, hanem az új tanév előtt, augusztus 22-29. között tudjuk lebonyolítani ezt a tehetségkutató és -fejlesztő rendezvényt. A körülmények miatt csökkentett programmal, a 150 helyett 80 gyerekkel és 21 pedagógussal 8 szekcióban lesznek a foglalkozások. Olyan neves pedagógusokat, művészeket is sikerült meghívnunk, mint Szirtes Edina Mókus, vagy a Talamba Ütősegyüttes. A komolyzenei foglalkozások mellett lesz kézművesség, fotó-, videóműhely, kreatív írás, jazz improvizációs szekció is. A Kisfesztivál most rendhagyó módon nem a hétvégén, hanem a Tábor ideje alatt szombat, vasárnap, hétfő esténként lesz, különleges egészségügyi körülmények között. Fel fog lépni például a Z generáció nevű együttes, amely népzenei alapokra épített, de nagyon mai zenéket játszik, tagjai 14-15 éves fiatalok. A Tábor és Kisfesztivál után, a második hétvégén, augusztus 28-30. között már a Bondoró Utcaszínház Fesztiválé lesz a főszerep Kapolcson, amelynek programjában egy „kapolcskás” gálaprodukciónk is helyet kap majd.
– Bár a Művészetek Völgye és a Völgyhétvégék közvetlen szervezésben, irányításban már nem vesz részt, mégis érezni, hogy hatalmas lelkesedéssel beszél Kapolcsról. Mi hajtja még harminc év elmúltával is?
– Ugyan kissé közhelyesnek hangozhat, de nem tudok jobb szót találni, mint a szeretet. Nagyon sokat kaptam a környék lakóitól, befogadtak, és hálás vagyok, hogy ennek a zárt, egyedülálló közösségnek a tagja lehetek. És örülök, hogy én is visszaadhatok valamit a sok jóból, amit itt kaptam. Mindig találtam partnereket, támogatókat az ötletekhez, nélkülük, egyedül semmit sem tudtam volna létrehozni. Már a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy ne csak idehozzuk a kultúrát, hanem megismertessük a látogatókkal a helyi hagyományokat és értékeket is. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a falvak falvak maradjanak, miközben legyen fejlődés is. Kényes egyensúly ez, amit remélem, hogy ezekkel a rendezvényekkel még sokáig fenn tudunk tartani.
