Képregénypiac a város határában

Az elmaradt tavaszi képregényes rendezvények legalább részleges pótlására, a képregény-rajongók szombaton megszállták a Budaörsi Virágpiac egyik asztalsorát, a Budai Zsibvásár keretén belül.

Öt helyett egy piac

Képregénybörzéről írni a legnehezebb feladatok közé tartozik. Nem azért, mintha annyira sokrétű és szerteágazó volna a képregényes világ, hogy ne lehetne benne rendet vágni, hanem azért, mert amikor véget ér, az egyszeri tudósító legszívesebben bevackolná magát valamelyik kényelmes kerti nyugágyba egy pohár délutáni rozéfröccs szívderítő társaságában és kezébe venné legújabb szerzeményeit. Hiszen ember legyen a talpán, aki úgy tudja végiglátogatni gyűjtők és kiadók és standjait, hogy sehol nem inog meg, s még egy magányos Kockás magazint sem csap a hóna alá…  

A dolgot nehezíti, hogy ebben az évben még nem volt képregényes rendezvény. A járványhelyzet lehetetlenné tette ezt is.

Pedig az utóbbi években örvendetesen gyarapodott a comic-találkozók száma. A dolog valamikor húszegynehány évvel ezelőtt egy lelkes képregény-börzével indult, aztán lett két börze, majd a közelmúltban három: egy tavaszi, egy őszi, s végül egy nyári. A börzék, afféle csere-bere piacok, jobbára gyűjtők találkozóhelyei, akik régóta ápolgatott képregény-kollekciójuk kiegészítése, felfrissítése reményében jönnek el, s tolonganak a sokaságban délelőttől délutánig. No, meg a mikro-kiadók nagy lehetőségei, amelyek – mint afféle szűk piacra szegmentált családi vállalkozások – az ilyen rendezvényeken találkozhatnak vásárlóikkal.

Közben lett két komolyabb rendezvény is: a Hungarocomix, a Magyar Képregény Szövetség által évente megrendezett karácsony előtti képregényvásár és az ugyancsak évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Képregény-fesztivál, amelyet persze megint csak a szövetség szervez meg. Ezek inkább a nagyobb kiadók számára kínálnak bemutatkozási lehetőséget, nemzetközi kapcsolatokhoz teremtenek fórumot, a különféle képregényes díjak kiosztására kínálnak teret.  

Szóval öt nagy esemény, és akkor még szó sem volt az olyan kisebb, helyi rendezvényekről, mint amilyen a Szegedi Képregény-fesztivál, a Szombathelyi Képregénybazár vagy a Képregény Kedvelők Klubjának havi budapesti összejövetele.

És mindezekből az idén még egyetlen egyet sem tartottak meg.

Tucatnyi kiadó

Ne csodálkozzunk hát, ha a kilencedik művészet rajongói lelkesen fogadták a Budai Képregénypiac megszervezésének ötletét és kivitelezését, amely a maga radikális egyszerűségében igazi retro hangulatú összejövetel lett. De hát ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen az ugyancsak retro hangulatú füzeteket, a Kockás képregényeket kiadó Vitanum Kft kezdeményezte a találkozót.

Június 27-ére kibérelték a Budaörsi Virágpiac egyik asztalsorát, majd meghirdették a kiadók és a rajongók körében, hogy lehet jönni. Így aztán a Budai Zsibvásáron a mindenféle ócskaságot árusító vásározók legnagyobb csodálkozására a szokásos régiséggyűjtő, turkáló közönség mellett megjelent a piacon néhányszáz képregény-rajongó is, akiknek révén valószínűleg jelentősen megugrott az antikváriusok forgalma.

Az elmaradt-elhalasztott tavaszi képregényes rendezvényeknek legalább részleges pótlására ezen a szombaton hatvan asztalon kínálták a kiadók, alkotók és egyéni árusok a hónapok óta vásárlókra váró kiadványaikat. Az asztalokon megtalálhattuk az 5Panels, az Anagram Comics, a Books & Stuff, a Ciceró könyvstúdió, a Comicsmania, a Frike Comics, a Fumax, a GooBo, az Infinity, a Képes Kiadó, a Képes Krónikák, a Kingpin, a Nero Blanco Comix, a Panel Kalandor, a Pesti Könyv, a Red Line Cinema, a Szépirodalmi Figyelő, a Vad Virágok Könyvműhely, a Vitanum, a Windom és még egy jó tucat egyéni áros kínálatot. A képregények között pedig számos akadt, amelyet a márciusi börzére és a májusi fesztiválra jelentettek meg a kiadók, s amelyek személyes beszerzésére most először nyílt alkalom.

Ismerősök és ismeretlenek

A standok között pedig sok régi ismerős üdvözölte egymást. Belterjes társaság ez, párezer ember.

– Én úgy látom – fejtegette Korcsmáros Gábor, a Képes Kiadó vezetője – hogy az elmúlt években nem nőtt jelentősen a képregény-rajongók köre, de szerencsére az olvasók többet tudnak költeni. Így a kínálat is örvendetesen bővül.

A Képregénymarket – online képregény-áruház – vezetője is arról beszél, hogy rohamosan bővül a piac. – A kiadók valószínűleg nem érzik – tette hozzá –, mert a vásárlóerő bővülését rögtön be is töltik az újonnan piacra lépő kiadók. Ezt az új és gyönyörű francia sorozatot például a Hit Gyülekezete adja ki – mutatja a valóban míves életrajzi köteteket, amelyeket nézegetve véletlenül sem gondolhatná senki, hogy felekezeti kiadó áll a hátterében.

Meglepetésre a tekintélyesnek mondható, klasszikus Gabo Kiadó is árul a piacon. Ők adták ki tavaly a világhírű stratégiai remekművet, Szun-ce könyvét, A háború művészetét. Képregényben! Megáll az ész! Miközben a kötetet nem lehet ott hagyni. A fülszöveg szerint „Pete Katz többszörös díjnyertes illusztrátor grafikái csatajelenetekkel és stratégiai helyzetekkel keltik életre az ősi hadviselési alapelveket”. És valóban, ez a kötet inkább erősen illusztrált munka, mint képregény, mégis jó helyen van a mindenre fogékony képregényes közösség előtt.

A Gabo standjával szemben Simon István, a Pesti Könyv Kiadó vezetője mesél egy kisebb kompániának, régi vevőinek, hogy nyolc hónapon keresztül Baliról irányította a céget. A járvány kirobbanása után azonban haza kellett jönniük. – De, hogy miből fognak élni a balinézek, azt nem tudom – mondja. – A lakosság java az idegenforgalomból tartja fenn magát. Az meg most egy ideig nem lesz.

Képregényes találkozó viszont az év második felében megint lehet néhány. Szerencsére mifelénk vége a vészes időknek, így a képkockák szerelmesei ismét hozzájuthatnak kedvenc sorozataikhoz, találkozhatnak egymással és eldicsekedhetnek gyűjteményük legújabb kincseivel, vagy beszerezhetik a bennfenteseknek való információk legizgalmasabbjait.

És a rendezvények után kiülhetnek a kertbe a frissen beszerzett könyvek és füzetek tucatjával, a megérdemelt rozéfröccs mosolygós kíséretében, ahogy – e tudósítás megírása végeztével – most én teszem.