Ki akar űrhajós lenni? Legyél te a következő!

Tengerre, magyar! – hirdette Zrínyi Miklós csaknem négyszáz évvel ezelőtt. Világűrbe, magyar! – hirdeti az aktuális feladatot Farkas Bertalan, Magyarország egyetlen űrhajósa.

Égig érő fa

Különleges eseményen találkoztam a magyar asztronautával. Egy baráti, már-már családi eseményre kaptam meghívást. Egy tizenöt évvel ezelőtti eseményre emlékeztek azok, akik akkor fontosnak tartották a szervezést. Strack Mária, az akkori és a mostani rendezvény házigazdája magyarázta el, mibe csöppentem.

– Tizenöt évvel ezelőtt, úgy ment el az ország Farkas Bertalan űrrepülésének negyedszázados jubileuma mellett, mintha semmi jelentős nem történt volna 1980 májusában. Kezembe vettem hát a dolgot. Egy helyi tévéstúdió – vette kézbe az ügyet, meg pár barátunk és megszerveztünk egy jubileumi űrhajós-találkozót.

Farkas Bertalan tiszteletére el is jött Magyarországra Kubaszov parancsnok, de az  Interkozmosz magyar programjának többi résztvevője, a két helyettes, Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov, illetve a Szaljut–6 személyzete Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok, akik fogadták Farkast és Kubaszovot, sajnos nem tudott eljönni. Helyettük viszont itt volt a szovjetek által vezetett űrkutatási együttműködés bolgár és lengyel asztronautája, Georgi Ivanov és Mirosław Hermaszewski, egy német űrhajós Ernst Willi Messerschmid, és az amerikai Loren Wilber Acton.

A csapat annak idején hetekig járta az országot, könyvtárakba, iskolákba, kultúrházakba hívták meg őket, hogy elmeséljenek mindent, amit az űrkutatásról elmesélhettek.

– A program záróeseménye lett volna egy faültetés a Margit-szigeten – mesélte nevetve a magyar űrhajós. – Előtte azonban a szervezők ebédelni hívtak minket ebbe a budakalászi kertbe, ahol annyira jól érezte magát mindenki, hogy Kubaszov parancsnok úgy döntött: maradunk. Ha lesz faültetés, az itt legyen. Nosza, pár telefon és néhány negyedóra elteltével már meg is érkezett a Margit-szigetre készülő társaság, a facsemetével, mi pedig itt ültettük el ezt a kis gesztenyefát, ami azóta is hirdeti a végtelenbe törő emberi tudás és akarat sikerét. 

Harmincöt űrhajós

Közbevetőleg érdemes elmondani, hogy 1980 tájékán, amikor a magyar űrhajós repülésére sor került, a Földön mindössze harmincöt embernek adatott meg, hogy elhagyja a bolygót. Könnyű összetartani egy ilyen kis közösségnek, de mivel már akkor látszott, hogy egyre több űrutazó lesz, 1985-ben, Párizsban megalakították az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségét (The Association of Space Explorers). Innen a barátság a német és az amerikai kollégával, akik közül Loren online be is jelentkezett a faültetéssel zárult napokat felidéző találkozóra.

És ha már szóba került a harmincöt hajdani űrhajós, ne szégyenkezzünk: nagyon nagy dolog, hogy nekünk magyaroknak volt egy fiunk ebben az elit társaságban. Ám Farkas Bertalan nem erre a legbüszkébb. 

– Mi, magyarok a hetedik nemzet voltunk, amelynek képviselője, a világűrben járt – szögezte le. – Hogy én lehettem ez a képviselő, az rendkívül megtisztelő nekem. De nem nekem, hanem a magyar tudományos életnek köszönhető az, hogy mi lehettünk a hetedik űrhajós-nemzet. Az űrutazást megelőzően éveken át dolgozott több magyar kutatóintézet, hogy a program valóban tartalmas legyen. A kidolgozott orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási projektek és kísérletek valóban előbbre vitték a tudományos megismerést. A legbüszkébb arra vagyok – tette hozzá –, hogy a nemzetközi űrállomáson ma is működik, a Nemzetközi Űrállomáson ma is használatban van a Pille termolumineszcens sugárdózismérő, amelynek segítségével még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét. Ezt az eszközt a magyar tudománynak köszönheti a világ, és én vihettem föl az űrállomásra. Azt hiszem, erre mindannyian büszkék lehetünk.

Ki lesz a következő?

Azóta négyszáznál is több űrhajós járta meg a végtelent, köztük egyébként még egy magyar származású űrutazó is volt. Simonyi Károly űrturistaként – mellesleg a világon egyedüliként kétszer is (2007-ben és 2009-ben) – elhagyhatta bolygónkat.  

De vajon ki lesz a következő? A kérdés valóban aktuális, hiszen tavaly arról beszélt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy Magyarország újabb űrhajóst szeretne felküldeni a Nemzetközi Űrállomásra. A kormány álláspontja szerint a kezdeményezés nem pusztán az ország presztízsét javítaná. Elemzések szerint valószínű, hogy a közeli jövőben a világ érdeklődése olyan mértékben fordul az űrutazás felé, mint amekkora érdeklődéssel két évtizede az internet felé fordult. Ha pedig ez így lesz, akkor Magyarországnak érdeke idejekorán bekapcsolódni a fejlesztésekbe. Az elképzelések szerint lehetőség volna arra, hogy újabb magyar műholdat juttassunk a világűrbe, mikroműhold-flottát hozzunk létre, és különféle tudományos és mérési eszközökkel járuljunk hozzá a jövőhöz. Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy körülbelül 2022 és 2024 közé tehető az az időpont, amikor a jelentős magyar technológiai hozzáadott értékkel előállított mérő- és kutatóeszközök felkerülnek a nemzetközi űrállomásra. – Azt szeretnénk – tette hozzá a miniszter –, ha egy magyar űrhajós kezdené a vizsgálati folyamatokat ezekkel a magyar eszközökkel. 

Most Farkas Bertalant kérdeztem erről. Ő a jövendő magyar űrhajós személyének kiválasztásáért felelős bizottság vezetője.

– A lehető legszélesebbre nyitottuk az ajtót – mosolygott a dandártábornok. – Azt szeretnénk, ha mindenki, aki egyébként a feltételeknek megfelel, részt vehetne a kiválasztási folyamatban. Persze a kiváló fizikum és a felsőfokú végzettség elengedhetetlen lesz, hiszen rendkívüli megterheléssel jár egy ilyen utazás és nagyon komoly tudományos kísérleteket kell folytatni. A nyolcvanas években más volt a helyzet. Egyfelől szigorúan katonai program volt az űrkutatás, másfelől a diagnosztikai eljárások sem voltak olyan fejlettek, mint manapság. A vadászpilóták katonai szempontból is megbízhatónak számítottak, és fizikai állapotukról is naprakész dokumentáció állt rendelkezésre. Ma már egyik szempont sem lényeges, ezért szeretném, ha minden egészséges, felsőfokú végzettséggel rendelkező negyvenévesnél fiatalabb magyar férfi és nő előtt nyitva volna a lehetőség. A tervek szerint legfeljebb négy űrhajóst fogunk végül kiképezni, közülük választjuk majd ki azt, aki feljuthat az űrállomásra. Jó lenne, ha sokan tudnának erről a lehetőségről, és sokan jelentkeznének.

Lehet, hogy éppen a Hajónapló olvasói közül kerül ki a következő magyar űrhajós.

Világűrbe, magyar!