Mikszáth emléknap: Kultusz helyett kultúra
„ Az irodalomra féltékenyen kell őrködni. Hiszen már nincs is egyebünk, amivel a világ elé állhatnánk. Az irodalmunk az utolsó ruhadarab, amit még le nem vettünk és ami még el nem rongyolódott.”
A Mikszáth Kálmán Társaság már huszonhét éve követi a nagy nógrádi író gondolatát, ápolja szellemi örökségét. Ami viszont nem kultuszépítést jelent, a társaságnál ugyanis sokkal inkább az irodalom és a kultúra terjesztését látják elsődleges feladatuknak. Dr. Kovács Anna elnökkel beszélgettünk arról, hogy ez a teljes egészében önszerveződő civil kezdeményezés hogyan tud közel harminc éve működni, milyen eredményeket értek el és mi mozgatja a tagokat.
– Mikszáth Kálmán halálának 110. évfordulója kapcsán kezdtünk el beszélgetni, de mielőtt a jelen eseményeiről faggatnám, meséljen nekünk a kezdetekről!
– Az 1993-as induláskor úgy tűnt, hogy minden egyben volt ahhoz, hogy ez a társaság megalakuljon. Az akkor még működő Mikszáth Kiadó vezetői és nógrádi múzeumi szakemberek találták ki, hogy szerveződjön egy baráti kör, amely a mikszáthi hagyományokat, örökséget ápolja. Ez a kör nem sokkal később már hivatalos formát öltött, azóta egyesületként működünk. Erre azért is volt szükség, mert akkor már elkezdtünk készülni 1997-re, az író születésének 150. évfordulójára. Abban az évben országos szinten több helyen tartottunk megemlékezéseket, kiadványokat jelentettünk meg és Horpácson is megnyílt a felújított és kibővített kiállítás a Mikszáth múzeumban. Ez az írói életúthoz köthető dokumentumokból, használati tárgyakból, családi fotókból álló kollekció azóta is megtekinthető. Talán kevesen tudják, hogy a horpácsi birtok és a rajta álló kúria volt Mikszáth Kálmán menedéke, amikor idősebb korában Budapest helyett nyugodtabb körülmények közé vágyott. 1954 óta működik a kúria Mikszáth múzeumként, egyedüliként az országban. 1999-ben itt állíttattuk fel Mikszáth Kálmán bronzszobrát, amelyet ifj. Szabó István szobrászművész készített. Ugyanitt még megtalálható egy portrészobor is az íróról, valamint feleségéről, Mauks Ilonáról is.
– Mi volt a célja a társaság létrehozásának? Mit szerettek volna vele elérni?
– A „jó palóc" szellemi öröksége már korábban is erősen hatott a környék, Nógrád lakóira és azt szerettük volna, ha ez nem vész el. Azonban nem kultuszt akartunk a személye köré építeni, hanem írói jelentőségét kiemelni és annak segítségével szélesebb kört elérni, kultúrát teremteni, irodalmat közvetíteni. Mert Mikszáth azon kívül, hogy jellemében is nagy ember volt, elsősorban kiváló író, aki képes volt a hagyományokra támaszkodva modern, friss szemléletű alkotásokat létrehozni. Már életében is azt vallotta, hogy tisztelni kell a múlt eredményeit, de mindig újat kell alkotni, sallangoktól mentes, eredeti dolgokat. Ennek a gondolatnak a mentén alapítottuk meg a Mikszáth-óra díjunkat is. A szakmai elismerést jelentő, zsebórával szimbolizált díjat olyan íróknak, művészeknek, tudományos szakembereknek ítéljük oda, akik munkásságában középponti helyen szerepel Mikszáth Kálmán életművének kutatása, bemutatása, ábrázolása.
– A társaság közel harminc éves fennállása már önmagában elismerésre méltó, szerteágazó kultúra teremtő tevékenységeket végeztek. Lehetetlen mindent felsorolni, de említene néhány eredményt?
– Valóban, egy nagyon összetartó társaságról van szó, az ország minden pontjáról és a határon túlról, Erdélyből, Felvidékről, de még nyugati országokból is vannak tagjaink. Ha végiggondolom, gyakorlatilag nem nagyon van olyan, Mikszáth Kálmánhoz kapcsolható hely, ahol még nem jártunk. Számos településen helyeztünk ki emléktáblákat is: Budapesten az Erzsébet szállóban, Gyopárosfürdőn, Tótkomlóson, Fogarason (Románia), Gleichenbergben (Ausztria), Rohicson (Szlovénia). A már említett horpácsi szobrok mellett Illyefalván (Erdély) és Szklabonyán (Szlovákia) is támogattuk Mikszáth- szobrok felállítását. Évente három nagy, fix rendezvényünk van. Január 16-án, Mikszáth születésének évfordulóján tartjuk az éves közgyűlésünket, erre egy-egy jeles vendéget, előadót is mindig meghívunk. Május 28-án Budapesten szoktuk koszorúzni és megemlékezést tartani az író sírjánál, ez idén a járvány miatt sajnos elmarad.
Valamint október 13-án, Kálmán napon Horpácson gyűlünk össze. Természetesen számos más eseményünk is volt már az évek alatt, és gyakran hívnak bennünket előadni is. Ami külön öröm, hogy ezeken a tagságon kívül jelentős számban vesznek részt külsős érdeklődők is. Ezeken kívül a Mikszáth tékánkra is büszke vagyok, ebben nemcsak az író művei jelentek meg, hanem róla szóló tudományos, vagy irodalmi alkotások is. Ez azért is fontos, mert a fentieken túl a leglényegesebb feladatunk mégiscsak az olvasás népszerűsítése, a kultúra terjesztése.
– A fent említett, már jól bejáratott gyakorlatok mellett mik a jövő tervei?
– A legfontosabbnak a fiatalok bevonását tekintem. A tagságunk jelentős része nyugdíjas korú, és kiemelt szempont, hogy legyenek, akik továbbviszik a mikszáthi gondolatiságot. Ami egyébként még ma is aktuális, nagyon könnyű kapcsolódni hozzá. Számos, Mikszáth nevét viselő iskolával együttműködünk, ünnepségeiken részt veszünk, előadásokat tartunk náluk. Azt szeretnénk, hogy ahogy a mi életünknek része Mikszáth Kálmán, ahogy mi újra-és újra élvezettel olvassuk műveit, úgy a fiatalokat is megérintse ennek a zseniális alkotónak a szellemisége.
