Női szerepek, nem csak a manézsban
A Fővárosi Nagycirkusz egyedülálló sajátossága, hogy történetet épít a cirkuszi műsorszámok köré, mely plusz töltetet ad az előadásnak. Ez jellemzi a július 18-tól műsoron lévő Tündértánc – Nővarázst is, melyet cirkuszi tárlatvezetésként definiálnak az előadás megálmodói. Egy kreatívan megvalósított, nagyon sokrétű témát feldolgozó műsort láthatunk tele humorral, erővel és meglepetéssel.
A Tündértánc – Nővarázs a női lét különböző aspektusairól szóló, nőket dicsérő darab. Szinte már nem is cirkuszi előadás, hiszen a néző színházban érezheti magát a különleges felépítéstől és a megteremtett atmoszférától: már maga a koncepció is figyelemre méltó. Egy galériába invitálnak minket, ahol egy kislány előtt kelnek életre képzőművészeti alkotásokon szereplő vagy szoborként megörökített nők és múzsák. Mindezt olyan varázzsal teszik a cirkuszművészek, hogy akaratlanul is élénken éljük át az élményeket, melyeket egy nő megtapasztal különböző élethelyzetekben és életszakaszokban.
Elkerülhetetlen a feminizmus megjelenése – feltűnik például az aktivista, író, politikai vezető Millicent Fawcett alakja is a szobrok közt. Ám a hangsúly nem itt van, a cél inkább a nő életében egymást követő életszakaszok és szituációk művészi leképezése, a nő többiekkel és egymással való kapcsolatának bemutatása és számos formájának ábrázolása.
Különféle női szerepek sora tárul a közönség elé. Egy kislány szemével látunk más-más nőalakokat, legyenek azok hétköznapi figurák – egy testvér, barátnő vagy nagymama –, vagy történelmi jelentőségű alakok, mint az első magyar orvosnő, dr. Hugonnai Vilma. Feltűnnek ihletet adó nők is, például Szinyei Merse Pál múzsája, a Lilaruhás nő vagy Jan Vermeer van Delft festménye, a Leány gyöngy fülbevalóval.
Fekete Péter rendezésében a csillapíthatatlan tudásszomjú kislány fantáziájában életre kelő alakok ábrázolása egyértelmű és hiteles. Minden korosztály találhat benne magának valamit, amit saját tapasztalataihoz, emlékeihez tud kapcsolni. Az apró nézőket ugyanolyan szeretettel és melegséggel tölti el a nagymama alakja – melyet Svetlana Krachinova személyesít meg –, mint amilyen nosztalgiával gondol vissza egy felnőtt nő a saját akaratos, lázadó éveire, melyekre a Rocksisters emlékezteti. Amennyire távol áll egymástól a két említett szerep, annyira színes a felvonultatott alakok és a produkciók sora a Tündértánc alatt. Ez már akkor bebizonyosodik, amikor a néző megpillantja Klimt Csókját és a Duo Fossett szenvedélyes, romantikus hangaperzs számát.
Érdemes említést tenni a Planshet Theatre pantomimjeiről. A csapat többször is feltűnik a manézsban és minden alkalommal a női lét más és más aspektusát mutatja be. Az ukrán lánycsapat hasonlóan építi a számait eltúlzott arckifejezésekre, mozdulatokra és gegekre, akár a bohócok, mégis képesek elegánsak maradni. Emellett nem feledkeznek meg a gyerekek szívéhez közel álló előadásmódról sem.
A galériában bóklászó kislány útja során találkozik a közönség is a Nővel, aki különböző szerepekben jelenik meg. Felbukkan testvérként, akire mindig lehet számítani. Ezt sugallja a Kolev Sisters duo emelőszáma, mely során két nővér feltétel nélküli bizalma érződik. Megmutatkozik anyaként, például a Nő gyermekével című szobor alakjában. Ebben a szerepben felelősséget, kitartást és anyai büszkeséget áraszt. Az orosz Svetlana Krachinova formálja meg a nagymamát, akinek hatalmas szíve a legegyszerűbb helyzeteket is bájos idillé változtatja.
Éles váltást hoz az előadásban a Rocksisters illúzió száma. A Nő alakja határozott, egyértelműen veszélyes és hihetetlenül vonzó dominaként jelenik meg a manézsban. Az erőteljes produkció folyamatos izgalomban tartja a közönséget, melyet az aláfestő zene még inkább fokoz. A dobozba zárt nőt közelítő lángoló dárdák feszültséget keltenek a nézőtéren. Azonban nem marad el a meglepetés, mikor kinyílik az ajtó, felfedve az üres dobozt. Ebben a szerepben a Nő meghökkentő, tüzes, rámenős.
Továbbá láthatjuk bolondos fruskaként is, aki jól érzi magát a bőrében és nem veszi túl komolyan az életet. Ezt nagyszerűen személyesítik meg a Planshet Theatre tagjai. Annyiféle személyiség és helyzet jelenik meg, melyek mind egy közös forrásban bújnak meg: a Nőben.
A darab rétegei közt felrémlenek előttünk olyan szituációk is, mint a párvadászat, melynek során játékosan kerülgetik egymást a felek. Mégsem felejtjük el, hogy a helyzetnek komoly tétje van – ezt nyomatékosítják a képzeletbeli fegyverek is. A prédaként tetszelgő nők végső célja is a pártalálás, így a vadász képében is előtűnnek.
A nők másokkal való kapcsolata mellett kiemelt szerepet kap az önálló identitás, melyet döcögős úton át kell megtalálnia. Ehhez nyújt segítő kezet a kislánynak a konferanszié, Maka Gyula, a nézőnek pedig a felsorakoztatott nőalakok, melyek közül bármelyik pompás példakép lehetne. A történet a hétköznapi nőket is a művészeti alkotás magasságába emeli, hiszen a festményeket és szobrokat is „csak” nőkről mintázták. Az egész előadás azt a pozitív üzenetet közvetíti, bármilyen életkorban és helyzetben is van, minden nő felér ezekhez a múzsákhoz.
A változatosság nemcsak az eddig említett szempontokból jellemzi a darabot, hanem a világ sok szegletéből származó cirkuszművészekben is. Ők tehetségükkel és elhivatottságukkal, saját kultúrájuk egy darabkájával színesítik a cirkusz palettáját. Ez leginkább a jelmezekben érhető tetten. A mongol Zola Troupe tagjai deszkaszámukban tradicionális öltözetben és fejfedőkben szerepelnek. Macska- és vadászmenyét száma alatt Svetlana Krachinova pedig orosz népművészeti motívumokkal díszített ruhákat visel. Más cirkuszművészek a saját nemzetük szenvedélyét, temperamentumát hozzák az előadásba, például az olasz Rocksisters vagy az olasz-chilei The Flying Wulber.
Az előadás izgalmas felépítése nem ad lehetőséget unalmas percekre még a gyermekeknek sem, ráadásul visszaköszön a Fővárosi Nagycirkusz számára kulcsfontosságú cirkuszpedagógia is. Az előadás emlékezetes megoldásokkal vési a nézők memóriájába a híres alkotásokkal kapcsolatos információkat. A darab nem felejt el aktuális maradni és a csillogó fantáziavilágból kitekinteni a való életbe. Megjelenik dr. Hugonnai Vilma alakja, aki a művészekkel együtt hívja fel a figyelmet a jelenlegi pandémiás helyzet veszélyeire. A cirkusz nagy hangsúlyt fektet a biztonságra, így a szórakozni vágyók továbbra is bátran megnézhetik az előadást.
