Örömajkon örömének meg a Pótszarv

Animációs filmek, két idén megjelent könyvének bemutatója és egy grafikai kiállítás is színesítette Orosz István szerzői napját szeptember 13-án az Uránia moziban. A sokoldalú művésszel többek között arról is beszélgettünk, hogy miért ír egyre többet illusztrátori, grafikai munkái mellett. 

A harmadik felvonásra végre összejött Orosz István szerzői napja az Urániában szeptember 13-a este, nem csoda, hogy annyian odasereglettek, hogy betekintést kapjanak a neves grafikus, animációsfilm-rendező és a lassan íróvá avanzsáló alkotó munkásságába. Az eredetileg márciusra tervezett eseményt először a koronavírus törölte el, majd az állatkertbe, az orrszarvú ketrece mellé tervezett könyvbemutató is elmaradt. Azt ugyan sajnálja, hogy nem olvashatott fel a rinocérosznak a Pótszarv című novelláskötetéből, de Orosz István szerint jól jött a leállás, hiszen így legalább egyszerre lehetett bemutatni a két idén megjelent könyvét a publikumnak. A másik már nem szépirodalmi alkotás, az Örömajkon örömének egy grafikákkal bőven díszített „képes történelmi fejtágító", amely az 1945-90 közötti abszurd és ellentmondásos időszak bemutatására vállalkozik rövid, velős és szarkasztikus szövegekkel, hatásos illusztrációkkal. Amelyekből felnagyítva többet ki is állítottak az Uránia felső szintjén, néhány olyan alkotással kiegészítve, amelyek stilárisan kapcsolódnak a könyv grafikai világához. 

De nemcsak könyvbemutató és kiállítás szerepelt a szerzői nap programjában, hiszen Orosz István animációsfilm-rendezőként is széles körben ismert. Két blokkban mutattak be válogatást munkáiból, az elsőben társalkotókkal közös, a másodikban már önálló alkotásait. Arra a kérdésemre, ha csak egy animációs filmet nézhetnék meg tőle, akkor melyiket javasolja, ami igazán „oroszistvános", a Vigyázat, lépcső! filmet ajánlotta, amelyet a Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma nemrégiben közkincsé is tett a YouTube-on. 

A könyvbemutatókat és a dedikálást követően alkalmunk nyílt röviden beszélgetni is az igen sokoldalú művésszel.

– Számos egyéni és csoportos kiállítása volt már itthon és külföldön egyaránt. Mit jelent önnek ez a mostani, szerzői nap az Urániában? 

– Minden kiállítás egyedi, egy kicsit más, most például a kiállított grafikák nagy része az Örömajkon örömének könyvemből származik. De például újdonság volt nekem a két könyvbemutató is, hiszen először beszélgettünk róluk közönség előtt. Az animációs filmjeim sem szerepeltek még ilyen válogatásban, ez is más volt, mint a megszokott. Nagyon örülök, hogy a vírushelyzet ellenére ilyen szép számban eljöttek erre az eseményre, nem is számítottam ilyen nagy érdeklődésre. 

– A könyvbemutatón kiderült, hogy a Pótszarv című novelláskötetéből az első írás már 2000 körül megszületett. Miért pont idén jelent meg ez a kilenc novellát magába foglaló könyv?

– Nagyon prózai oka van, most hívtak fel a Typotex kiadótól, hogy nincsenek-e novelláim, nagyon szívesen kiadnák őket. Náluk korábban már megjelent három másik könyvem, de azok ismeretterjesztő munkák voltak. De nem volt azért titok, hogy néha novellákat is írok, a kötetben van pár olyan, amely korábban már megjelent különböző folyóiratokban. Több rövidprózám is volt, de Szabó Borbála szerkesztő javaslatára azokat inkább egy másik könyvben jelentetjük majd meg, mert stílusukban nem illettek volna ezekhez a történetekhez. Azokból remélhetően lesz majd még egy novelláskötet. 

– De a könyves történet itt nem áll meg, hiszen a Pótszarv német kiadása is úton van, e-könyv formában fog debütálni a frankfurti könyvvásáron. Az Örömajkon örömének című kötet összeállítására is felkérték?  

– Igen, ez a Méry Ratio Kiadó gondozásában jelent meg a napokban. Méry Gábor, a kiadó vezetője hívott fel minket Jankovics Marcellel együtt egy Trianon témájú, valamint egy, a szocializmus korszakáról szóló, illusztrált könyv elkészítésének ötletével. Először úgy volt, hogy én fogom a Trianon könyvet csinálni, de aztán Marcell kérésére cseréltünk. Az Örömajkon örömének  szövegét és a grafikáit is én készítettem, arra törekedtem, hogy címszavakban és rajzokban be tudjam mutatni ennek a közel fél évszázados korszaknak a politikai, gazdasági és kulturális fogalmait, azt az erőltetett hurráoptimizmust, ami ennek az időszaknak a sajátja volt. A cím is innen adódik, egy, a csasztuskákra hasonlító versemből vettem ki egy részletet. (A vers az oldalsávban, csatolmányként olvasható- a szerk.). 

– Grafikusként és animációs művészként ismertük meg, mégis egyre többet ír. Talán ez egy pótcselekvés önnél, mint ahogy a Pótszarv című kötet fülszövegében is olvasható "igazi szarva a képzőművészet, a pót meg az irodalom"?

– A grafikában már van egy sok évtizedes tapasztalatom, nagyjából tudom, ha elkezdek valamit, mi lesz belőle. Az írásnál ez nincs így, abban közel sincs akkora rutinom, így számomra is meglepetés, mi sül ki a végén. Az írás nekem egy kicsit kirándulás, kicsit pótcselekvés is, nem akarok mindig ugyanazzal foglalkozni. Azért a grafikusi és írói tevékenységem kölcsönösen hat egymásra, sokszor van, hogy egy-egy rajzomból jön egy ötlet, amit szívesen megírnék, vagy fordítva, előbb van a szöveg és utána készül el a grafika. Mostanában talán már többet is írok, mint rajzolok. Van már egy szinte kész esszékötetem, és jövőre jelenik meg egy újabb regényem, az már a Helikonnál, Páternoszter címmel. Ez annyiban hasonlítani fog egy korábbihoz, a Sakkparti a szigeten-hez, hogy bár fikciós lesz, de mégis dokumentarista. 

– Azért még a grafikusi alkotással sem hagyott fel. Lenne például lehetőségem arra, hogyha írnék egy könyvet, önt kérjem fel a borító elkészítésére? Milyen arányban vannak a megrendelésre és saját kedvtelésre készített grafikusi munkái? 

– Több barátomnak készítettem már könyvborítót, úgyhogy elviekben igen. Persze ma már megtehetem, hogy válogassak, van olyan felkérés, amit elfogadok és van, amit udvariasan visszautasítok. Alkalmazott grafikusként végeztem, így eleinte, fiatalabb koromban azért többnyire megrendelésre dolgoztam. Ez az idők folyamán változott, egyre gyakrabban alkottam saját kedvtelésre, vagy például kiállításokra. Olyan is előfordul, hogy én rendelek meg magamtól valamit. Legutóbb Albert Razin udmurt filozófus, aktivista emlékére „kértem magamtól" egy plakátot. Ő volt az, aki tavaly felgyújtotta magát az új orosz nyelvtörvény ellen tiltakozva, amelyben megtiltották a helyi kisebbségi nyelvek, köztük az udmurt kötelező oktatását még a többségében kisebbségek lakta területeken is. Ezt sok nemzetközi kiállításra elküldtem, hogy megkönnyezzék az emberek Razint, és tudjanak a kihaló félben lévő kis nyelvekről. 

– A szerzői napon bemutatott filmek többsége már több tízéves. Ezeket hol lehetett annak idején látni? Van még az animációs film területén olyasmi, amit szívesen kipróbálna? Például a 3D?

– A bemutatott animációs filmek egy része a televízió felkérésére készült, legtöbbjüket a híradó és a nagyfilm között vetítették a mozik, de volt olyan is, amit fesztiválra vittünk. Ezek közül többet a Nemzeti Filmintézet külön erre az eseményre fel is újított. Egyébként azt hiszem, hogy a filmkészítés az a terület, ahol megrendelésre már nem nagyon dolgoznék. Konkrétan 3D-s tervem még nincs, de nem zárkózom el ettől a gondolattól sem. Ha lenne olyan ötletem, amihez ez a technika jobban passzol, mint az eddigi filmjeim 2D-je, akkor miért ne próbáljam ki?