Piketty: Nyugat-Európa Kelet-Európa árán gazdagodik
Ezt állítja az ismert francia közgazdász legújabb könyvében, a Tőke és ideológiában.
Lengyelország 2010 és 2016 között a GDP-je 2,7 százalékának megfelelő európai uniós forrást kapott, azonban ugyan ebben az időszakban az ország a GDP-jének 4,7 százalékának megfelelő összeget el is vesztett, állítja a francia sztárközgazdász, Thomas Pikety legújabb könyvében, a Tőke és ideológiában.
Piketty előző könyve, A tőke a huszonegyedik században óriási sikert aratott, és ennek köszönhetően a nemzetközi elismertség mellett komoly kapcsolati tőkére is szert tett. Ennek a kapcsolati tőkének köszönhetően Piketty most olyan kormányzati és történelmi adatokhoz is hozzáfért, melyekben korábban nem kutathatott. A sok ország között, melyek adataiba Piketty bepillantást nyert, Lengyelország mellett a visegrádi országok is szerepeltek. Ez azért fontos, mert a régió adatait böngészve a francia közgazdász egységes trendet figyelt meg: Piketty szerint Lengyelországra, Csehországra, Szlovákiára és Magyarországra is igaz, hogy az ezekből az országból évente az EU-ba kiáramló pénzügyi források mértéke meghaladta az EU-tól befolyó pénzügyi források mértékét. A könyvben ennél a résznél hangzik el a konkrét példa is, mely szerint Lengyelországból 2010 és 2016 között a lengyel GDP 4,7 százalékának megfelelő értékű pénzügyi eszköz áramlott ki, míg csak 2,7 százaléknyi áramlott be.
Ez az adat Piketty szerint megmagyarázza azt a frusztrációt, amit a kelet-közép-európai EU-tagok éreznek a Nyugat miatt. A közgazdász szerint sok lengyel, magyar és cseh ember az alacsony jövedelmük okát a nyugati befektetők kizsákmányolásában látja, akik a térség olcsó munkaerejét kihasználva hazaviszik magukkal az itt megtermelt profitot.
Piketty történelmi adatokkal bizonyítja, hogy a kommunizmus bukása után a kelet-európai tőke nagy része nyugati kézbe került. A nyugati befektetők tulajdonrésze a 25 százalékot is elérte, ha minden eszközt – beleértve az ingatlanokat is – figyelembe veszünk. Ez a tulajdonosi részarány még magasabb, körülbelül ötven százalék, ha csak a vállalkozásokat nézzük (és még ennél is több, ha csak a nagyvállalkozásokat tekintjük).
Ez a szomorú adat viszont magával hozott egy érdekes következményt is: Piketty szerint (nagyban alapozva Paweł Bukowski és Filip Novokmet publikációjára (Kommunizmus és kapitalizmus között: Lengyelország hosszú távú egyenlőtlenségei 1892 és 2015 között) Kelet-Közép-Európában a gazdasági egyenlőtlenségek nem nőttek olyan nagy mértékben, mint például Oroszországban (vagy mint szinte bárhol máshol a fejlett világban), hiszen a tőkét nem a hazai gazdagok halmozták föl, hanem külföldi befektetők (ami így persze az országok közötti egyenlőtlenséget növeli, de az országokon belülit csökkenti). Ezért nincsenek Lengyelországban olyan mágnások, mint Oroszországban, mert a pénz, amit a helyiek megtermelnek, amerikai, német és francia befektetők zsebében landol.
Piketty mindemellett a térség kapcsán még arra is kitér, hogy Kelet-Európa egyedül a kommunizmus időszaka alatt volt igazán független a Nyugattól – Lengyelországban a második világháborút megelőzően is jelentős volt a nyugati befektetők jelenléte.
Piketty végezetül azért még hozzáteszi, hogy mindezek ellenére egyáltalán nem volt rossz ötlet a térségnek az uniós csatlakozás. A kiáramló tőke persze fájó, de látni kell, hogy ez olyan befektetések nyomán történt, amelyek csak növelték a térség produktivitását. Ennek ellenére a bérek persze lehetnének sokkal magasabbak is ma a térségben, azonban a nyugati tőke alacsonyan tartja azokat azáltal, hogy kivonulással fenyeget, ha nagyon megemelkednének a fizetések.
Forrás: Remix News
