Utcára kerülnek a német dalszínházak
Nem csak nálunk és nem csak a könnyűzene területén okoz gondot a járvány második hullámával kapcsolatos korlátozáscsomag. Németországban az operaelőadásoknak keresnek járványbiztos helyszínt a társulatok.
Európában, ahogy szépen lassan mindenki túl van a koronavírus első hullámán, a második hullám előtti lélegzetvételnyi szünetben az élet is szépen lassan visszatér a majdnem normális kerékvágásba. Csak majdnem normális, mert néhány óvintézkedés még velünk marad, erre a nyárra minimum, mint például a maszk rendszeres viselése vagy nagyobb rendezvények, koncertek elhalasztása, és a színházak, operák zárva tartása. Az utóbbi azonban a nyári napsütés közepette, úgy néz ki, megtalálta a kényszer szülte megoldást, amit valószínűleg a színházak is követni fognak: az előadásaikat a szabadba viszik.
A nyári szabadtéri színházak viszonylag elterjedt dolgok, azonban operákat sokkal ritkábban visznek ki a szabad ég alá, elsősorban az akusztikai problémák miatt, az operák viszont most rá vannak kényszerülve erre a megoldásra. A Berlini Német Operaház volt az első, mely komolyabb darabot tett az utcára – a szó szoros értelmében – úgy, hogy közben a szervezők betartották az egészségügyi elvárásokat. Az operaház parkolójában (aminek meglepően jó volt az akusztikája) adták elő A Rajna Kincse című Wagner operának egy 1990-es, átdolgozott verzióját. Az eredetihez képest ez körülbelül 40 perccel rövidebb, de ami igazán nagy újítás, hogy a szereplők itt végig megtartották egymás közt a másfél méteres távolságot. A szereplőkhöz hasonlóan a nézőteret is ennek megfelelően alakították ki, ahová így 200 ember fért el (a jegyek a meghirdetés után 9 perc alatt elkeltek).
Nem csak Berlinben bukkantak azonban fel szabadtéri operák Németországban. Berlintől északabbra, Hannoverben a Hannoveri Állami Operaház Frank Martin 1942-ben bemutatott, Trisztán és Izolda legendáján alapuló Le Vin Herbé (A bájital) című kamaraoperáját adta elő a 17. századi, korábban királyi Herrenhausen Park szabadtéri színpadán. (A helyszínválasztásnak egyébként érdekes áthallására is felfigyelt a német sajtó, hiszen Németországban itt adtak elő először operát a II. világháború után 1945 július 11-én.) Ezt az operát sokkal könnyebb a szabadban megtartani, mint Wagnerét, hiszen kamaraopera lévén, csak sokkal kisebb zenekar kell hozzá.
A legfurcsább helyszínválasztás díját azonban eddig a Stuttgarti Állami Operaház kapja, akik Ábrahám Pál Hawaii rózsái című művét adták elő egy ipari kikötőben. A nézők fejhallgatón keresztül, raklapokon ülve követhették az jazzoperát, amit alattuk a vízen úszó tutajokon adtak elő.
Ha engem kérdeznek, ez tökéletes nyári programnak tűnik.
A cikk forrása a The New York Times-on jelent meg Wagner in the Parking Lot as Opera Returns to Germany címmel.
