Véleményszabadság és az újságírás
Az elmúlt hetekben, hónapokban keveredett némi por a New York Times szerkesztősége körül, ugyanis a ’vélemények’ rovatból két szerkesztő is felmondott. Az okok a George Floyd halála utáni tüntetések kapcsán írt megosztó cikkek és vélemények voltak. A két eset jól rávilágít arra, hogy napjaink újságíróinak milyen nehéz is egyszerre megfelelni az olvasóközönség és a fölöttük lévők egyre változóbb elvárásainak, miközben a saját világnézetükkel is el kell valahogy számolniuk. Ezzel egészen addig nincs baj, amíg az utóbbi kompatibilis az első kettővel, ellenkező esetben viszont a súrlódás komoly problémákhoz is vezethet.
„Be kell vetni a sereget”
Június 7-én felmondott a New York Times vélemények rovatának egyik szerkesztője, James Bennett, miután engedett kimenni egy republikánus szenátor által írt véleménycikket ’Be kell vetni a sereget’ címmel. A cikk az akkor még magas fordulatszámon pörgő Georg Floyd tüntetések kapcsán íródott, és értelemszerűen a lázongások vasököllel való elfojtása mellett kampányolt. A cikk nagy felháborodást keltett nemcsak az olvasók körében, de a szerkesztőségen belül is, akik közül sokan a cikk megjelenésének másnapján tiltakozásul be se mentek dolgozni. A cikket eleinte megvédték azon elv alapján, hogy a ’vélemények’ rovatban helye van a sokszínű álláspontoknak. A nagy felháborodást látva azonban két nappal később levették a cikket, mondván, hogy az „nem találkozott a lapunk által támasztott elvárásokkal”. James Bennett szerkesztő, aki felelős volt a cikkért, fel is mondott nem sokkal később, mivel állítása szerint el se olvasta a cikket mielőtt kitette.
A megosztó publicista is felmondott
Az előző esethez kapcsolódóan két héttel ezelőtt mondott fel Bari Weiss is, aki szintén a ’vélemények’ rovat egyik szerkesztője, írója volt. Ő azután mondott fel, hogy állítása szerint munkahelyén állandó zaklatások érték. Döntését azzal indokolta, hogy nem tud tovább dolgozni egy ilyen „illiberális légkörben”. Szerinte elsősorban azért vált céltáblává kollégái által – akik a vállalati chat-rendszerben rendszeresen sértegették és kirúgásáért kampányoltak –, mert centrista véleménye ellentmondott a túlságosan is balra hajló szerkesztőség véleményének. Barit eredetileg éppen ezért vették fel, mert miután 2016-ban a Times Donald Trump megválasztása előtt teljesen rosszul mérte föl a szavazók preferenciáit, jobboldali és centrista hangok megszólaltatásával szerette volna tágítani a látókörét. Bari Weiss szerint azonban ebből semmi sem maradt, ha már olyan véleménycikket sem lehet megjelentetni, ami a tüntetések ellen szól. Az utolsó szalmaszál valószínűleg az volt, ahogy a sereg bevetése mellett érvelő cikk utáni felháborodást kommentálta a szerkesztő. Belső polgárháborúról és a szerkesztőség ideológiai kettészakadásáról írt nyilvánosan a twitteren, ami az eredeti cikkhez hasonlóan, nagyon nem tetszett a szerkesztőség többi tagjának sem.
Véleményszabadság a médiában
A két összefüggő eset rávilágít arra a kérdésre: vajon meddig terjed egy újságíró véleményszabadsága, ha elkötelezte magát egy lap mellett. A legtöbb ember elvárja egy újságtól, hogy legyen objektív. De mi is pontosan az ’objektív'’? Ez emberről emberre változik, így szerkesztőségről szerkesztőségre is. Egy vélemény rovatban azonban más a helyzet, ott mindenki a saját álláspontját fejti ki. Azt sem tagadhatjuk, hogy napjainkban sok médium elkötelezett, vagy egyik vagy másik oldal felé, ami nyugaton láthatólag erősen a bal oldal felé tendál.
