Völgyi Tóth Zsuzsa már hordóval méri a kultúrát

Völgyi Tóth Zsuzsa közel húsz éve tudósít a Tokaji Írótábor eseményeiről, interjúzik a díjazottakkal, meghívottakkal és nem mellesleg folyamatosan közvetíti a magyar kortárs irodalom, kultúra legjavát a széles nyilvánosság felé. Most viszont akasztják a hóhért: nemcsak az idei írótábor egyik Hordó-díjasának választották, de ennek kapcsán ideiglenesen átkerült a másik oldalra, az interjúalany pozíciójába is. VTZS-vel – ahogy a szakmában mindenki ismeri – többek között a Hordó-díjáról, kulturális missziójáról és jelenlegi munkáiról, például a Petőfi Irodalmi Ügynökségnél betöltött kommunikációs vezetői posztjáról és terveiről is beszélgettünk. 

"Olyan érzékeny riporter ő, aki önjáró, aki pontosan tudja, hogy kell magas színvonalon közvetíteni sokfelé, változatos műsorban mindazt, ami itt elhangzik a tábor alatt. Nélküle nem alkothatnának rólunk képet az emberek, nagy szolgálatot tesz a művésztársadalomnak igényes műsoraival."

– A fenti szavakkal méltatott téged Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke a Hordó-díj átadóján, amelyet a Tokaji Írótáborral kapcsolatos, évtizedes kommunikációs munkád elismeréseként kaptál. Hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe?

– Miután lediplomáztam az ELTE bölcsész karán magyar-francia szakon, rövid ideig tanítottam, majd bekerültem a Hír TV-hez, és nem sokkal később a Kossuth Rádióhoz is. Ez utóbbinál nagyon erős művészeti, kulturális főszerkesztőség volt, itt ismertem meg Antall Istvánt is, akinek ezt az írótáboros kapcsolatot köszönhetem. Ő vitt le először Tokajba 2002-ben, ismertetett meg mindenkivel, igazi szakmai mentor volt. Éveken keresztül együtt készítettük itt a különböző műsorokat: interjúkat, beszélgetéseket, versfelolvasásokat, élő bejelentkezéseket. Minden évben erre a néhány napra kialakítunk egy ideiglenes stúdiót, így olyanokat is mikrofonvégre tudunk kapni, akiket egyébként nehéz lenne elérni, például vidéki, vagy határon túli írókat, költőket. Néhány évig a Duna TV-nek is készítettem innen műsorokat, sok szép szakmai emlék és találkozás kötődik nekem Tokajhoz, ezért is olyan értékes számomra ez a díj. 2015 óta, Antall Pista barátom fájdalmasan korai halálát követően már sajnos egyedül közvetítek innen. 

– Nemcsak az írótábor néhány napján foglalkozol az irodalommal, kultúrával, hanem gyakorlatilag minden nap és kifejezetten sokszínű a riporteri, szerkesztői pályád. Kiemelnéd néhány szakmai eredményedet, amelyekre büszke vagy? 

– Ha a tévés munkáimat nézem, akkor a Duna TV-s Kultikon, vagy az M5-ön futó Ez itt a kérdés jut először eszembe. A Kossuth Rádióban régóta csinálom például az Irodalmi Újságot, de ott volt például a Határok nélkül, a Szabadpolc, a Társalgó, az Esti séta és a sort még hosszan sorolhatnám. Önálló ötletemből született a Mentés másként, amelyben a modern technológiákhoz kapcsolódó művészeti formákról, jelenségekről és mozgalmakról beszélgettünk kötetlen, laza formában Házi Hunor kollégámmal. Ezek mellett persze sok rendezvényre kértek már fel műsort vezetni, moderálni, ezeket szintén nagyon szerettem és szeretem a mai napig.

Mivel az egyetemen francia szakos is voltam, így ha felmerült valami francia téma, legtöbbször engem hívtak. Így készíthettem például műsort Gérard Depardieu-vel, Luc Besson-nal, Pierre Richard-ral. Egyébként dolgoztam a francia közrádiónál is, az szintén jó szakmai tapasztalat volt. És ha már külföld, Kulcsár Katalin rádiós kolléganőmnek köszönhetően sok, emigrációba kényszerült alkotóval interjúzhattam, többek között Ferdinandy Györggyel, Kemenes Géfin Lászlóval, Czigány Magdával, Papp Tiborral. Rengeteg lehetőséget kaptam a karrierem alatt, és szerencsére soha nem éreztem, hogy beszámolással tartoztam volna valaki felé, vagy ellenőrizgettek volna, szabadon dolgozhattam mindig olyan témákon, amelyek érdekeltek.

– Számtalan kivételes személlyel beszélgettél már, nem gondoltál még arra, hogy ezekből készíts egy interjúkötetet? Milyen szakmai kihívások foglalkoztatnak mostanában? 

– Azt hiszem, egy ilyen interjúkötetre legfeljebb majd a nyugdíjas éveimben lesz időm (nevet). A rádiós és tévés feladataim mellett ugyanis idén januártól már a Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) kommunikációs vezetője is vagyok. A PIÜ-n belül az elsődleges feladatom most az, hogy a különböző területek (például a Hajónapló, 1749, IGYIC, Helyőrség)  külső kommunikációját egységesítsem és a belső információáramlást is elősegítsem. Persze a koronavírus-járvány a mi munkánkat is megnehezítette, nekünk is számos rendezvényünk elmaradt és a jövő is bizonytalan egyelőre ebből a szempontból. 

– Hogy látod, milyen szerepe lehet a PIÜ-nek és személy szerint neked a magyar kortárs irodalom és a társművészetek alakításában, a megosztottság csökkentésében? Hiszen pont a kommunikáció az, amire a legnagyobb szükség lenne. 

– Egy az egyben politikával nem szeretek foglalkozni, de nyilván a kultúra sem mentes tőle. Az integrációban hiszek, és a PIÜ-ben is ebbe az irányba szeretnénk menni. Ez nemcsak a szervezeten belüli együttműködést, egymás munkájának mind szorosabb támogatását jelenti, hanem a külvilág felé való nyitást is. Azt szeretnénk, ha a különböző szekértáborok között értelmes és értékes párbeszédek alakulnának ki, és az együttműködés, ne a széthúzás felé haladjunk. Igen sokszínű a magyar kulturális élet, annak minél nagyobb szegmensét szeretnénk megszólítani. Persze nincsenek illúzióim, ez nem fog egyről a kettőre működni, de a cél mindenképpen ez, és én is ezen dolgozom. 

– Nekem úgy tűnik, hogy alapvetően elégedett vagy a szakmai életed alakulásával és terveid is vannak. Volt esetleg olyan, amit ma már máshogy csinálnál a munkádban? Ha a jövődbe nézel, milyen megvalósítások várnak rád?

– Szerencsére olyan nagy szakmai bakijaim nem voltak, de van pár dolog, amiről már régebb óta gondolkozom és még nem vittem véghez őket. Szeretnék például egy Antall István emlékére alapított, fiataloknak szóló rádiós díjat létrehozni. Vagy jó lenne, ha többet foglalkozhatnék francia témákkal, mondjuk fordítás formájában. Műsortervem is van bőven, de azt nem lehet előre kiszámítani, hogy mikor adódik lehetőség, hiszen jellemzően egy nagyobb koncepcióhoz is illeszkedni kell. És hát persze a PIÜ-n belül is sok tervem van, most például a kommunikációs stratégia kidolgozásával foglalkozom. Ami biztos, hogy ahogy eddig sem, ezután sem fogok unatkozni.