XX. századi ügyek – A vezérkari százados és a nagy magyar színésznő
A német parancsnokság alá rendelt 2. magyar hadsereg vezetői, Jány Gusztáv parancsnok és Kovács Gyula vezérkari főnök Lajtos Árpádot 1943 márciusában Hitler főhadiszállására küldték.
1981-ben Lajtos Árpád vezérkari százados már húsz éve dolgozott köteteket kitevő munkáján, a doni tragédia igaz leírásán, amikor a Honvédelmi Miniszter egykori szárnysegédje, a régi barát, Kéri Kálmán ösztönzésére megtette észrevételeit egy tiszttársa akkoriban elkészült emlékiratáról. Meggyőződése élete végéig szilárd: a 2. magyar hadsereg a Donnál az adott körülmények között megtette, amit megtehetett, gáncs és olyanfajta elmarasztaló kritika nem érheti német részről, mint ami érte. A háborúról írt sorai között olvassuk az akkori jelenről beszúrt megjegyzését, az 1980-as évek elejéről: „A doni téma az érdeklődés homlokterébe került, egyrészt a nagyközönség (különösen pedig a legfiatalabb nemzedék) kíváncsi a valóságra, másrészt és ez a fontosabb, a szakkörök, élen a Hadtörténelmi Intézettel, a szakszerűség mellett a tárgyilagosságot is szorgalmazza, mondván, hogy az utókor számára, ami a nemzeti történetírás szerves részét képező hadtörténet hitelességét illeti, a dolgok tökéletesen tárgyilagos rögzítése szükséges, mellőzve minden egyéb szempontot, kezdve a napi politikától... Ennek jegyében készült el egy sokrészes TV-filmsorozat... Ebben a film alkotói a doni hadseregben annak idején személyesen szerepelt személyek nagy sokaságát vonultatják fel, munkaszolgálatosoktól kezdve minden rendű-rangú tiszteken, tiszthelyetteseken és legénységieken át véges-végig. Ehhez kérték a közreműködésem, amit készséggel teljesítettem, mert végre módom nyílt tárgyilagosan közölni az egykori valóságot.”
Még az orosz télben bekövetkezett katasztrófa előtt, már 1942 őszén a Wehrmacht vezetőinek véleménye szerint a magyar hadsereg megbízhatatlan, nem fog harcolni német érdekekért. Hivatalos jelentésben is írták, így vált Lajtos Árpád vezérkari százados számára ismertté, aztán később még cifrábbak is elhangzottak: a magyar egy „scheisse Volk”.
A német parancsnokság alá rendelt 2. magyar hadsereg vezetői, Jány Gusztáv parancsnok és Kovács Gyula vezérkari főnök Lajtos Árpádot 1943 márciusában Hitler főhadiszállására küldték. Az Oberkommando des Heeres, az OKH, a német szárazföldi haderő főparancsnoksága a Kelet-Poroszországi bunkervárosban működött, vezetői központja néhány kilométerre keletre található Rastenburgtól, a mai lengyel Ketrzyn városától. Itt kellett megvédeni a magyar katonabecsületet és legfőképpen feltárni a német katonai alárendeltség szorításából kivezető utat.
Lajtos Árpád emlékezése az 1943 márciusában történtekre, a doni összeomlás után: részletek a Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál filmsorozathoz készült interjúkból.
„Megjegyzem – emlékezik Lajtos –, hogy amikor ezt a filmet velem forgatták, a mondókám alapját kizárólagosan a visszaemlékezéseim képezték, aminél fogva itt-ott kisebb eltérések adódtak, de csakis a dátumok és egy-két név tekintetében. A történetek helyesen szerepelnek, azóta már ellenőriztem a Hadtörténelmi Levéltárban található eredeti okmányok tanulmányozása útján.”
Amikor Lajtos Árpád ezeket a sorokat írta, még nem tudhatta, hogy a sorozatot 1983 elején elkezdik ugyan vetíteni, de azt botrányos körülmények között megszakítják, a szövegkönyvből készült, Pergőtűz című kötetet pedig, melyet nyolcvanezer példányban kinyomtattak, bezúzták.
Csak töredékesen valósulhatott meg a célja: „Végre módom nyílt tárgyilagosan közölni az egykori valóságot.” Sok éven át írt emlékiratai gondos törtészi jegyzetekkel csak halála után jelenhettek meg, több kötetben.
A köztudat azonban ma is nélkülözi elemzéseinek hiteles tényeit, szemléletét.
