A kreativitás két arca

A kreativitás két arca

 Befolyásolja a kreativitást az életkor? Ha igen, hogyan?

Mindannyian ismerjük a fiatal zseni toposzát, aki még éppen hogy csak kibújt a tojáshéjból, de máris világmegváltó tudományos áttöréssel, újszerű művészeti kifejezésmóddal vagy rakétaként felívelő üzleti sikerrel nyűgözi le nemcsak szűkebb, de tágabb környezetét is. Einstein csak 26 éves volt, amikor megírta a speciális relativitáselméletről szóló cikkét, Picasso ugyanennyi évesen festette meg az Avignoni kisasszonyokat, Zuckerberg pedig mindössze 23 volt, amikor az első dollármilliárdját megszerezte a Facebookkal. 

mek.oszk.hu-Avignoni kisasszonyok
Avignoni kisasszonyokFotó: mek.oszk.hu

Ha valóban az ifjú titánoké az összes babér, akkor mit kezdjünk például Darwinnal, aki már 50 éves volt, mikor publikálta A fajok eredete című könyvét, amely a tudománytörténet egyik legnagyobb hatású műve lett, teljesen felforgatva az akkori világképet? Vagy Mark Twainnel, akinek leghíresebb kötete, a Huckleberry Finn kalandjai 49 éves korában jelent meg, majdhogynem egy évtizedes csiszolgatás és újraírás után, hasonlóan például Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéhez, amelyet a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotásának tartanak? Ottlik akkor már 47 éves volt. Ahogy minden főzős műsor anyja, Julia Child sem volt már éppen hamvas leányka, amikor 50 évesen először feltűnt a tévében. És ha már étel: Ray Kroc, az üzleti zseni, aki igazi világbirodalommá építette a McDonald’s-t, 53 évesen csatlakozott a franchise-hoz. Beethoven szintén ennyi idős volt, amikor már siketen megírta a 9. szimfóniát. 

Ugyan Einstein kategorikusan kijelentette, hogy „aki harmincéves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog”, végül saját magát is megcáfolta, bár nem tudott róla. Ma már a publikációi közül a legtöbbet hivatkozott – és így tudományos szempontból a legsikeresebb – cikke nem a speciális relativitáselméletről, hanem a kvantum-összefonódási elméletről szól, amelyet 56 évesen tett közzé. 

Az ösztönös és a kísérletező

Azoknak a fiataloknak, akik egy radikális, briliáns ötlettel, alkotással berobbannak a köztudatba, gyorsan ismertek, sikeresek lesznek, azzal a veszéllyel is szembe kell nézniük, hogy hamar ki is égnek. Ők szinte ösztönből hozzák létre műveiket, tudományos, művészeti áttöréseikhez nagyon gyakran egy-egy heuréka momentum vagy rövid, már-már delíriumos alkotói szakasz is kapcsolódik. Ilyen volt például F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby -je, amely azonnal sztárrá tette 29 éves íróját. 

Van egy másik, sokkal kevésbé fényes út is a kreativitáshoz: a kísérletezés. Az így működő emberek akár évtizedeken keresztül csiszolgatják elméleteiket, próbálkoznak, majd hibáznak, amelyekből folyamatosan tanulságokat vonnak le. A megfigyelések és finomítások végül olyan kiemelkedő eredményekhez, alkotásokhoz vezetnek, mint például Frank Lloyd Wright Vízesés-háza, amelyet az építész 70 éves korában tervezett. Nem véletlen az sem, hogy bár mindig a fiatal startupperektől hangos a média, a statisztikák azt mutatják, a legsikeresebb, legéletképesebb innovatív vállalkozásokat a 40 pluszosok hozzák létre, sok év tapasztalattal és iparági tudással, széles kapcsolati hálóval a hátuk mögött. 

pixabay.com-Vízesés-ház
Vízesés-házFotó: pixabay.com

A legnagyobbakra – olyanokra, mint Steve Jobs, Pablo Picasso, Albert Einstein, William Shakespeare, Marie Curie – sem csak egyetlen felfedezés vagy műalkotás alapján emlékszik a világ, ők azért emelkedtek olyan magasra, mert mindig voltak újabb ötleteik, és nem féltek próbára tenni magukat, vállalva akár a sikertelenséget is. Nem kell azonban zseninek lennünk ahhoz, hogy nekünk is legyenek kreatív eredményeink, akár idősebb korban is. Barabási Albert László: A képlet című műve alapján egyszerűen csak produktívnak kell maradnunk, tántoríthatatlanul kell kísérletezgetnünk, mivel az innovációnak és az újszerű ötleteknek nincs felső korhatára. Nem arról van szó tehát, hogy az ifjúság automatikusan nagyobb kreativitást is jelent, egyszerűen csak a fiatalok többet próbálkoznak, jobban bírják a kudarcot, ezért újra és újra nekifutnak. A kitűnő hálózatkutató szerint ugyanis, aki már maga is 53 éves, és mégis egyre nagyobb nevet szerez szakmájában:

ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.

Fotó: pixabay.com
Kapcsolódó cikkek

Ajánló | Könyv

Az életben gyakran tapasztaljuk, hogy a kimagasló teljesítmény és a siker nem feltétlenül jár kéz a kézben. Barabási Albert László, a hálózatok világhírű kutatója legújabb könyvében a tudósokra jellemző kíméletlen logikával tárja fel előttünk a siker kollektív természetét, azaz hogy a siker valójában annak függvénye, hogy mit gondolnak rólunk a többiek és hogyan reagálnak a cselekedeteinkre. A képlet című könyv a mindennapi életből vett példák segítségével világítja meg a siker törvényszerűségeit: azokat a törvényeket, amelyek alapján megdöbbentő pontossággal jósolható meg, hogy adott feltételek között ki lesz valóban sikeres és miért. Barabási Albert László révén megismerhetjük a siker titkos képletét, s ezáltal választ kapunk arra is, mi magunk hogyan lehetünk sikeresek.

Fotó: libri.hu

A kreatív ember 

A kreativitást az 1950-es években Guilford kezdte el vizsgálni. „A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.”

Jellemzői:

– Változásra törekvés
– Merészség
– Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)
– A fegyelmezetlenségre való hajlam az általuk elért cél érdekében
– Nyitottság az új elképzelések iránt
– Nonkonformizmus
– A tekintély megkérdőjelezése
– Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre

(Forrás: uni-eszterhazy.hu)