A szenvedésben nincs hierarchia
Edith Eva Eger A döntés című könyve arra buzdít, hogy nézzünk szembe félelmeinkkel, az elfojtások helyett fogadjuk el múltunkat, bocsássunk meg másoknak és elsősorban magunknak.
Elég kevés olyan magyar származású szerző van, akinek könyvét a világ egyik leggazdagabb embere ajánlgatja olvasmánynak. Ugyan Bill Gates még a koronavírus-járvány első hullámában méltatta Edith Eva Eger A döntés című művét, most, egy évvel később ismét az otthonainkba zárkózva talán még aktuálisabb, hogy kezünkbe vegyük ezt a félig memoár, félig pszichológiai témájú könyvet.
Már csak azért is, mert az elmúlt egy évben szinte mindenki megtapasztalt valamilyen veszteséget: betegséget, halált, munkahely, vállalkozás megszűnését, szakítást, családon belüli konfliktusokat. Vagy csak egyszerűen a távolságtartásból következő izolációt, unalmat, depressziót. Mindannyian máshogy próbálunk megküzdeni ezekkel a nehézségekkel, különböző hozott anyagból dolgozunk, és a hátterünk is jelentősen eltér.
Éppen ezért mondja azt a szerző:
A szenvedésben nincs hierarchia.
Azaz nincs jogunk és alapunk kívülről megítélni, lekicsinyelni, hogy egy adott szituáció kire milyen hatást gyakorol és attól mennyire szenved. Egy számunkra piszlicsáré ügy másnak akár határtalan fájdalmat is okozhat. Ez a gondolat már önmagában felszabadító, különösen, hogy egy olyan személy mondja, aki szó szerint megjárta a földi poklot, és aki olyan fizikai és lelki szenvedéseken esett át, amelyek szerencsére a legtöbbünket elkerülnek.
Edith Eva Eger ugyanis holokauszttúlélő, 16 évesen vitték el családjával együtt Auschwitzba, ahol szüleit elvesztette, ő viszont nővérével együtt átvészelte a pusztító időszakot. Bár hosszan beszél az átélt traumákról, mégsem nyomasztó vagy lehangoló, hanem pont ellenkezőleg: szerinte minden elszenvedett fájdalomban ott a lehetőség, hogy eldöntsük, miként reagálunk rá. Ez pedig mindig belső szabadságot jelent, mindegy, hogy milyenek a külső körülmények. Persze ez az írónak sem ment egyik napról a másikra, a fizikai felszabadulással nem jött el azonnal a lelki is.
A döntés ezért jóval több, mint egy II. világháborús memoár, hiszen azt is megtudhatjuk belőle, hogy a szerző miként volt képes túlélni a szörnyűségeket, milyen belső monológok segítették abban, hogy a sokszor egyszerűbbnek tűnő halál helyett az életet válassza. Az általa bejárt, üldöztetésekkel teli út nem ért véget a koncentrációs tábor elhagyásával sem, meg kellett küzdenie a túlélők bűntudatával, emlékbetöréseivel és az emigrációs megaláztatásokkal is. Az átélt tapasztalataira építve, már amerikai pszichológusként dolgozta ki a döntésterápiás módszerét, amellyel számos területen segít: poszttraumás stresszben szenvedőknek, függőséggel, gyásszal küzdőknek, bántalmazott kapcsolatban élőknek.
Valamint olyanoknak is, akiknek látszólag nincs semmi komoly baja, csak megrekedtek az életben. Szerinte ugyanis a börtönünket legtöbbször magunknak alakítjuk ki, saját tudatunk korlátozásával, megszokásainkba, elvárásaink csapdájába rekedve, reszketve az ismeretlentől. Arra buzdít, hogy nézzünk szembe félelmeinkkel, az elfojtások helyett fogadjuk el múltunkat, bocsássunk meg másoknak és elsősorban magunknak. Csak így lehet szabad és elégedett életünk, bármilyenek is legyenek a körülmények.
Problémák helyett megoldandó feladatok, kihívások vannak, a krízisek pedig mindig magukban hordozzák az átalakulás lehetőségét. Ahelyett, hogy azt kérdezgetnénk magunktól, hogy „miért én?”, koncentráljunk arra, hogy „hogyan tovább?”. Így áldozatból aktív cselekvővé válunk, olyan valakivé, akinek ott a kezében a döntés.
Edith Eva Eger megjárta az auschwitzi poklot, elvesztette a szüleit, derékba tört táncosi karrierje, emigránsként évekig éhbérért dolgozott, három gyerekkel elvált, majd volt férjével újraházasodott, negyven pluszosan találta meg hivatását és kezdett bele pszichológiai tanulmányaiba, amelyeket 53 évesen fejezett be. Most, 93 évesen még mindig aktív, könyvei a nemzetközi sikerlistákat is meghódították.
Inspiráló személyiségét és A döntés című könyv filozófiáját talán legjobban az alábbi részlet adja vissza:
Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: – Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!”
A döntés már a miénk, hogy hallgatunk-e rá vagy szenvedünk tovább.
Az On the spot stábja az otthonában is meglátogatta a pszichológus írónőt, érdemes a róla készült portrét is megnézni.
