Elmarad a távmunka forradalma, állítja a Nobel-díjas közgazdász

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint tévhit, hogy a távmunka és a home office lenne az irodai munkavégzés jövője. A járvány kitörése óta sokan temetni kezdték a hagyományos munkavégzést és így a nagyvárosi életet is, azonban a közgazdász szerint a forradalom az e-olvasókéhoz hasonló sorsra fog jutni: kezdeti felfutás, majd elmaradó paradigmaváltás.

Izoláció és távmunka

Paul Krugman eszmefuttatását Isaac Asimov A mezítelen nap című sci-fi regényének felidézésével kezdi. A könyv egy disztópikus, ám napjainktól nem túl idegen képet fest a jövő társadalmának életéről, melyben az emberek izolált birtokokon élnek, a szükségleteiket robotok elégítik ki, és az emberek csak videóhívásokon keresztül kommunikálnak egymással. A regény egyebek mellett azt kívánja bemutatni, hogy a személyes kontaktus hiánya hogyan ferdíti el az emberek személyiségét. Ez a forgatókönyv az elmúlt egy évből igen ismerős lehet, de vajon milyen lesz az életünk a járvány megfékezése után? Valóban az izolációé és a távmunkáé a jövő?

A közgazdász kérdésfelvetése inkább a távmunka távlatairól szól, semmint az Asimov által felvázolt izolációról. Utóbbi valójában nem túl életszerű, hacsak nem egy halálos vírus tombol éppen a világban, a távmunka perspektívái viszont bőven megérnek egy cikket. Az elmúlt egy évben sokan kikiáltották már a távmunka forradalmát, mely végre lecseréli az eddigi, elavultnak titulált, személyes jelenléten alapuló munkavégzést, Krugman szerint azonban nem jön semmiféle forradalmi átrendeződés. Erre a következtetésre hasonló múltbéli trendek és történelmi közgazdaságtani modellek segítségével jutott el a neves közgazdász.

Alexander Hamilton és a fejlődő iparágak védelme

Krugman szerint az egy évnyi izoláció a fejlődő (vagy kiskorú) iparágak védelmével védte a távmunka koncepcióját. A fejlődő iparágak védelme Alexander Hamilton (az Egyesült Államok egyik alapító atyja és első pénzügyminisztere) által kidolgozott elmélet, miszerint egy országban egy éppen kiépülőben lévő iparágat protekcionista intézkedésekkel kell megóvni a nemzetközi versenytől (a külföldön már érett iparág szereplői a technológia és a méretgazdaságosság birtokában alacsonyabb árakkal tudnák kiszorítani a hazai versenyzőket a piacról). Az intézkedéseket addig kell fenntartani, amíg a hazai iparág nem tudja egyedül felvenni a kesztyűt a nemzetközi versennyel. Az iparágat általában vámokkal vagy mennyiségi kvótákkal lehet védeni (Krugman szerint az elmélet trükkös, hiszen honnan tudjuk, hogy megalapozott-e a védelem, valamint bízunk-e a kormányban annyira, hogy meghozza ezt a döntést?).

Az elmúlt egy év kényszerű home office-ra való átállása hasonló védőburkot vont a távmunka koncepciója köré. A távmunkára való átállás régóta része a közbeszédnek, azonban eddig csak kísérletek szintjén lehetett kipróbálni – a hagyományos, helyben végzett munka (annak minden eddigi tapasztalatával) mellett nem tudott érvényre jutni a bizonytalanságokkal teli koncepció. A járványhelyzet azonban – csakúgy, mint a védővámok egy iparágat – védelmébe vette a távmunkát, ami így versenyhelyzet nélkül mutathatta meg, hogy mennyire is tudja helyettesíteni a személyes megjelenést elváró munkavégzést.

Az elmúlt egy évben megtanultuk kihasználni a távmunkában rejlő előnyöket: nincs közlekedési idő, nincs nyomasztó irodai környezet, és megkérdőjelezhető fontosságú meetingekre sem kell röpködni (ez utóbbi feltételezhetően inkább az USA-ra igaz, mint más fejlett országokra). Ennek fényében felmerülhet a kérdés, hogy ezek közül mennyi minden fog visszatérni, amint elmúlik a járványhelyzet. Krugman szerint a közelmúlt trendjei között kell kutakodnunk a válaszért.

A távmunka mint e-olvasó

Krugman szerint tíz évvel ezelőtt az e-olvasók és e-könyvek megjelenésével mindenki a nyomtatott könyvek és a könyvesboltok kihalását jövendölte. Ehhez képest ugyan valóban elterjedtek az e-olvasók, és a nagy könyvárusító üzletláncok is komoly anyagi nehézségekkel küszködtek, a nyomtatott könyvek alkonya azóta sem következett be (a kényelem kedvéért most tekintsünk el az olvasás ijesztően csökkenő trendjétől). Ami azt illeti, Krugman még statisztikákat is idéz, miszerint az e-olvasók népszerűsége az előző évtized derekán tetőzött, azóta viszont fokozatosan csökken, miközben a független könyvesboltok virágoznak.

Az olvasási forradalom tehát jött, látott, aztán megrekedt. Az e-könyvek kényelmi szempontjai tagadhatatlanok – bármilyen könyvet is keres valaki, percek alatt megtalálja, letölti és már olvashatja is. A kényelmi szempontokat viszont, úgy tűnik, ellensúlyozzák a fizikai könyvek olvasásának hasznos élményei, nevezetesen a tapintás, a szaglás, a térbeliség – valami, amivel épp nemrég foglalkoztunk. Az online vásárlás kényelmeit is kiegyenlítik a könyvesboltokba való járkálás örömei. Krugman szerint online minden könyvet megtalál, amit keres, egy boltban viszont olyan könyveket is talál, amiket még csak nem is keresett.

A Nobel-díjas közgazdász szerint a távmunka forradalma is hasonlóan fog lezajlani. A távmunka előnyei és kényelmei ugyanúgy tagadhatatlanok, mint az e-könyveké: nem kell tömegközlekedni, nem kell a nyughatatlan belvárosok nyűgét elviselni és kényelmetlen formális öltözéket hordani – deréktól lefelé legalább is. Ehhez képest a személyes jelenlétű munkába való visszatérés pozitívumai nem lesznek ilyen látványosak: a szemtől szembeni kommunikáció, a nem betervezett kollegiális interakciók és végső soron a városi élet kényelmi szolgáltatásai (éttermek, bankok, posták a közelben) mind olyan tényezők, amik miatt megéri a belvárosban dolgozni.

Krugman elképzelése szerint ezek a kevésbé szembeötlő előnyök azok, amik a modern városok gazdaságát hajtják, és egészen a Covid–19-ig ezek az előnyök segítették növelni a gazdasági egyenlőtlenségeket a magasan képzett városi réteg és az ország többi része között (ő az USA-ról beszél, de ez persze szinte mindenhol igaz). A távmunka felemelkedése ugyan módosíthat valamelyest a trenden, azonban megállítani biztosan nem fogja. A városok Krugman szerint nemcsak azért fejlődnek, mert a gazdagok ott akarnak élni, hanem mert fontos információk cserélnek gazdát a személyes, nem hivatalos találkák során: a kávészünetekben, az üzleti ebédek során és a munka utáni sörözések keretei közt. A Zoom-értekezletek ezeket az interakciókat nem tudják helyettesíteni. Ez valamelyest egybevág Alfer Marshall neves közgazdász elképzelésével, miszerint a tudás és az információ „ott van a levegőben” – utalva ezzel arra, hogy az emberek közelsége segíti az információ áramlását, ami megkönnyíti a fejlődést.

Krugman végkövetkeztetése szerint a városi élet és a munka világa 2023-ban nagyon hasonló lesz ahhoz, mint amilyen 2019-ben volt. Lesznek bizonyára némi változások – például többször leszünk majd home office-ban, de akár tetszik, akár nem, sehogy sem fogunk tudni távol maradni az őrjítő városi forgatagtól.

Mit mond a statisztika?

Krugman elméleti alapon vizsgálta a távmunka kilátásait, a McKinsey Global Institute viszont globális léptékű felmérést is készített a kérdésről. 2020 novemberében publikált felmérésükben kétezer munkafolyamatot és nyolcszáz konkrét munkakört vizsgáltak kilenc országból, hogy kiderítsék, milyen lehetőségek rejlenek a távmunkában.

A felmérésből egyebek mellett olyan fontos számok derültek ki, miszerint a fejlett országokban a teljes dolgozó népesség körülbelül húsz százaléka tudna heti három-öt napot távolról dolgozni (a fejlődő országokban jóval alacsonyabb ez a szám). A  húsz százalékot elsősorban a pénzügyi és IT-szektorban dolgozók, valamint más szektorok nagyvállalati menedzserei teszik ki.

Ezt összepárosítva azzal, hogy sok nagy techcég már elköteleződött a hibrid távmunka mellett, azt kapjuk, hogy egy igen komoly trend van kirajzolódóban, mely teljesen átírhatja a nagyvárosok gazdaságát. A McKinsey szerint San Franciscó-ban 2020-ban az egyszobás apartmanok árai átlagosan majdnem negyedével estek az egy évvel korábbi árakhoz képest, míg New Yorkban soha, amióta ezt mérik, nem volt ilyen sok üres lakás. Hasonló trendek igazak az irodahelyekre is hiszen ha többen dolgoznak távolról, kevesebb irodára is van szükség. A kevesebb bentlakó és kevesebb irodai hely gyökeresen átrajzolhatja a nagyvárosok életét, ahogy feltehetően csökkennek az albérletárak és csökken a forgalom is.

Mindez persze még nem mond ellent Paul Krugman állításainak, hiszen ő kezdeti felfutást, majd a normához való visszatérést vizionál. Mégis, a hírekből úgy tűnik, hogy a nagyvállalatok hosszú távra terveznek a részleges távmunkával, ami egyébként még nem is szüntetné meg teljesen azokat a kollegiális, nem hivatalos interakciókat, melyekre Krugman a nagyvárosi élet egyik fontos húzóerejeként tekint. Hogy kinek a predikciói fognak megvalósulnak, az csak idővel fog eldőlni, addig is élvezzük az otthoni munka kényelmeit, és legyünk felkészülve a normalitáshoz való visszatérésre.

Forrás: New York Times; McKinsey Global Institute