„Ki más segítsen, ha nem én”
Dörner György szerint a járvány megakadályozása közös érdekünk. Az Újszínház igazgatója úgy véli, érdemes most sok zenét hallgatni, az ugyanis megnyugtatja az embert.
– Nem az első elismerés, amit munkájával arat. Mégis, a Kossuth-díj az egyik legrangosabb kitüntetés, amivel a közösség elismeri az alkotók eredményeit. A díj azt tükrözi, hogy a színház berkein kívül is feltűnő munkát végez. Vannak ezzel kapcsolatos élményei? Kap a közönségtől közvetlen visszajelzéseket?
– Igen, egyértelműen kapok. Ilyen például a taps, és a nézői levelek. Van, olyan, aki Herczeg Ferenc műveit küldi el azzal az üzenettel, hogy úgy érzi, az Újszínházban lehetnek a legméltóbb helyen. De előadások után néha sikerül találkoznom a nagyérdemű néhány tagjával, akik ilyenkor szintén kifejezik elismerésüket. Ez természetesen nagyon jól esik és nagyon fontos.
– Úgy tűnik, mintha véget ért volna az elmúlt évtizedekre jellemző, mindent a politika szemüvegén keresztül látó/láttató korszak, és talán lassan a helyükre kerülnének az értékek. Hogyan látja ebben a folyamatban a színházi szakma helyzetét, jelenét, jövőjét?
– A jelen elég zűrzavaros, igaz a budapesti kulturális élet soha nem volt átlátható. Úgy tűnik, kompromisszumos megoldás van születőben. A jövőre nézve csak remélni tudom, hogy ez a kompromisszumos megoldás ránk, a magyar kultúra képviselőire nézve is pozitív lesz.
– Gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani otthonmaradást elváró járványszabályokat. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?
– Bevallom, elég könnyű: így, hogy itthonról dolgozom, átmenetileg szünetel a mindennapos bejárás körüli hercehurca, időt spórolok meg azzal, hogy nem autózom. A munka így is rengeteg, készülünk a következő évadra, intézem a színház ügyeit. De jelenleg nem is az a fontos, hogy könnyű vagy nehéz az én helyzetem, hiszen a járvány terjedésének megakadályozása mindannyiunk közös érdeke. El kell hinni, hogy ezek a korlátozások értünk vannak és együtt kell működni.
– Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?
– A járvány minden oldalával találkoztam. Igyekszem arra koncentrálni, aminek örülni tudok: például annak, hogy szakmailag felkészült, munkabíró, tettre kész emberek kerültek az élre a járvány elleni küzdelemben. Örülök az összetartásnak és igyekszem én is részesévé válni: a társulat idősebb, korban veszélyeztetettnek számító tagjaival rendszeresen tartom a kapcsolatot, ebben az időszakban bármikor segítségre szorulhatnak, és ki más segítsen, ha nem én?!
– Mit adhat a színházi szakma ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor válogatni a kínálatból? Mit tanácsol a közönségnek?
– Rengeteg színházi közvetítés közül lehet választani mostanság, igazán színes a paletta: mindenki találhat számára szórakoztató produkciót. A színház azonban a pillanat művészete, úgyhogy én inkább azt várom, hogy ismét eljöhessen hozzánk a közönség. Addig sok zenét hallgatok, ezt javaslom mindenkinek, hiszen a muzsika megnyugtat mindenkit. A napokban volt szerencsém Bartók Béla 2. zongoraversenyéhez, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső közreműködésével. Mit mondhatnék? Egészen nagyszerű élmény volt!
– Önnek van kedvenc járványgondolata? Kérem, ossza meg velünk!
– A művészet valóban minden élethelyzetet feldolgozott már, gyakran messze megelőzve korát, amiért időnként bizony meg is kövezték emiatt a művészt. Járványgondolatom nincs, de a minap beszéltem telefonon egy nagyon kedves székely barátommal, és hát a székelyek mindenre tudnak humorral reagálni! Azt mondta nekem: “ A vírus kintről támad, az asszony bentről, én meg bé vagyok kerítve!”
