Könyvterápia járvány idején
Segíthetnek a pszichológiai könyvek, vagy mindez csak önámítás? Erre kerestük a választ.
Január elején jött ki a Libri 2020-as toplistája, amely a tavalyi év legnépszerűbb és legtöbbet vásárolt 200 könyvét állította sorba. Az első dolog, ami igen szembetűnő, hogy az élen rendkívül sok pszichológiai tárgyú könyv van és hasonló a tendencia a másik nagy könyvforgalmazónál, a Líránál is. Akár a karanténhelyzet hozta meg a kedvet a pszichológia könyvekhez, akár muszájból nyúlunk hozzájuk, mert jóval korlátozottabbak a lehetőségeink, hogy személyes lelki támogatást kapjunk, vajon segítenek-e ezek a könyvek? Karsai Szilvia pszichológust kérdeztük a témában, aki több olyan, elsősorban kvalitatív jellegű kutatásban vesz részt az ELTE-n, amely a karanténidőszak pszichés hatásait vizsgálja.
– Pszichológusként mi a tapasztalata, az önsegítő könyvek mennyiben tudnak valójában segíteni?
– Fontosnak tartom megkülönböztetni, hogy ismeretterjesztő, önsegítő vagy szépirodalmi művekről van-e szó, amikor „önsegítő” könyvekről, „önsegítő” olvasásról beszélünk. A különféle művek mögött más-más vállalások állnak, és az olvasó is különböző motivációkból veszi őket kézbe. Míg az ismeretterjesztő könyvekkel tudásunkat, egy-egy témára való rálátásunkat bővíthetjük, egy szépirodalmi mű olvasása nyújthat számunkra kikapcsolódást, töltekezést, kalandokat, de olyan érzelmi élményeket is elhozhatnak, amelyekhez kapcsolódhatunk akkor is, ha átélésükre éppen nincsen lehetőségünk vagy nem tudjuk önmagunk számára szavakkal megfogalmazni. Az „önsegítő” vagy „motivációs” megnevezés hallatán azonban általában az életvezetés egyes területeinek fejlesztését, vagy magát a teljes életszemlélet változtatását célzó populáris könyvekre gondolunk - tippekkel, tanácsokkal, módszerekkel, személyes történetekkel, könnyed stílusban. Bár kecsegtetőnek tűnik egy-egy nehézség esetén lekapni egy önsegítő könyvet a polcról, ezek önmagukban – és pláne forráskritika nélkül – nem pótolhatják sem a tanácsadási, sem a terápiás folyamatokat, főképp nem akut vagy súlyos esetekben, krízishelyzetben. Egy hasonlattal élve, ha ég a házam, akkor egész más megoldásokra van szükségem, mint amikor át akarom rendezni.
– Ebben az időszakban, amikor az anyagi és a találkozási lehetőségek beszűkültek, a pszichológiai tanácsadások lehetőségei is jelentősen csökkentek. Ezeket pótolhatják valamennyire az önsegítő könyvek?
– A tavaszi karanténidőszak valóban hirtelen vetett véget a személyes találkozásoknak, és ez alól a tanácsadások, terápiás folyamatok sem képeztek kivételt. Bár számos konzultációt sikerült az online térbe átültetni, és a karanténélményekre reflektálva pro bono konzultációs felajánlások is születtek a pszichológusok részéről, mégis azt gondolom, hogy a virtualitás az egyéni vagy a csoportos ülések néhány elemét nem tudja hatékonyan pótolni, például a személyes jelenlétet, az osztatlan figyelmet, a külső körülményektől mentes zavartalanságot. Véleményem szerint a jelenléti tanácsadási, terápiás folyamatokat nem tudják pótolni a könyvek, az olvasás önmagukban. A személyes jelenlét és a társas támogatás sokkal nagyobb megtartó erőt képvisel, amikor fizikailag is el kell menni, részt kell venni egy egyéni vagy egy csoportfoglalkozáson. Az online térben sokkal nagyobb a kiesés aránya, amely részben a társas támasz képviselte megtartó erő hiányának is köszönhető. Az online folyamatokon vagy az applikációkon keresztüli tanfolyamokon, önfejlesztésen vagy sportprogramokon való részvétel, vagy az önálló olvasások rendszerességének megtartása nagyobb fegyelmezettséget, kitartást kíván meg az egyéntől, mint amikor a rendelkezésre áll a csoport behúzó és megtartó ereje is.
– Van egyáltalán értelme annak, hogy pszichológiai témájú könyveket olvassunk?
– Egy-egy specifikusabb területen, célzott technikák esetében van, hogy az önsegítő könyvek hasznos segítséget jelentenek, gondoljunk például időgazdálkodási eszközökre, tippekre. Egy-egy tipp, módszer, amely könnyen, gyorsan kipróbálható, tesztelhető, variálható hamar eredményt hozhat. Néha van, hogy egy könyvet egyetlen mondat miatt „kell” elolvasnunk, ami sokáig hatással van ránk, velünk marad és cselekvésre késztet. Az önsegítő könyvek az érdeklődő nagyközönségnek íródnak, hiányzik belőlük az a személyre szabottság, amely révén szenzitíven reflektálni tudnának az olvasó egyedi élethelyzetére, élettörténetére, élményeire, személyes céljaira – amely azonban megvan egy szakember által vezetett, célzottan felépített foglalkozási folyamat során.
– Az eladási számok mégis azt mutatják, hogy igen népszerűek ezek a művek és sokan ezek segítségével indulnak el az önismeret néha igen rögös útján.
– Az olvasás és az általa átélt élményanyag maga az egyéni vagy a csoportmunkához sokat hozzá tud tenni, például önmagunk megismeréséhez, a nehézségekkel való megküzdéshez. Ezek a művek gondolatébresztőként szolgálnak vagy ráirányítják figyelmünket egy-egy aktuális témakörre, új nézőpontokat, élettörténeteket ismerhetünk meg, megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségeinkben, segítenek szavakba önteni a bennünk kavargó élményeket. De egy szépirodalmi mű vagy egy önsegítő könyv a reflexió és a feldolgozás nélkül egy olvasott történet marad csupán, ha nem követi a saját életünkkel való összekapcsolás, felismerés, tudatosítás, megértés, szükség esetén a változtatás. Például az irodalomterápiás foglalkozások középpontjában is egy-egy irodalmi mű áll, de ezek alapján a csoportvezető segítségével feldolgozó beszélgetés is történik, mely a mű témájához való egyéni viszonyulásokat, személyes élményeket, a feldolgozást helyezi előtérbe.
– A karanténhelyzettel kapcsolatos kutatásaik során melyek azok az általános pszichés problémák, amellyel a legtöbben szembesültek?
– A tavaszi karanténidőszakban zajlott egy kutatás, művészetterápiás megközelítésű, önsegítő feladatokkal Valachiné Geréb Zsuzsanna és dr. Cserjési Renáta vezetésével, melybe bekapcsolódhattam. A résztvevők rendszeres időközönként kaptak otthon online módon is elvégezhető művészetterápiás jellegű feladatokat. A résztvevők a vizsgálat során többfajta negatív élményről számoltak be, amely a karanténhelyzethez köthető. Az izoláció, a személyes találkozások elmaradása, a barátok és a család hiánya éppúgy megviselte őket, mint a kontrollvesztés, a szabad mozgás, az utazások korlátozottsága. A harmadik tényező, a bizonytalanság érzése, kezelése volt, mind a járványhelyzet alakulásával, mind a tanulmányok folytatásának lehetőségeivel kapcsolatban (például hogyan lesznek az órák, hogyan tudják a szakdolgozatukat befejezni). Bár ez a kutatás nem tekinthető terápiás munkának, és a feladatok sem a mély önfeltárásra fókuszáltak, a kapott önsegítő feladatok a résztvevők számára az önreflexiót ösztönző, a negatív érzéseket csökkentő eszközként szolgáltak, támogatva a megküzdésüket a helyzettel.
– Ezek a problémák sajnos sokunknak nagyon ismerősek. Ha csak egy tanácsot, javaslatot adhatna az olvasóknak, hogy mire figyeljenek oda kiemelt módon a mentális összeomlás elkerülése érdekében, mi lenne az?
– „Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn." Hobo soraival arra szeretnék utalni, hogy ez a lassan egy éve elhúzódó időszak egy rendhagyó helyzet. Amikor önmagunkról gondolkodunk, ne ezt az évet használjuk referenciapontként. Nem azok vagyunk, ahogyan jelenleg érezzük magunkat. Kapaszkodjunk abba, hogy ez egy átmeneti helyzet, ami el fog múlni.
