Ugron Zsolna írásról, József Attila-díjról, ugrókötelezésről

A József Attila-díjas írónővel beszélgettünk

– Március 11-én lett volna a „Van nulladik látásra szerelem?” ENEMVÉ est a Várkert Irodalom sorozat soron következő állomása, de pont aznap tiltották be a rendezvényeket a koronavírus miatt. Hogyan élte meg akkor a bejelentést?

– Szomorúan éltük meg, mindent előkészítettünk már, a – terem bevilágítva, minden startra kész volt. Én éppen akkor betegséggel is küzdöttem, abban a helyzetben számomra is kérdéses volt egyáltalán tudnám-e vállalni a fellépést? A kormányhatározat azonban meghozta helyettem a döntést, már nem tudtuk megtartani a rendezvényünket.

– Mi volt az elképzelés a jövőt illetően? Milyen gyorsan találta meg a helyét a virtuális térben? 

– Felmerült, hogy a Várkert Irodalmat is átemeljük a virtuális térbe. Először arra gondoltunk, hogy olyan formában folytatjuk az estjeinket, hogy a szereplőkkel rögzítjük az eseményeket, amely a közönségünk számára otthonról is visszanézhető, esetleg élőben is követhető, de gyorsan megbukott ez a gondolat, mivel a legkisebb számú gyülekezés, találkozás is veszélyt jelenthet. A következő megoldás, ami eszünkbe jutott, hogy a szereplőink otthon felvett verseit vágjuk össze, ez egyszer-egyszer még érdekes lehet – most a költészet napján is voltak ilyen kezdeményezések –, de én azt gondolom az Enemvének pont a találkozás, a művészek élőben egymásra reagálása, rezdülése adja a varázsát. A közönségünkkel való kapcsolat azonban számunkra nagyon fontos, így azon gondolkodtunk, milyen irodalmi tartalmat kínálhatunk, amíg tart ez az online élet. Én úgy éreztem az Enemvé e keretek között nem működőképes, ezért kitaláltam a „Jaj, írni kell” című sorozatot, melynek –, ahogy az első részben elmondtam – a saját alkotói nyomorom volt az ötletadója. Nézzük meg, hogyan szenvednek más írók! Talán a nézőknek is érdekes lehet, milyen körülmények között születnek az irodalmi alkotások. 

– Mekkora segítséget jelent ez a „nyomozás”? Előkerültek olyan praktikák, amiknek a segítségével kitörhet az alkotói válságból?  

– Nekem egy praktikára lenne szükségem, az egyszerre jelen lévő személyes térre és személyes időre. Azt gondoltam, segíteni fog ez a helyzet, hogy be vagyok zárva és kicsit elcsendesedik a világ, de közben mégsem az történt. Csöndesség helyett online tartalmakat gyártunk, home office-ban dolgozunk, homeschooling van. Mindenki itthon van, mindenkinek enni kell adni, mindenki után el kell pakolni, minden állandóan újratermelődik, nem mondanám, hogy unatkoztam eddig bármikor is. Nehéz egy regényben úgy elmélyülni, hogy az egész család ott van az ember körül. A saját napi munkámnál is nagyon nagy szigorral tudtam csak rászorítani a családomat, hogy hagyják legalább megírni azokat a dolgokat, amiket meg kell írnom, meg elolvasni, válaszolni, telefonálni.  Most már működik, de azért ez nem a legmegfelelőbb kombináció arra, hogy az ember elkezdjen regényt írni. 

– A Jaj, írni kell első részében Balzac dolgozószobájába tekinthettünk be és írói szokásairól, étvágyáról tudhattunk meg izgalmas tényeket. Ha betekintünk Ugron Zsolna írói világába, ott mit találunk? 

– Abba most nem lehet betekinteni, mert nincs. Akkor van, ha meg tudom teremteni. Sajnos én tényleg csak akkor tudok írni, ha a gyerekeim nyaralnak, nincsenek otthon és nincs az a napi rohangálás. Soha nem tudtam úgy írni, hogy volt mellette rendszeres napi munkám. Illetve tudok úgy írni, novellát, újságcikket, szakácskönyvet, de azért regényt nehéz. Ahhoz az kell, hogy az embernek legyen egy nagyon szigorú napirendje, reggel elkezdje és nagyon fegyelmezetten azt a hat-nyolc-kilenc órát végig kell írni. Nekem így megy. Meg ugrókötelezéssel. Vagy futással. Tehát írok, ugrókötelezek, írok, ugrókötelezek. Ugyanez futással. Muszáj mozognom közben. A legritkább esetekben írok asztalnál, az nekem túl merev. Általában a földön ülök vagy egy díványon, törökülésben és körülöttem ötezer könyv meg füzet, amibe össze-vissza jegyzeteltem. Mindenestre a rendszeres futás már megvan és az ugrókötél is előkerült. 

– Elindult az #énésakönyvem sorozat is. Milyen szempontok alapján válogat? Léteznek kifejezetten karantén idejére való könyvek? 

– Nagyon fontos szempont nekünk, hogy olyan könyveket ajánljunk, amik online elérhetőek, akár hangoskönyvek, e-könyvek, vagy fellelhetők a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Akadémia felületén.

– Nagyon megörültem, amikor Szerb Antaltól A Pendragon legenda is bekerült az ajánlatba, éppen azt olvasom. Önnek mely könyvek segítenek ebben az időszakban? 

– A könyvajánló miatt nyilván átnézi az ember a könyvespolcát. Amit én most elővettem és elkezdtem újraolvasni Márai Sándortól a Féltékenyek, de azon kívül épp két sci-fit töltöttem le angolul. Sokat olvasok elektronikusan, amióta kaptam egy ilyen kütyüt. Élvezem, hogy gyorsan hozzájutok bármilyen külföldön megjelent könyvhöz.

– Sci-fit? Ezen most kicsit meglepődtem. 

– Én nagyon sok sci-fit és fantasy-t olvasok, vagy éppen disztópiákat. Krimit is egyébként. Mindenevő vagyok és több könyvet olvasok egyszerre.  Amikor írok, akkor nem, legalábbis nem magyarul, mert rám ragad a nyelvezet néha.  

– Idén, március 15-én kapta meg a József Attila-díjat. Mit jelent ez az elismerés? 

– Nagy öröm és megtiszteltetés és egy kicsit az embernek az is eszébe jut, hogy kezd öregedni. Azzal együtt, hogy nekem a legnagyobb díj mindig és elsősorban az, ha olvasnak. 

– Mik a saját karantén túlélési stratégiái? 

– A futás, ahogy mondtam, a mozgás. Ha nem tudnék minden nap futni, nagyon nehezen viselném. Vannak azért jó oldalai is ennek az időszaknak: elkezdtem sütni, olyan dolgokat, amikben liszt van. „Amiben liszt van, ahhoz férfiember ne nyúljon.” Vagy valahogy így mondta Bächer Iván, és eszerint én mostanáig férfiember voltam, mert mindent sütöttem, amibe nem kell liszt. Ez eddig igaz volt. Most már ez sem az. Most kalácsot sütök, készítek kókuszos kekszet, meg citromtortát. A pogácsával még nem mertem próbálkozni, de eljön az a pillanat is. Hála a karanténnak. És sokat társasozunk, ez is jó, ha sokáig tart ez a bezártság talán egyszer hagynak is nyerni.

Az #énésakönyvem sorozat célja, hogy hetente több könyvet, olvasnivalót ajánljon a közönségnek. Az ajánlatnál a legfontosabb szempont, hogy az interneten is hozzáférhető legyen, így bármely korosztály számára elérhető. Ebben segít a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémia, ahol számos értékes könyv fellelhető, például Ugron Zsolna által ajánlott  Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című mű.