Fekete, nagy F-fel
Az amerikai sajtóban az elmúlt hetekben, George Floyd halála óta elterjedt a stilisztikai átállás, mely szerint az eddigi kisbetűs ’fekete’ szót, mostantól nagybetűvel kell írni, amikor a fekete emberekről van szó. A döntés sokaknak szúrja a szemét, mondván, hogy ez is csak a politikai korrektség újabb kényszerdöntése. Ám a történet ennél bonyolultabb, ha az angol nyelv nyelvtani szabályait is figyelembe vesszük.
Kisbetű vagy nagybetű?
Az angol nyelvben a kis- és nagybetűre vonatkozó szabályok egészen mások, mint a magyarban. A mi nyelvünkben csak a tulajdonneveket írjuk nagybetűvel (bár olykor nem olyan egyértelmű, hogy mi a tulajdonnév és mi nem), így amikor történelmi eseményekről (pl.: francia forradalom, II. világháború), vagy etnikumokról beszélünk kisbetűt kell használnunk akkor is, ha nem feltétlenül tűnik helyesnek. Az angol nyelvben sokkal több dolgot kell nagybetűvel írni, mint például a hetek napjait, vagy a hónapok nevét, nagy történelmi eseményeket vagy éppen etnikumokat. Az olyan szavakat, mint a ’Latino’, ’Asian’ vagy ’Native American’ eddig is nagybetűvel írták, hiszen itt konkrét fajokról, népcsoportokról van szó, akik egyazon kultúrán osztoznak (bár az ázsiaiak kapcsán ezt lehet vitatni, hogy mennyire osztja egy japán ember a kínai vagy vietnámi kultúrát). A feketét eddig viszont kisbetűvel írták, mert az volt az álláspont, hogy ez csak egy bőrszín, nem pedig egy egységes kulturális közösség. A BLM tüntetések viszont most újra rámutattak arra, hogy ezt lehet, hogy ideje újragondolni.
Nagybetűs Fekete
Június-július folyamán az amerikai sajtóban az Associated Press (az amerikai állami hírügynökség) kezdte el a fekete szót nagybetűvel írni, amikor az embercsoportra hivatkozott, ezt a lépést pedig követte majdnem az összes nagyobb amerikai média is. A döntésüket azzal indokolják, hogy a fekete nem csak egy szín, ha az emberekről beszélünk, hiszen az amerikai fekete közösség egy kultúrán és egy történelmen osztozik és bőrszínük az identitásuk egy fontos pillére, így egy egységként kell őket kezelni. Amennyiben pedig egy egységként kezeljük őket, akkor nagybetűvel kell rájuk hivatkozni, mint a többi etnikumra.
Na és mi van a fehérekkel?
A döntés elsősorban azért kavart nagyobb port, mert míg a feketét nagybetűvel kezdték írni, addig a fehéret nem, vagy legalább is nem mindenki. Az amerikai fekete újságírókat tömörítő szervezet (National Association of Black Journalists) már régóta kampányol a fekete szó nagybetűs írásáért, de ők a fehéret is nagybetűvel írnák, amikor a rasszról van szó, valamint a ’The Atlantic’ magazin is úgy véli, hogy ha az egyiket nagybetűvel kell írni, akkor a másikat is . A New York Times szerint viszont „a fehér szó nem fejez ki közös történelmet és kultúrát úgy, mint a fekete, valamint fehér felsőbbrendű gyűlöletcsoportok már egy ideje nagybetűvel írják”. Az utóbbi aggályt a Washington Post is osztja. Ők több médiacsoportot is megszólaltattak az ügy kapcsán. Az egyik ilyen az Egyesült Államok egyik legnagyobb lapkiadó vállalatának (McClatchy) elnökhelyettese, Kristin Roberts, aki szerint „a fehér szó nem kultúrára, hanem bőrszínre vonatkozik. Amikor az etnikai hovatartozás fontos részét képezi a történetnek, megkérdezzük majd az illetőt az etnikai hovatartozásáról (olasz, vagy orosz felmenői vannak-e)”.
A kérdés valóban megosztó lehet, hiszen nem mindegy, hogy amerikai feketékről és fehérekről van szó, vagy világszinten gondolkozunk a rasszok kapcsán. Esetleg cikkről cikkre lehet eltérés a kettő között? Világszinten ugyanis semmiképpen sem alkot egy egységet sem a fekete, sem a fehér. Teljesen jogos felvetésnek tűnik viszont, hogy az amerikai feketék egy kulturális közösséget alkotnak, és így nagybetűvel kelljen rájuk hivatkozni, ellenben a fehérekkel, akik kapcsán a kérdés közel sem tűnik ilyen egyértelműnek. Ezért a vitának innentől kezdve arról kell szólnia, hogy vajon a fehér is egy kulturális közösség-e (Amerikában) vagy sem, ahelyett, hogy a feketéktől próbálnánk meg ezt elvenni.
