Száz új szerző a Digitális Irodalmi Akadémiában
Folyamatosan bővül a Digitális Irodalmi Akadémia ingyenes könyvtára. Tagja lett a 20. század második felének összes jeles írója. Radics Péterrel, a DIA titkárságának vezetőjével beszélgettünk.
Rendkívüli ütemben bővül, egyre több olvasnivalót kínál a Digitális Irodalmi Akadémia könyvtára. Az irodalomkedvelők azt is felfedezhették, hogy a DIA adatbázisában a Térey-ösztöndíjasok is megjelentek, bizonyára nem véletlenül. Az összefüggésekről Radics Péterrel, a DIA Titkárság vezetőjével beszélgettünk.
– A DIA, azaz jogelődje, a Digitális Halhatatlanok Társasága 1998-ban alakult az akkor élő Kossuth-díjasokat, babérkoszorúval kitüntetett alkotókat kerestük meg, azzal, hogy az Akadémia alkotói honoráriummal áll a legjobb írók rendelkezésére, s cserébe azt kérjük, hogy életművük legyen ingyenesen hozzáférhető. Neves írókkal indult a program, Esterházy Péter, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Sütő András és hozzájuk hasonló nagy írók sora szerepelt az első körben megkeresett alkotók között. A személyek ugyan változtak, pontosabban az akadémia létszáma bővült, a rendszer logikája azonban nem. A cél most is az, ami alapításkor: a tagok számára fizetett havi felhasználási díj révén a kulturális kormányzat folyamatos anyagi támogatást nyújt a magyar irodalom legkiválóbb alkotóinak.
– Azonban, ha ma ránézünk a DIA felületére, gyakorlatilag a huszadik század második felének teljes irodalmi elitjét megtaláljuk rajta. Mikor lett ennyire gazdag a kínálat?
– Az Akadémia 39 taggal alakult meg, azután rendszeresen bővült évente egy-egy új taggal. Még az alapítás évében bevezettük a posztumusz tagságot, így évente 5-5 újabb taggal bővült a lista. Ma éppen száz élő és posztumusz tagunk van, így valóban elmondható, hogy a DIA tagja lett a 20. század második felének összes jeles írója.
– Nem okoz üzleti hátrányt a könyvkiadóknak, s így maguknak az íróknak, hogy könyveik ingyenesen elérhetők a DIA honlapján?
– Eleinte voltak aggodalmak a digitális könyvekkel kapcsolatban, de hamar kiderült: attól, hogy valami olvasható az interneten, egy darabbal sem adnak el belőle kevesebbet. Az online jelenlétről kiderült, hogy inkább reklámja a hagyományos könyvkiadásnak, és nem vetélytársa. A felület olvasottsága egyébként az elkötelezett irodalombarátok érdeklődését tükrözi. A szolgáltatás indulásakor éves átlagban 500 ezer belépést regisztráltak, a látogatók éves átlagszáma az utóbbi időkben 650-680 ezer körül jár.
– Az érdeklődők számának növekedése, gondolom a digitális könyvtár állományának gyarapodását is tükrözi.
– Igen, sokáig lassú építkezésre kényszerültünk, de most új lépésre van lehetőségünk. A digitális könyvtár kapacitásának bővítése lehetővé teszi, hogy 100 új posztumusz taggal gyarapítsuk a DIA tagjainak sorát. Ez természetesen száz életmű megjelenését is magával hozza majd.
– Száz új író a huszadik századból? A DIA tagjainak listáját böngészve az ember azt gondolná, már mindenki itt van, aki számít.
– Eleinte mi is azt hittük, hogy nehéz lesz összeválogatni újabb száz szerzőt a huszadik századból, de tévedtünk. Közzétettünk egy felhívást a különböző irodalmi műhelyek, tanszékek, szerkesztőségek felé, hogy tegyenek javaslatokat. 330 ajánlás jött össze. A határon túli írók, a kevéssé ismert, de nagyszerű alkotók, a szocializmus idején margóra szorított szerzők bőven száz fölött vannak. Inkább a szelekció okoz most gondot.
– Ha jól értem, előbb utóbb a teljes 20. századi irodalmat megtaláljuk a DIA könyvtárában.
– Igen, de azért nem a mi feladatunk az irodalomtörténeti dokumentálás. Bár elvileg a teljes életmű bemutatására törekszünk, ha valami nem jut el hozzánk, nem keressük kétségbeesetten. A DIA könyvtára inkább olvasásnépszerűsítő kezdeményezés. Éppen ezért komoly szöveggondozást folytatunk. Nemcsak befotózott lapokat olvashat nálunk a látogató, hanem feldolgozott, karban tartott szöveget.
– Hogyan kapcsolódik mindehhez a Térey-ösztöndíj?
– Kezd összeállni egy elit irodalmi társaság, egy igényes irodalmi közösség. Arra törekszünk, hogy a DIA statikus rendszerét dinamikus életpályaprogrammá tegyük, így biztosítva kiszámítható egzisztenciális hátteret az alkotóknak. A fiataloknak most is rendelkezésére állnak a művészeti kisösztöndíjak: a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj az íróknak, az Örkény-ösztöndíj a drámaíróknak, Babits Mihály műfordítói ösztöndíj, de még az Oláh János ösztöndíj az irodalmi szerkesztőknek. Ezeket átveszi a PIM és betagolódnak a DIA életpályaprogramjába. Az irodalom középgenerációjának, a 35-65 közöttieknek létrejött a Téerey-program. 45 fővel indult a kezdeményezés és reméljük megadja az íróknak azt a biztonságot, ami a tartalmas munkához kell. Az ösztöndíjban részesülők két korábbi kötetüket, illetve az ösztöndíj időtartama során megírt új művüket közreadják a DIA honlapján. Így a pályakezdőktől az élő klasszikusokig mindenki megtalálhatja a helyét a rendszerben. Nyilván ez a program önmagában nem biztosítja az írók megélhetését, de olyan struktúrát jelent, amiben biztonsággal lehet felépíteni egy nagyívű irodalmi karriert. A közönség számára pedig egységes és átfogó képet kínál a kortárs magyar irodalom gyökereiről, irányairól.
