Aki angyalt kínál reggelire
Néhány napja jelent meg felelős szerkesztőnk, Döme Barbara új novelláskötete, az Angyalt reggelire. A magyar széppróza napja alkalmából laptársunk, a Kultúra.hu készített interjút a szerzővel.
Az Orpheusz kiadó Az év legsikeresebb szerzője 2020 díjával kitüntetett író elmondja, hogy előző kötete, a Nők a cekkerben az élet sötétebb oldalát mutatja be. Az új kötet, melyet Király Farkas és Rózsássy Barbara szerkesztett teljesebb tartalmat kínál. „Az emberek szerették, mégis sokan jelezték, hogy egyben olvasva megrázó és felkavaró. Egyebek mellett azért döntöttem úgy, hogy ezúttal groteszk, abszurd és szatirikus novellákat is beleteszünk a kötetbe. Nem idegen tőlem a műfaj, mert a pályám elején írtam ilyeneket. Mondhatjuk, hogy ez a kötet, a többféle stílusú kisprózákkal ízelítőt kínál az eddigi munkásságomból” – fogalmaz a szerző.
A humoros írások között komoly szerepet játszik a kötetben a Sanyi-ciklus, amelynek egyes történeteit korábban az Előretolt Helyőrség és a Hajónapló felületén lehetett olvasni. A mostani válogatással kapcsolatban Döme Barbara úgy fogalmaz: „Sanyi az egyik kedvenc karakterem. Vele minden megtörténik, ami általában velünk is, szóval egy kicsit mindenki magára ismerhet és tanulhat a viselt dolgaiból. Szerencsére nem csak én szeretem, hanem az olvasók is, erről gyakran biztosítanak különböző visszajelzésekben. Sanyi és a felesége, Mari egy vidéki vendégházat üzemeltetnek, az ő történeteik lassan újabb kötetté állnak össze. Nemrég megkaptam a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatását arra, hogy Sanyiból kisregény készülhessen. Jelenleg ezen dolgozom, s amikor írok, a szemem előtt mindig két dolog lebeg: hiteles és egyedi stílusú legyen a mű.”
Más novellák a lelki mélységek felé nyitnak kaput. Kérdésre válaszolva a szerző elmeséli, hogy egyik szerette pszichés problémával küszködik. A kötet címét adó „angyal eredetileg az ő látomása volt. Mesélt róla, én pedig papírra vetettem egy történetet, majd annyira jó volt ezzel a karakterrel dolgozni, hogy egyre többet szerepeltettem. Fontos, hogy mindenki megismerje a pszichés betegségekkel küzdő emberek életét, gondolkodását, hétköznapjait, mert csak így fogadhatjuk el őket, s ezáltal illeszkedhetnek be a társadalomba. A prózavilágom hasonlít ahhoz, ami az ő fejükben él, hisz a betegségük miatt sokszor az álom és az ébrenlét határán egyensúlyoznak.”
De az angyal természetesen szélesen értelmezhető szimbólum Döme Barbara új kötetében. Ő maga így beszél erről: „Ezek mágikus realista elemeket tartalmazó novellák. A cselekmény mindig a realizmus talajáról indul, majd elemelkedik a földtől, és onnantól már mesének is nevezhetjük. A történetek középpontjában álló kövér angyal pedig mi, emberek vagyunk, akik mindenféle esendő tulajdonságokkal rendelkezünk. Gyerekkorunkban valamiféle szemérmességet belénk neveltek, emiatt bizonyos dolgokat nem mondunk ki. Ezzel szemben az angyalnak nincsenek efféle kötelezettségei vagy korlátai. Olyan ő, mint egy tükör, amelyben önmagunkkal szembesülünk.” Később így bontja ki a szerző e tükör jelentőségét: „Mindenki számára fontos, hogy időről időre végiggondolja az életét. Csak így lehet fejlődni. Óriási hibának tartom, ha valaki elhiszi magáról, hogy mindent tud.”
És ezzel el is érkeztünk a beszélgetés legfontosabb gondolataihoz, oda, hogy miért annyira népszerűek és kedveltek Döme Barbara írásai. A Kultúra.hu munkatársa, Dzsubák Tamás a történetek hitelességére is rákérdez, mire a szerző így válaszol: „A történeteim többnyire kitaláltak, mégis sokszor előfordul, hogy az olvasó megtörtént eseménynek véli. Valószínűleg azért is, mert egyes szám első személyben írok. Kaptam olyan levelet, amelyben az állt, hogy nagyon becsülnek engem, amiért örökbe fogadtam egy cigány gyermeket. Persze ez nem igaz, de az erről szóló történet ezek szerint annyira hitelesen sikerült, hogy az olvasó valóságként raktározta el magában. Arra is törekszem, hogy az életem minden területén hiteles lehessek.”
(A teljes interjú a laptársunk, a Kultúra.hu felületén olvasható.)
