Bodor Ádám tehetségről és elhivatottságról
Bodor Ádámmal, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas íróval a tehetség felelősségéről, az erdélyi művelődés időtlenségéről és a járvánnyal kapcsolatos korlátozások mulandóságáról beszélgettünk.
– A Nemzet Művésze kitüntetés tavaly novemberi átadója kapcsán úgy fogalmazott, hogy nem is tudja elképzelni, hogy ennél nagyobb elismerés érheti-e az embert. Bizonyára így van, de ez a teljesség befolyásolja-e alkotói terveit?
– Őszintén szólva, az én koromban egy ilyen elismerés már aligha szólhat bele az alkotói tervek alakulásába. Pályája derekán az alkotót egy komoly elismerés bizonyára lelkesíti, új utak keresésére ösztönzi, de egy művészileg nagyjából lezárt életműbe már nehéz lenne friss levegőt lehelni.
– A fent idézett interjúban arról is beszélt, hogy 26 éves korától, amikor első írása megjelent, minden munkáját, amelyet leadott, megjelentették. Mit tanácsol az ifjú generáció új irodalmi tehetségeinek, mire figyeljenek tehetségük kibontakozása során, hogy az ő műveik is hasonló elbírálásban részesüljenek?
– Erre, pontosabban az írói munka igényességére, általában a munkaerkölcsre nézve más alkotók számára is érvényes tanácsom nincs, nem is lehet. Annyit jegyeznék meg, hogy aki magában valamilyen irányú elhivatottságot, tehetséget érez, annak folyamatos gondozására is gondolnia kell, és ami leginkább elvárható: bármely közlési felületnek szánják munkájukat, a mérce mindig ugyanaz.
– Erdélyt természeti, kulturális, társadalmi, etnikai értékeivel kapcsolatban említi meg. Miként látja Magyarország és Erdély kapcsolatát a fenti felsorolás összefüggéseiben, azonosságaiban, különbözőségeiben?
– A száz év előtti trianoni döntés óta azzal kell számolni, hogy az addigi természetes kötődés mind tartalmilag, mind a kommunikáció eszközeit tekintve alapvetően megváltozott, egyszersmind alárendelt a pillanatnyi, jobbára szemléletbeli különbségekkel terhelt politikai kapcsolatoknak. Árnyalja a képet, hogy az erdélyi művelődésben mindig létezett egy a helyi társadalmi-kulturális sajátosságokat ápoló igyekezet, nagy kérdés, hogy az új és váratlan kihívások sodrásával szembesülő nemzedékekben él-e majd a hagyományos értékeinket megillető figyelem. Zaklatott időszak ez, kockázatos lenne most a kapcsolatok reális távlatait illetően jóslatokba bocsátkozni.
– Engedjen meg még egy-két általános kérdést: gyanítjuk, életét is gyökeresen átalakították a járvánnyal kapcsolatos korlátozások. A hétköznapokban megjelent változások közül melyek a legnehezebben viselhetők ? Esetleg akadnak olyan újdonságok is, amelyeket a karantén után is fenntartana ?
– Tekintsük a jelenlegi helyzetet múló kihívásnak, akkor pedig bizonyos korlátozások elfogadása vagy elutasítása a kulturált polgári magatartás fokmérője. Amikor az ember valamit nehezen visel, saját lelki-szellemi tartalékaihoz fordul. A jelenlegi alkalmazkodási kényszert – legalábbis egyelőre, nem érzem különösen megterhelőnek.
– Egyre többen hangoztatják, hogy a járvány okozta változások tartósan is átalakítják világunkat. Ön milyen változásokra számít?
– Amennyiben hasznos időn belül sikerül a vakcinát elérhetővé tenni, egyszersmind a járvány terjedésének gátat vetni, nincs okunk mélyreható változásokra számítani. Komoly gondot az okozna, ha az oltóanyag nem készül el idejében, és az emberiségnek a vírus újabb és újabb, esetenként agresszívebb rohamaival kell majd szembenéznie. Egy ilyen kollektív próbatétel társadalmi, gazdasági és esetleges politikai következményei már beláthatatlanok.
– Sokan hiszünk abban, hogy a művészet majd minden élethelyzetet feldolgozott már, majdnem minden szituációval kapcsolatban találunk valahol okos gondolatot, megnyugtató vagy éppen cselekvésre buzdító alkotást, mondatot, vagy akár anekdotát. Önnek van kedvenc járványgondolata?
– A járvány körül kialakult, a hagyományos polgári életvitelhez képest kissé rendhagyó környezet egyelőre nem indított meg annyira, hogy le merjek vonni belőle művészileg érvényes következtetéseket.
Könyvajánló
A Digitális Irodalmi Akadémia oldalán – online és ingyenesen olvasható formában – Bodor Ádám alkotásai között megtaláljuk az egyik fő művét, a Sinistra körzetet is. Ez volt az a könyv, amely az írónak elhozta az egyértelmű kritikai- és közönségsikert 1992-es első megjelenése után. Ezt azóta még négy újabb kiadás követett, valamint már tizenhárom nyelven jelent meg fordítása.
Azt hihetnénk, hogy közel harminc év távlatából a diktatúraregénynek látszó alkotás vesztett érvényességéből, azonban ez nincs így. Az irracionális politikai-társadalmi berendezkedésen, kontextuson túl pont az emberi természet ábrázolása az, ami örökérvényűvé teszi ezt a művet, amelynek már formája is kissé homályos, novellákból álló regényszerű folyam.
Mind a szereplők, mind a velük megtörténő események hihetetlenek, abszurdak, amelyek mindenféle cél és ok nélkül zajlanak. A térbeliség kidolgozott, azonban az időbeliségnek gyakorlatilag nincs szerepe. Az egész művet belengi az időtlenség érzése és talán ez az, ami leginkább a mához köti: a koronavírus-járvány alatt mi is gyakran érezhetjük úgy, hogy életünk valami groteszk, előre nem látható és jósolható módon múlik, ha egyáltalán halad valamerre. Ráadásul a könyvben is megjelenik egy félelmetes betegség, a tunguz nátha, amely a körzet lakóinak legnagyobb ellensége. A járvány megakadályozására izolálják a betegeket, köréjük karámszerűséget építenek és a réseken keresztül etetik őket.
A műnek attól annyira félelmetes a légköre, hogy az alakok felfoghatatlan módon, szinte szenvtelenül viselik lehetetlen sorsukat, természetesnek veszik a velük történő, megmagyarázhatatlan eseményeket. A szürreális, például egy levágott fül, egy impotens törpe vagy az önkaróbahúzás úgy válik valósággá, hogy a döbbenet már nem is döbbenet többé.
Bár viszonylag rövid, de egyáltalán nem könnyű olvasmány, ugyanakkor nem is lehet abbahagyni, ha egyszer nekiveselkedtünk. Kezdjünk hát bele minél előbb és reménykedjünk, hogy hamarosan mi is hasonló híreket kapunk, mint a regény szereplői:
Most kihirdették, az idén a téli járvány elmarad, oltásra sem lesz tehát szükség, mindenki térjen békében haza.
