Kilinóleumozzák Lenin mauzóleumát?

Lenint tehát se lenyelni, se kiköpni nem képes az orosz történelmi emlékezet.

Koncepcióversenyt hirdetett az Orosz Építészszövetség Lenin mauzóleumának újrahasznosítására, amelyre Oroszországból és a FÁK-tagállamokból bárki pályázhat rajzaival, vázlataival. A tervek szerint november 11. és 13. között hirdetnek eredményt a moszkvai Zodcsesztvo (Építészet) fesztiválon.

A Sztálin-barokk atyja

Ha valaha is más lesz az épület, mint mauzóleum, akkor előreláthatóan az épület tervezőjének, Alexej Szcsuszevnek a nevét viselő építészeti múzeum egyik kiállítóterévé válik majd.

Alexej Szcsuszev (1873–1949) kezének nyomát több hatalmas épület viseli Moszkvában, hisz kivételesen hosszú és gazdag élete során az Orosz Birodalom kései, historizáló-szecessziós építészetéből induló életműve Sztálin gigantikus építkezéseivel ért véget. Számtalan stílusban alkotott, neve mégis a Sztálin-barokkal fonódott össze. Érett, historizáló modernista stílusban épített, egyiptomi, görög, sőt mezoamerikai jellegzetességeket mutató vörös márvány mauzóleuma 1990-ben a Vörös tér egészével együtt lett az UNESCO világörökségi helyszínévé.

De mi lesz Lenin múmiájával?

A New Yorkban élő, grúz származású művész, David Datuna már be is jelentkezett a múmiára. Egymillió dollárral kezdte a gyűjtést, és szándékai szerint egymilliárd dollárt fizetne az orosz államnak a bebalzsamozott holttestért. Úgy tervezi, New Yorkban építené fel Szcsuszev Kűrosz király sírját és Dzsószer piramisát egyszerre idéző, monumentális épületének egy az egyes mását, és ott helyezné el a múmiát.

A művész szerint a projekt azokat a nagy változásokat szimbolizálja, melyek napjainkban az Egyesült Államokban zajlanak. Úgy véli, az amerikai társadalom szocialista és kommunista átalakulás felé halad. „Lenin és az ő mauzóleuma képviseli azokat a változásokat, amelyek iránt az igény különösen magasnak mutatkozik az elnökválasztás előtt az Egyesült Államokban” – mondta a művész.

Emlékhely vagy botránykő?

Lenin mauzóleuma és a bebalzsamozott test volt már kortárs művészeti performansz része, méghozzá 2015-ben. Ekkor Oleg Baszov és Jevgenyij Avilov, akik a Kék Lovas művészcsoport tagjai, vízkereszt napján mentek a mauzóleumhoz. Egyszerre botránkoztatták meg az ortodox keresztény hívőket és Lenin nem csekély számú tisztelőjét, az őt a mai napig orosz nemzeti hősként tisztelő kommunistákat, akik a leghangosabban ösztönzik, illetve ellenzik Lenin eltemetését. Az Ördögűző című performansz során a művészek szenteltvízzel locsolták le az épületet, majd azt kiáltozták: „Kelj fel és járj! – mint Lázár tette!” A botrányos performansz azonban nem az első meghökkentő esemény volt, hisz két évvel korábban, 2013-ban egy Pjotr Pavlenszkij nevű aktivista a herezacskóját szögelte oda a mauzóleum lépcsőjéhez, tiltakozva az ország politikai állapota miatt. 

Talán ezek miatt is áll az építészszövetség mostani pályázatának indoklásában, hogy „Lenin holttestének közszemére tétele történelmi hiba, ellentétes a korszerű emlékezetfelfogással és az orosz ortodox hagyománnyal is”. A bírálóbizottság illusztris tagokból áll majd, köztük – a jelenlegi kulturális politikai vezetés prominsensei mellett – a szomszédos Kreml múzeumainak igazgatója, a világ első űrhajósának lánya, Jelena Gagarina is részt vesz benne. Reményeik szerint már idén döntésre jutnak az épület jövőjével kapcsolatban, ahol 1953 és 1961 között nem csupán Lenin, hanem Sztálin holtteste is nyugodott.

Lenin: se kiköpni, se lenyelni

Az orosz emlékezetpolitika egyik igencsak érzékeny pontja nem pusztán Lenin holttestének elhelyezése, hanem emlékezete is. Vlagyimir Putyin többször tett ígéretet arra, hogy Lenin holttestét nem fogják elmozdítani jelenlegi helyéről. A társadalmat ez a lépés igencsak megosztaná, hisz a legtöbb városban szobrai még mindig állnak, a róla elnevezett terek még mindig  viselik a nevét. A faramuci helyzetet mutatja, hogy míg a korábban róla elnevezett város újra Szentpétervár, az azt körbeölelő agglomerációs körzet neve még mindig Leningradszkaja oblaszty. Lenint tehát se lenyelni, se kiköpni nem képes az orosz történelmi emlékezet.

A test elhelyezése kapcsán a vita elsőként három éve, a „nagy októberi szocialista forradalom” 100. évfordulóján lángolt fel, amikor az épület a Vlagyimir Putyin (egyesek szerint házi) ellenzékének tartott kommunista párt nagyszabású rendezvényeinek volt a központja. Idén is hasonló koszorú- és virágáradat lepte el az épületet Vlagyimir Iljics halálának évfordulóján. Lenin porhüvelyének megóvása azonban költséges mulatság az orosz állam számára. A bolsevizmus atyja ugyanis nem csodálatos módon mumifikálódott, teste nem természetes módon marad romlatlan. Mintegy kétévente komoly biokémiai eljárásokkal tartósítják a testet, és ekkor ruháit is kicserélik. Lenin maga soha nem szerette volna, hogy testét közszemlére tegyék, végakarata szerint édesanyja mellett szeretett volna nyugodni Szentpéterváron.

A múmia visszatér

Lenin végakaratának azonban ma már nehéz eleget tenni, hisz egyetlen élő rokona, unokahúga, Olga Uljanova ragaszkodik bácsikája földi maradványainak közszemlére tételéhez, és elzárkózik a mauzóleum átalakításától is. Ebben amúgy az orosz lakosság alig kevesebb mint felének véleményét osztja: 2017-ben mind az állami VCIOM, mind a Jurij Levada Független Elemzőközpont egyaránt mintegy hatvan százalékra mérte azok arányát, akik szerint Lenint el kellene temetni. Mégis úgy tűnik, hogy bármennyire is költséges, Putyin orvosai és tudósai továbbra is olajokkal és balzsamokkal kell kenegessék a történelem egyik legsötétebb alakjának testét. Amerika millenniumi kommunistái pedig kénytelenek lesznek az USA-t Lenin személyes jelenléte nélkül szocialista szövetségi köztársasággá alakítani. Hacsak nem gyűlik össze egymilliárd dollár, és tesznek egy igazi kapitalista ajánlatot a kommunizmus atyjának megvásárlására.