Különleges, de tartalmas évet zártak múzeumaink
Rácz András | 2021.01.01. | Múzeumok

Különleges, de tartalmas évet zártak múzeumaink

Noha 2020 első felében meglehetősen kilátástalannak tűnt az esztendő, a Petőfi Irodalmi Múzeum és társintézményei feltalálták magukat, és a járvány, illetve a vele érkezett korlátozások dacára igen eredményes évet zárhatnak most le.

A mögöttünk hagyott időszakról kértünk összefoglalót az intézménycsalád vezetőitől, hogy megmutathassuk, milyen kreatív megoldásokkal, milyen háttérmunkákkal, milyen digitális kezdeményezésekkel válaszolt a pandémiás esztendő nehézségeire a Kazinczy Ferenc Múzeum, A Magyar Nyelv Múzeuma, a Kassák Múzeum, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum, a Hamvas Béla Kultúrkutató Intézet, a Mesemúzeum, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatósága.

A legtöbb intézmény kezdetben ugyanúgy próbált alkalmazkodni a látogatók hiányához, ahogyan más kulturális szereplők: a digitalizáció felgyorsításával. Mindegyik múzeum szervezett online kiállításokat, virtuális tárlatvezetést, vetélkedőket a fiatalabbaknak, pályázatokat a felnőtteknek, szimpóziumokat és konferenciákat a szakmabelieknek, tanácskozásokat a kollégáknak. A Magyar Nyelv Múzeuma még TikTok-alkalmazást is készített, hogy azon keresztül szólíthassa meg a fiatalokat.

Persze akadtak olyan intézményeink, amelyeket még ennyire sem tudott lefékezni a járvány. Tavasszal elkezdődött a Kazinczy Ferenc Emlékkert rekonstrukciója. Helyreállították az emlékcsarnok belső terét, felújították a sírokat övező sétányokat, és egy különleges eredményt is hozott az év: a földmunkák során előbukkant Kazinczy Ferenc egykori kúriájának alapja is.

Hasonlóan dinamikus fejlődött a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA): a DIA-tagok száma egyharmadával növekedhetett az idén. Tíz új élő tagot és huszonöt posztumusz tagot vett fel az akadémia. A terv az, hogy jövőre hasonló lendülettel folytatódjon a program. A cél az, hogy 2022 végéig száz posztumusz névvel gyarapodhassanak a digitálisan is hozzáférhető irodalmi életművek. 

Új elemként elindult a Térey Jánosról elnevezett középgenerációs irodalmi ösztöndíj, amely most negyvenöt kortárs alkotó munkásságát támogatja.

Ugyancsak a kortárs alkotók számára jelent lehetőséget a Kárpát-medencei Igazgatóság idei programja. A járvány miatt ugyan nem indulhatott el a magyar nyelvterületet behálózó irodalmi karaván, ám elindult a KMI12-program, amelynek keretében évente nyolc már elismert alkotót és négy pályakezdő tehetséget választ az igazgatóság, hogy segítse műveik népszerűsítését.

A jeles eredmények mellett valamennyi intézményben fontos háttérmunkákat végeztek a múzeumok és intézetek munkatársai, a színháztörténeti múzeum például gyűjteménygyarapításban zárt kiemelkedő évet.

E rövid összefoglaló azonban inkább csak kedvcsináló ahhoz, hogy alaposabban is megnézzük: a nehézségek dacára is milyen tartalmas évet tudhatnak maguk mögött a PIM társintézményei. Erről a mai napon több cikket is olvashatnak a Hajónaplón.

Fotó: MTI/Kovács Attila / Mesemúzeum
Névjegy
Fotó: Beliczay László

Rácz András

Írás nélkül nem megy. Napilap, hetilap, havilap, blog, mindegy nekem, csak oda lehessen firkantani valami fontos vagy fontosnak gondolt szöveget.

Néha megesett, hogy, elhagyva az újságírói pályát, másfelé kerestem a boldogulást. Ám valahányszor kiléptem a lapkészítés sodrából, és belekezdtem valami egyébbe, minduntalan visszakeveredtem a sajtóhoz. 
Évtizedes napilapos pályakezdés után egy országos önkormányzati szövetséghez sodródtam, s hamarosan azon kaptam magam, hogy a polgármesterek lapját szerkesztem. Gyermekkönyvkiadóhoz hívtak, s nem kellett hozzá pár hónap sem, már képes, izgalmas gyermeklapot szerkesztettem.

Újabb kiadói munka következett – ezúttal családi vállalkozás –, s képregénysorozatokat vehettem gondjaimba. Gyermekkori kedvencem, a Mozaik folytatására szántam el magam. (Megjegyzem, valamikor a hetvenes években a képregény hősei maguk is újságírók voltak.)

Végül a Könyvtárellátónál (Kello) lettem kereskedelmi és marketingvezető, míg meg nem alakult a Kello Könyvkultúra Magazinja, aminek szerkesztésébe lelkesen vetettem bele magam. Egy barátomnak meséltem akkoriban, mennyire lélekölőnek éreztem a kereskedelmi vezető munkáját, ahol az eredmény az aláírt szerződés volt, s mennyire lélekemelőnek látom a szerkesztő, az újságíró munkáját, aki hírekkel, beszámolókkal, okos gondolatokkal tölti meg lapját. Barátom megvonta vállát, s a maga cinikus modorában megjegyezte: pedig a lényeg ugyanaz, összefirkálod a papírokat. 

Most tehát, hogy a Hajónapló csapatával dolgozhatok, szorgalmasan firkálok össze mindenféle papírt, s úgy látom, barátomnak talán részben igaza volt. A szerződés, a munkaterv és a cikk – megannyi összefirkált lap – egyszerre tud csak újsággá lenni.


Kapcsolódó cikkek