Székelyföldi vintázs
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum hatalmas, több 150.000 fényképből álló, és egyre növekvő gyűjteményét folyamatosan digitalizálják és teszik elérhetővé online is. A grandiózus vállalkozás elsődleges célja, hogy Székelyföld változatos múltját, örökségét, szokásait, népviseleteit megörökítő képeket archiválja és közkinccsé tegye, nem csak a szakma és a kutatók, hanem az érdeklődő nagyközönség számára is. Szőcsné Gazda Enikő és Both Noémi Zsuzsanna muzeológusok engedtek bepillantást a kincset érő fotótárba.
– Mikor kezdték gyűjteni a képeket?
– A Székely Nemzeti Múzeum 1875-ben fogadta az első látogatóit, ekkor még a Csereyné Zathureczky Emília magángyűjteményeként, és 1879-től vált közgyűjteménnyé. Első leltáraiban már található fénykép. Amennyiben az alapító pusztán a saját családjáról gyűjtött volna fotókat, már az is fontos kultúrtörténeti téka lett volna. A felvidéki származású, 12 gyermekes Zathureczky családból neves gazdatiszt, több 1848-as forradalmár, gyártulajdonos, képviselő került ki, és a házassági, rokoni hálózat átfogta Erdély és a tágabb Magyarország jelentős nemesi családjainak nagy részét. Az 1880-as évektől viszont nyitást érzékelünk. A fotógyűjtés már ekkor túllépte a családi portrétár kereteit. Az adományok között már egyre jobban érzékelhető a kultúrtörténeti, archiválási szándék. Egy újabb nagy nyitás a millennium idején érzékelhető: Sepsiszentgyörgy városa műtermet ajánlott fel Gere István román királyi fotósnak, hogy térjen haza, és a Millenniumi emlékkönyv számára dokumentálja Háromszék tájait, épületeit, ipari létesítményeit. Ennek anyagát a múzeum már tudatosan megvásárolta. Az 1930-as években született meg az első fototéka-leltár, és külön tárrá Fóris Pál kezdeményezésére, az 1970-es években vált a gyűjtemény.
– Mi a célja a gyűjteménynek?
– Mint minden gyűjteménynek, ennek is több célja van. Az elsődleges szándékunk az archiválás. Mennél több fénykép begyűjtése, amely egyrészt a múzeum kiállításait is segítse, de másrészt a szélesebb kutatórétegnek is – lehetőleg –hiteles képet nyújtson a múzeum gyűjtési területéről, vagyis elsődlegesen Székelyföldről. Egy nagy múltú intézmény esetén múzeumtörténeti cél is van: kutatók nemzedékei hagytak lenyomatot mindarról, amit kutattak vagy ami őket érdekelte, ennek dokumentálása nagyon fontos. A közgyűjtemény sok mindent jelenthet és sokféleképpen értelmezhető. Sok olyan apró fotóhagyaték kerül be, amely egy múzeumon kívüli ember muzeologizálási célját jelzi: adatolt vagy féladatolt fotókorpuszt elhelyezni valahol, ahol annak a biztonságos megőrzése feltételezhető. A legtöbb múzeum ezeket, a feldolgozási kapacitás hiánya miatt elutasítja. Mi eddig ezeket is elfogadtuk, ez esetben a belső muzeológusi cél az, hogy próbáljunk értelmezési kereteket biztosítani az ad-hoc korpuszoknak, élettörténetet, levelezést fűzve mellé, ezáltal tudatosítsuk, hogy mikrotörténetek sorából áll össze a „nagy” történelem.
– Milyen témák szerint csoportosítják a képeket és miért úgy?
– Az online felületen látható tagolás nem jelenti a fotótár csoportosítását, hanem egy feldolgozási fázisnak a lenyomata. A fotótéka legnagyobb anyaga a negatívtár, ennek óriási hányadáról nem tudtuk, hogy mit tartalmaz. Ezeknek nagy része kutatói gyűjtés volt: a múzeumnál dolgozó muzeológusok az irodáikban felhalmoztak egy jelentős anyagot, amelyről semmi kimutatás nem volt. 2008-ban egy népraji digitalizációs pályázatot nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alaphoz, amelynek a célja a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi dokumentumtára fényképeinek a feldolgozása volt, és a pályázat elszámolásához teremtettük meg az online felületet. Ezért láthatók a fotótékában ilyen kategóriák, mint építészet, szokások, mesterségek, mezőgazdaság, állattenyésztés, népviselet, tárgyak, mindennapi élet, életkorok. Az online fotótárnak olyan nagy látogatószáma volt, hogy 2008 után jónak láttuk a néprajzi fototékán kívül más fényképek digitalizálását is. Így keletkeztek a régészet, helytörténet, képzőművészet ablakok. 2012-től négy esztendőn át egy jelentős fotóművész, Bortnyik György gyűjteményéből vásároltunk, a művész kérése az volt, hogy az ő fényképeit külön ablakba töltsük fel. A most látható online felület sajnos szemmel láthatóan kicsit logikátlan, egyes képek nem illeszkednek az ablakok szűk tematikájához. A honlap átalakítása nagyon időszerű, addig, míg ez megtörténik, keresőablakkal próbáljuk segíteni a kutatók munkáját.
– Melyek a legnépszerűbb témák?
– A legtöbb megkeresés az építészek, művészettörténészek részéről történik. Egy épület rendbehozása előtt építészettörténeti kutatásokat végeznek, ehhez nélkülözhetetlen a régi fotó. De rengeteg a helytörténet iránt érdeklődő kutató is. A néprajzi tematikák közül a népszokások és mesterségek témaköre is sok érdeklődőt vonz.
– Honnan érkeznek a fényképek és jelenleg mekkora a gyűjtemény? Melyik a legrégebbi fénykép?
– Sok felől. Van eset rá, hogy egy fényképész dönt úgy, hogy nálunk szeretné látni a féltve őrzött fotóit. Máskor egy-egy kutató bocsát a rendelkezésünkre jelentős fotóanyagot. Mindez kiegészül a terepkutatásokkal, rengeteg fényképet gyűjtünk minden néprajzi terepkutatás alkalmával. És természetesen vannak vásárlási kereteink, hogy egy-egy értékesebb fotóállományt tudjunk megvásárolni. A 150 000 felvételt biztosan meghaladjuk. Óvatosak szeretnénk lenni a pontos számokkal, mivel óriási feldolgozatlan anyaggal rendelkezünk, és a hatalmas növekedés miatt nehéz ezt követni. Sajnos dagerrotípiánk nincsen, az 1860-as évek elejétől indulunk, viszont akkortól egyből nagy fényképszámmal.
– Az eredeti fotókat is kiállítják majd, vagy csak online fotótárat terveznek? Hogyan digitalizálják a képeket?
– Volt már néhány eset, hogy egy-egy rövid időtartamú időszakos kiállításra eredeti fényképfelvételeket is kiállítottunk, ennek ellenére állagvédelmi szempontból elsősorban online fotótárban, illetve printeken keresztül bemutatott fotókiállításokban gondolkodunk. A digitalizálásnak három fázisa van. Az első a digitális nyilvántartás vezetése. A második a szkennelés. (Ez a kettő negatívok esetén felcserélődhet). A harmadik a honlapon való közzététel. Legfontosabb a pontos digitális nyilvántartás megteremtése, hogy ebből kulcsszavakra, témákra, fotósra, helységekre stb. tudjunk keresni. Professzionális szkennereink vannak, a beolvasás után a képekhez is hozzárendeljük a kulcsszavakat, alapinformációkat. Állagvédelmi szempontokból viszonylag nagy felbontású, nyomdatechnikára alkalmas digitális másolatokat készítünk, hogy az eredeti felvételeket mennél kevesebb alkalommal vegyük elő. A honlap létrehozásakor még elég sok adatolatlan fényképet tettünk közzé, újabban viszont szempont az, hogy lehetőleg adatolt, alapinformációkkal ellátott felvételek váljanak a világhálón elérhetővé. A digitális feldolgozás mindig jóval nagyobb merítés, mint ami a honlapon látható, ez elsősorban a saját informatikus és honlapkezelő hiányával, valamint a szerteágazó múzeumi munkánkkal magyarázható. Számokba tömörítve: kb. 35 000 nyomdakészen digitalizált fényképből tudunk azonnal kiszolgálni egy-egy téma iránt érdeklődőt, ebből csak 3000 körüli fotó látható aktuálisan a honlapon. Amennyiben olyan érdeklődési körrel jelentkezik valaki, amelyet keresőink a nyilvántartásból kidobnak, de a kép nem szkennelt, akkor kissé várnia kell, míg elkészül a digitális másolat.
– Kik és milyen célra szoktak képeket kérni, keresni? És az érdeklődők milyen módon kereshetik meg önöket?
– Elsősorban kutatók, hely- és családtörténészek, egyetemisták, könyv- és lapkiadók keresnek fel minket személyesen vagy levelek által. Mivel a múzeumunk felújítás alatt van, így a egyelőre a fotótárunknak nincs még kutatóterme, ahol több kutató is elférne, íróasztalok / laptopok mellé leülhetne, ezért személyes kutatás alkalmával bejelentkezést kérünk. A bejelentkezésekben, kutatási kérésekben kérjük a kutatási téma feltüntetését, hogy előre tudjuk megnézni, van-e értelme a kutatónak ide jönni, vagy nincs a kutatás témájához fotóanyagunk. A képfelhasználás lehet akár közérdekű vagy magánérdekű, esetleg kereskedelmi is. A tudományos publikációk számára kért képekért cserében a megjelent publikációkból szoktunk példányt kérni, ez a tudományos könyvtárunkat is bővíti.
Elérhetőségek
Email: office.sznm@gmail.com, szocsnegazdaeniko.sznm@gmail.com, bothnoemizsuzsanna@gmail.com
Telefon:
0040 267 312442
