Ákos: Most mindannyian böjtölünk

Karanténnaplót vezet, videókat gyárt, és a mostani helyzet tanulságain gondolkozik Ákos. Mint zenész körökben mindenkinek, neki is jó pár koncertje elmaradt, de nem szeretne panaszkodni, várja a mihamarabbi indulást. 

– Hogyan telik egy napod? Otthon maradsz?

– A családi otthon és a stúdió között ingázom: vagy a gyerekekkel vagyok, vagy a Karanténnaplók adására készülök a műhelyemben. A kijárási korlátozás idején 11 koncertfilmet teszünk közzé szerdánként, és további tíz adást gyártunk házi zenéléssel, versekkel, felolvasásokkal, ezeket szombatonként adjuk közre a videócsatornánkon. Egy ilyen kis adás nagyjából egész hétre lefoglal.

– Közismerten fontos neked a család és a hagyományok. A Húsvétot hogyan ünnepeltétek most?

–  Nagyon furcsa volt, az ilyenkor szokásos közösségi rítusokat szűk családi körben éltük meg. Például a Keresztút stációit idős papunk, dr. Farkas Attila elmélkedéseivel jártuk, úgy, hogy ő nem volt jelen, felvételről szólt a hangja.

–  A zeneipar egészét megrázta a leállás. A csapatodban milyen a hangulat? Tervezitek a jövőt, vagy még kivártok?

–  A helyzethez képest remek a hangulat, nagyon hiányzunk egymásnak, ők nekem biztosan. Mindannyian sajnáljuk, hogy nem találkozhatunk a közönséggel. Ennek az évadnak is betáblázott koncertnaptárral indultunk neki, és örülhetünk, ha az év végi Aréna megtartható lesz a betervezett 20 nagyszabású előadásból. Ez a helyzet nyilván nagyon érzékenyen érint mindenkit, aki a színpadi műfajok valamelyikében dolgozik, de nem tartanám elegánsnak, ha a magam problémáit vagy a műfaj gondjait hangsúlyoznám, különösen egy olyan időszakban, amikor az ország komolyabb megoldandó feladatok előtt áll. Ha újraindul az élet, akkor majd mi is koncertezhetünk. Remélem, mihamarabb.

–  Sokan igyekeznek a neten minőségi kulturális programokat kínálni a járvány idejére. Az oldaladon magad is karanténnaplót és karanténkoncerteket teszel ki a rajongóknak. Hogy látod, nálad mik a legkedveltebb tartalmak? Megosztanál velünk egy-két kedves üzenetet, amit kaptál?

–  Elképesztő visszajelzéseket kapunk, minden pályatársamnak kívánom, hogy ilyen szeretetben legyen része. A legtöbben azt a Karanténnaplót látták, ahol Anna lányommal zenélünk és beszélgetünk. Egyebek mellett a dalszövegek irodalmi áthallásairól, egymásra való reflektálásáról esik szó, akit érdekel az ilyesmi, annak nagyon ajánlom. A legkevesebben eddig a Hrabal-felolvasást nézték meg, lehet, hogy az ő világa már sokak számára unalomig ismert, de persze az is lehet, hogy én nem olvasom fel elég meggyőzően. Akik megnézték, azok szerették, ennyi elmondható.

–  Szerinted mit üzen nekünk ez az időszak?

–  Sok kiábrándult hangot hallok, hogy minden ugyanolyan lesz majd, csak rosszabb, meg hasonló okoskodásokat. Az ember hajlamos a veszély elmúltával legyinteni az egészre, ha meg visszatér egy második vagy sokadik hullám, jobban berezelünk, mint elsőre. Biztosan álnaívnak hangzik, de nem csak iszonyatos kára, hanem remélhetőleg valami értelme is van ennek az időszaknak. Esélyt kaptunk belátni tévedéseinket, kiköszörülni pár csorbát. Most mindannyian böjtölünk, akár akarjuk, akár nem. Kiderül, kire számíthatunk. Kiderül, ki számít ránk. Egyáltalán: számíthat-e ránk bárki? Talán kicsit másképp nézünk majd egymásra is.