Amikor a csalódás segít – Salamon Bea

Salamon Bea népzenésszel beszélgettünk gyógyulásról, tanításról, Csík zenekarról, jövőbeli művészeti terveiről. 

– Hogyan telt a karanténod? Úgy tudom, tényleg ki sem tetted a lábad otthonról.  

– Kicsit más a helyzetem, mint az átlagnak, mert kiemelten veszélyeztetett vagyok. 6 éve kigyógyultam a tüdőrákból, szóval van remény, ilyen is van, hogy valaki meggyógyul! De emiatt brutális pánikban voltam, amikor meghallottam, hogy a vírus a tüdőt támadja. A fiammal élek, az utolsó hétvégén nem ment már sehova, hogy ne veszélyeztessen. Március 16. óta most a héten voltam kétszer a városban a Csík zenekarral stúdiózni, egyébként sehol. Bipolárisként vagy nagyon barlangozok, vagy nagyon pörgök. Nem is baj, hogy most behúzódtam, amúgy is túl voltam terhelve.  

– Két helyen tanítasz zenét, alap- és középfokon is. Könnyen átálltál az online üzemmódra? 

– Az online tanítás nekem nem volt új, eddig is tanítottam így. Viszont a papírmunka miatt megduplázódott a munkaidőm, az első két hétben az összeomlás szélére került minden. Az iskolában van gép, megvannak az anyagok, amik itthon nincsenek, sok minden egyszerűen nem volt leírva. A legnagyobb turnéidőszakban nem voltam így kifáradva!  Az a különleges a netes oktatásban, hogy mivel nincs meg a személyes kontaktus a diákokkal, semmilyen pszichés támogatást nem kap, úgy  kerül kihívás elé - ez így ezerszer nehezebb.  Jópofa, hogy nem kell iskolába menni, de a feladatot meg kell oldani. Ezért sokkal többet kell adni, hogy az érzelmek kamerán is átmenjenek. A hangszeroktatás tiniknél elsősorban pszichés támogatást jelent: megnyugtatást, bátorítást. Jön az első szerelem, jön az első nagyobb csalódás, hatalmas érzelmek munkálkodnak. Szoktuk is mondani, hogy nem baj, legyen is csalódás, mert olyankor lehet igazából muzsikálni, ahogy elkapja a gyenge kis lelkét...  

– Folytatnátok online az oktatást, ha lehetne választani?  

– Azt hiszem, befelezném, heti két órából egy online legyen. Vannak igazán inspiráló feladatok, például vegyen fel videóra önállóan egy darabot, amit eljátszik, munkálkodjon otthon vele, találja ki a vizuális részétől kezdve a beállításokig mindent. Jó látni, hogy akármilyen szokatlan, bonyolult, csak azért is megcsinálják.  

– A fiad is zenész, a diplomamunkáját készítette a karantén alatt. Tudtál neki segíteni? 

– A fiam… (nevet) - Ne szóljál be! Majd én majd tudom! - de ha baj van: Anya, segíts!… tipikus, nem? Nehéz nem megszólalni, pedig csak akkor kellene, ha valóban segítséget kér. Azt gondolom, egy szülő nem tudja a saját gyerekét hangszerre tanítani, olyan érzelmekről van szó, amikbe ne lépjen bele családtag.  

– Beszéljünk egy kicsit a saját zenei munkáidról is, népzenei, televíziós, fesztiválos szerepeidről. Már említetted a Csík zenekarral stúdiózást, a többi tervedet mennyire állította le a karantén? 

– A népzenei projektek, például Bágyi Balázzsal is, főképp alkalmiak. Elhívnak vendégnek stúdiózni, mint utoljára Balkán Fanatik is, beszélgetünk, hülyéskedünk, játszunk, felvételt készítünk. Szeretem ezeket. A Parno Grasztnál is zenei rendezősködtem az utolsó lemezüknél. A héten a Csík zenekarral, Ferenczi Gyurival, Tátrai Tiborral találkoztam, mindenki mint az űzött vad, úgy nézett ki. Épphogy kikerültünk a ketrecből. Volt közös fotó - jaj a karanténnal mi lesz… de csak egy pillanatra álltunk össze. Egyébként nagyon fegyelmezetten mindenki otthon maradt, és vigyázott magára. Én már annyit nem koncertezek, de aki csak ezt csinálja, annak őrületes a leállás, hogy nincs feladathelyzet, stúdiózni se lehet, maximum otthon a kis karanténvideókat készítgetni. Elképesztő. Én 18 éves korom óta folyamatosan állásban vagyok, tanítok. Ha ez nem lenne, nem tudom, hogy bírtam volna.  Miket is csinálok még? A Csík zenekarral most jelenik meg a közös munkánk Hazám, hazám címmel, húsz énekessel Carameltől Keresztes Ildiig. Ezen a héten már hallható is lesz. Ennek az anyagnak a zenei rendezője voltam legutóbb.

A Hagyományok Háza táncházaiban szoktam muzsikálni, hál Istennek zsűrizhettem az állástalan népzenészek pályázatán most, amire online oktatási anyaggal, videoklippel lehetett jelentkezni. Biztosan sokan tudják, hogy a Fölszállott a pávában is zsűritag voltam, azt nagy örömmel csináltam. Azt is sokan tudhatják, hogy a Noxban hegedültem, ez például elég megosztó volt. Szerettem, mert szabad kezet adtak, iszonyú jó érzékkel válogattak. Ha hagynak, szeretek zenélni, ennyi az egész. Fontos nekem, hogy a Méta zenekart 35 év után lezártam, miután az egyik alapító meghalt rákban. A Heavy Méta 30 éves lesz 2022-ben, arra nagyon készülök, mindenki várja. Vagy újrakeverjük az eredeti felvételt, ami anno 800 példányban jelent meg kazettán (mégis mindenkinek megvolt), vagy újra játszuk, meglátjuk. Pár számot fel is tettem youtube-ra.  

– A Méta Fesztivált és a Métatábort meg tudjátok tartani idén?  

– A Métatábor művészeti vezetője vagyok, és ez Európa egyik legnevesebb népzenei és néptánc tábora. Ebből is következik, hogy nem lehet nem ott lennem, hiába vagyok veszélyeztetett. A lélek kell segítsen, nem azzal kell foglalkozni mit fogok elkapni, hanem hogy a tábor jó legyen. Utána biztos pánikolok majd hetekig. Rettentő büszke vagyok rá, nemzetközi hírű lett, pedig picinek indult. Több százan jönnek rá, a tanári gárda húsz fős. A tábort meghirdettük, várjuk az aktuális kormánydöntést… Sajnos a fesztivált nem tudjuk megtartani. Közel 600 gyermek vett volna részt rajta, de a vírushelyzet közbeszólt. Jövőre 30 éves a tábor, ha megtartjuk, idén június 27-július 5-ig lesz Karádon, ami egy több mint ezer éves kis falu.  

– Végül pár szót a szabadidődről is meséljünk. Elég aktív vagy a neten, saját facebookos csoportjaid vannak.  

– Igen! (nevet) Internetes főző csoportom “Virtuális menza” néven 1700 tag fölé felment már, nem lehet linket betenni az ételekről, csak a képet amit te csináltál. Persze jöhetnek a bakik is! Szenzációs, annyit nevetünk... de jó kaják is vannak! Aztán van egy online tanári gárda zárt csoport, 6000 fővel, admin vagyok ott is., Unger Balázs a tulaj, a mexikói szimfonikusok fuvola szólamvezetője a másik admin… valaki hozzáadta a 800 fős csoportját véletlenül, aztán beindult az élet! És ott a Fölszállott-e a páva, ez egy kritikus hangvételű, nyilvános csoport, ott is admin lettem, aztán meg úgy alakult, hogy zsűri lettem benne. Mindig zajlik az élet!