Benkő Lászlót gyászoljuk
Rácz András | 2020.11.18. | Zene

Benkő Lászlót gyászoljuk

Az Omega együttes Facebook-oldalán reggel olvashattuk a lesújtó bejelentést: „Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója hosszas betegség után elhunyt.”

Reggel óta ömlenek a közösségi oldalakon a részvétnyilvánítások. Mindenki tesz egy-két megjegyzést. Közeli barátai csöndesen gyászolják, távoli ismerősei kedves emlékeiket sorolják, és sokan, noha nem ismerték személyesen, elmondják, miért szerették zenéjét, munkáját, mosolyát, emberségét. Benkő Lászlót gyászoljuk.  

Az Omega együttes Facebook-oldalán reggel olvashattuk a lesújtó bejelentést: „Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója hosszas betegség után elhunyt. A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt. Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad.”

Benkő Lászlónál 2017-ben diagnosztizáltak májrákot, akkor életmentő műtétet végeztek rajta. A közelmúltban tavasszal úgy nyilatkozott az Előadóművészi Jogvédő Iroda lapjának: „Volt egy komoly betegségem, amit szerencsésen túléltem, és már jól vagyok. A teljes felépülésem után éppen elkezdtünk koncertezni és megszervezni a 2020-as turnét, aminek nagy jelentőséget tulajdonítottunk, és ezért is neveztük el Testamentum-koncerteknek. A vírus villámcsapásként szólt közbe…”

A járvány nem, de egy új betegség végleg megakasztotta a turnészervezést. Nyáron ismét kórházba került, tüdeje bevizesedett, ismét műteni kellett.

A tervezett Testamentum-koncertturnéval kapcsolatban annak idején elmondta, a cím arra utal, hogy egy folyamat lezárul, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárminek itt lenne a vége. Ugyanebben a beszélgetésben a közelmúlt tapasztalatairól is beszélt: „Foglalkoztat az is, hogy az emberi tevékenység eredménye mennyire kiszámíthatatlan. Nem láthatjuk előre, hogy pozitív vagy negatív hatása lesz az életünkre.”

A kiszámíthatatlan sors most véget vetett a nagyszerű pályának, de mindaz, amit Benő László hozzáadott a magyar zenei élethez, velünk marad.  Hadd idézzek ide még néhány mondatot egyik utolsó interjújából.

„A mi műfajunk egyébként is mindig megújítja önmagát. Ezért aztán nem értek egyet azokkal, akik a számainkat a retróhoz sorolják. Szerintem inkább arról van szó, hogy a dalainkon keresztül a fiatalok ma nyerhetnek visszatekintést egy korábbi korszakba. A zenénk segítségével valamennyit magukba szívnak a korábbi évek hangulatából, és annak ellenére, hogy nem voltak a részesei, beépítik és továbbviszik azt az életükbe...”

Benkő László tudta, hogy értéket teremtett a Benkó Dixieland Band, a Próféta és az Omega együttesben, maradandót alkotott szólólemezeivel, zenei kísérleteivel. És tudta azt is, hogy nemcsak kortársainak, de a későbbi nemzedékeknek is fontos lett mindaz, amit képviselt.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Benkő László

Az Omega együttes első évtizedében Benkő László zongorán, majd orgonán játszott. Presser Gábor megjelenésével (aki szintén billentyűs volt) Benkő furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős) is megmutatta tehetségét, és néha énekelt is (Rózsafák, Vasárnap). Presser távozása után visszatért a billentyűs hangszerekhez, és tulajdonképpen ő fedezte föl a hazai könnyűzene számára a szintetizátort, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon. Az Omega 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszaka hangzásvilágának meghatározó eleme lett a Benkő-féle szintetizátorjáték.

Zeneszerzőként is részt vett az együttes munkájában, de szerzőségét sok esetben nehéz pontosan megállapítani, mert az 1976–1987 közötti dalokat kollektíven jegyezték az együttes tagjai.

A nyolcvanas évektől kezdve önálló zenei karriert is épített. 1980-ban mutatták be azt az Űroperát, aminek a zenéjét írta, 1982-ben pedig megjelent első szólóalbuma, a Lexikon. 2002-ben visszatért a szintetizátorhoz, és megalapította az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project együttest. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője lett.

Az utóbbi években ismét a hajdani Omega-számok felé fordult, s folyamatosan koncertezett a Megapolis tribute együttessel, amivel kizárólag az Omega együttes dalait játszották. Át akarta adni a ma közönségének a hatvanas–nyolcvanas évek lenyűgöző élményvilágát.

Tervekkel volt tele, de betegsége megakadályozta tervei megvalósítását.