Dalvilágháló Sziámival

Áprilisban indult Müller Péter Sziámi Youtube csatornája, ahol egy éven át bárki a szerzőtársa lehet, akiben dallam és/vagy harmónia ébred a szövegekhez és dalötletekhez.

Egy közösségi játék ez, ahol nem kész dalokat kapunk, hanem szövegeket, dalszerkezeteket, tempóval, a verzék és refrének elhelyezkedésével, beszédszerű dallammal. A projekt neve: NAPIDAL SZIÁMIVAL 365+1. (Azért +1, mert szökőévet írunk.) Ne lepődjünk meg, ha a zalai Sziámi táborból Európa legnagyobb fesztiváljává növekedett Szigethez hasonlóan ez a játék is lassan vagy hirtelen nagyon sokakat behálóz. Tavasz óta több százan csatlakoztak, 9 éves templomi orgonista kisfiútól kezdve, rockzenészeken át a Kossuth-díjas zeneszerzőig. Péter továbbra is mindenkit szeretettel vár a csatornáján, megkérdeztük, hol tart most a dolog. 

- Ma reggel éppen érkezett egy dal Kanadából. Most járunk a sorozatomban a 115. dal környékén, és én egyre kíváncsibb vagyok, hogy mivé akar lenni ez az egész. Nem csinálok semmi mást, csak játszom és folytatom, amit elkezdtem, és azt próbálom megérteni, hogy aki részt vesz benne, az mit szeret a játékban, mitől élvezi.

„Mindig az életem közepében volt a dal, mai napig izgat, hogy mitől van ekkora ereje, miért hangolódnak rá milliók valamire, ami illékony anyagokból készült, és meglehetősen rövidke..."

 Az 5. összefoglalóban Frenk, Lecsó (PUF, Kiscsillag), Másik János, Kiss László ( Európa Kiadó, URH), Gryllus Dani, Bérczesi Robi és még nagyon sokan mások:

– Nagyon sokfelé kezdett mozogni a projekt. Zenekarok alakultak rá, vagy összeálltak olyan bandák, akik több éve nem játszottak együtt, emberek megtanultak zeneszerkesztő szoftvert kezelni. Kialakult egy egymás iránt érdeklődő önsegélyező rendszer. Például amikor egy nem hangszeres alkotó megmutatta az ötletét és elpanaszolta, hogy nincs, aki kísérje vagy megharmonizálja a dalt,  akkor bejelentkezett egy olyan kolléga, aki korábban már küldött dalt hangszerkísérettel. Közben Bérczesi Robival is elkezdtünk dolgozni, majd elmondta, hogy neki van egy sztorija, amit színházba álmodik, és milyen jó lenne, ha ez a dal is benne lenne. Akkor elkezdtünk magáról a darabról beszélni.

MENTA LEVÉL Takáts Eszter, Müller Péter Sziámi, Polgár Péter 

– Van tematikád, amit követsz a dalötletekkel?

– Nem szabtam meg magamnak tematikát, stílusmegkötést sem tettem, különben az egyéves munka nagyon hamar baromi unalmassá vált volna. Szándékosan nem olyan dalokat kezdtem el írni, amilyeneket elénekelnék az AndFriends-ben, de azért olyan is akad köztük. Emiatt nagyon sokféle ember és zenészalkat érkezett a történetbe. Egészen könnyed, színházi jellegű daltól a hozzám legközelebb álló independent, alter rock feldolgozásokon keresztül még olyan is előfordult, aki operai felfogásban hozott dalt és talált hozzá egy kórust. Érkeztek duettek, egy jazz-zenekar pedig megérezte például, hogy a Számmisztika című szám egy színpadi show is lehetne. Ilyen kis mondóka ez, csak épp felnőtt verzióban. Olyan, mint az „Egy, megérett a meggy”. Ebből egy inspiráló dolog készülhet, ha létrejön egy zenés, színpadi  játék, amiben a számok a szereplők. Valahogy nyitva hagytam, hogy miből mit lehet csinálni. Van olyan dal, amiből született egy nagyon szép lírai változat, hibátlan, kifogást nem hagy, és született egy húzós, inkább a 2/4 felfogású rockdal is. Egyiket jobban szeretem, mint a másikat!

– Tervezed, hogy színpadra álltok ezzel a projekttel valamilyen formában?

– Megkérdeztek már szervezők, hogy csináljunk-e belőle koncertet, amire azt mondtam, hogy még nem látom tisztán, hogyan lenne jó, ez még korai. Talán majd a kétharmada táján jobban fogom érezni , hogy melyik szereplőt melyik másikkal kellene összehozni. Van egy pár olyan résztvevő, akivel kis próba után akár egy komplett koncertet is össze tudnánk rakni, mert annyira következetesek és annyira rendben is van minden zeneileg. Természetesen itt nem csak Gryllus Daniékra gondolok, ami evidens, és nem is annyira Bérczesi Robira, velük következetesen fogunk együtt dolgozni, hanem például lett egy olyan játszótársam, aki minden nap megzenésíti, amit kiposztolok. Schwenk János egy nagyon sokoldalúan  tehetséges, zeneileg képzett kolléga. Vele már bőven van annyi dalunk, vannak is formációi, hogyha ennek most lenne tere és pillanata, akkor gond nélkül tudnánk adni egy koncertet. Lehetne egy antológiát is csinálni, elhívni egy pár zenészt, zenekart, de egy picit még távol tartom magam ettől, mert most nincs semmiféle időszerűsége. Egyelőre ez így kerek és élvezetes, ahogy van. Amennyit rá tudok erre szánni, az még pont belefér a napomba is. Nem aznap írom meg az aznapi verset, hanem csak átnézem, amit akkorra szántam és úgy rakom ki, hogy az már nagyjából készen van. Továbbá leforgatjuk hozzá a videót, elkészítjük az összefoglalókat.

– Feltöltöd a dalkezdeményeket és szabadon engeded őket, vagy közösen dolgozol a játékosokkal?

– Úgy működik, hogy akik készen vannak, vagy akiknél legalább mint szándék van már valami mutatható, azok elküldik videón. Akár egy hangszerrel, akár stúdióból vázlatként. Először kapok egy meglepetést, aztán mindezt kibontjuk együtt. A folyamatnak így hát van egy olyan nagyon szép része, hogy a mostanra felgyűlt közel 200 zeneszerzővel folyamatosan tartom a kapcsolatot. Ezek néha félórás, órás telefonbeszélgetések, de minimum nagyon hosszú levélváltások és a dalok fejlesztése. Valaki például áll a stúdióban és bekérdez valami hangsúlyt, akkor előfordul, hogy elbíbelődünk ott egy órát. De ez a jó az egészben. Én nagyon szeretek dalszerző lenni, és nagyon szeretem, hogy az ötletből, egy csírából egyszer csak kibontakozik egy dal és megmutatja az első formáját.

„Feltettem magamnak a kérdést, hogy én vajon mi vagyok: mi az a tevékenység, amivel a leginkább szeretek foglalkozni? Arra jutottam, hogy songmaker vagyok. Verseket már egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve folyamatosan írtam, állandóan szólt bennem valami, akár a lépéseim ritmusára, akár arra, ahogy levegőt vettem. Mindig volt is nálam ceruza és egy darab papír, amire feljegyezhettem őket. Songmakingnek ehhez képest nem a zeneszerzést hívom, és nem is a versek megzenésítését, hanem azt a köztes állapotot, amikor egy szöveget már eleve abban a tudatban írok meg, hogy milyen dalnak kellene születnie belőle.”

– A Napidal mellett mi történik még veled mostanában?

– Az AndFriends zenekar mostanra egy remek közös programot dolgozott ki a Romano Drommal, ami nemcsak nekem a kedvenc roma formációm Magyarországon, hanem az európai világzenei rádiósok TOP20-as listájának 7. helyére került a Give Me Wine című albummal. Velük egy régi és sok szálú kapcsolatom van. A Somnakaj című zenés játéknak én írtam a szövegkönyvét, dalait én fordítottam, írtam. Írtunk egy nagyon jó dalt Kovács Antal és Kirschner Péter zenéjére, és egy másikat Antival egy roma tehetségkutatóra, ami szintén nagyon izgalmasra sikerült. Többször voltak nálunk vendégek, én is voltam náluk, most pedig odáig jutottunk, hogy éppen csinálunk egy közös turnét, aminek a következő állomása Kapolcs lesz, augusztus 30-án. Közben írok is, a Veszedelmes Viszonyokból Kiss Csaba rendezésében és átiratában készül egy zenés, színházi verzió, zeneszerzője Kovács Adrián. Ez a darab prózában nagyon jól sikerült anno, kíváncsi vagyok, mit lehet kihozni belőle kicsit operaszerűen.