Fehér Balázs: Vagyok
Fehér Balázs új formációval és szólólemezzel tér vissza.
Fehér Balázs dalszerző, énekes és zenei producer az elmúlt években két lábbal rugdosta szét a róla kialakított képet, most visszatért a kedve a zenéléshez. A racionális elmében nem hisz, máshonnan közelít, öt év kihagyás után experimental elektro-akusztikus pop I AM című szólólemezével jelentkezik.
Legújabb klipje a feltétel nélküli szeretet utáni vágyódást fogalmazza meg.
– Ez a dal arról szól, hogyan változik meg valakiben az az érzés, hogy csak kondíciók mentén tudja elfogadni önmagát, vagy tényleg megérti, miszerint szerethető úgy, ahogy van, és nem köti a szeretetet mindenféle dogmához.
– A dalszövegek angol nyelven íródtak, de készítettünk hozzá magyar feliratot, amit olvashatsz a youtube-on, miközben nézed a videót. Ez egy praktikus megoldás és szerettem volna azokra is gondolni, akik nem feltétlenül tudnak annyira jól angolul.
– Kikből áll a zenekarod, és hogyan találtad a srácokat?
– Talán két éve történt, hogy visszajött a kedvem a zenéléshez. Átmentem az unokatesómhoz, Gráf Robihoz, és nála kezdtünk el zenélgetni teljesen amatőr körülmények között. A Carbonfools-ban annak idején, akármennyire is haveri volt a nexus, mégsem volt igazi barátság köztünk. Az első szempont az volt, hogy sikeres legyen a dolog. Ez persze most is számít azért, de már más a prioritás. Más módon vagyok jelen az életben, mint régebben, először barátkozom, és utána kezdünk el zenélni. Simi a gitárosunk. Vele egy házban laktunk, mindig összeakadtunk, nagyon sokat beszélgettünk, amikor nem voltam jól. Meghallgattam a zenekarát, annyira nem jött be az a vonal, de aztán mutatott egy saját dalt, ami nagyon megérintett, konkrétan elsírtam magam. Barátságból indult a közös zenélés. Amikor a pandémia beütött, leköltöztünk a csajommal Hartára. Éppen kapáltam az előkertben, amikor a semmiből felbukkanva elbiciklizett egy srác előttünk, hangosan odaköszönt, ő volt Eszter kereszttesója. Később áthívott minket Dunapatajra magukhoz, ahol megismertem Bazsit, ő a copfos csávó a zenekarban. Bazsinak van egy nagyon profi kis stúdiója, a karantén alatt végül ott fejeztem be a lemezt. Huszonéves srácokkal közös zenélésből kialakult a zenekar, majd elkezdtünk dobost keresni. Próbáltam meríteni a szakmából is, így találtuk meg Halász Mátét, akit a Marypopkidsből már ismerhettek. Máté nagyon sokat segít, és erősíti a profizmust a csapatban. Rajtunk kívül a többiek jóval kevesebb színpadi tapasztalattal rendelkeznek és még nem ismertek a szakmában. De pont emiatt nem szabálykövetőek, nyitottak, lelkesek és bármilyen ötletet beleraknak egy dalba. Én is így szerettem meg a zenét, és most is így szeretem, ez egy sokkal szabadabb forma. Nyilván tudjuk a határokat, amiket figyelembe kell venni ahhoz, hogy ne essen szét teljesen a projekt, de alapjáraton nagyon korlátok nélküli és nagyon sokszínű lemez született. Épp most rakom össze a setlistet a koncertre, és hihetetlenül élvezem hallgatni a dalokat, akármennyire is kritikus vagyok még mindig.
– Mikor érkezik az album?
– Október 24-én tartjuk a lemezbemutató koncertet az Ötkertben. Ezt megelőzően október 22-én este egy exkluzív studio live settel és beszélgetéssel jelentkezünk az Open Music Twitch-én. Terveink szerint havonta jelenik majd meg egy klip és egy single. Ezekkel készülünk jövő év végéig, és amikor már kint lesz az egész anyag, nem zárkózom el attól, hogy akár egy bakelitet is megjelentessek.
– Mit árulsz el a lemezről? Mire számíthatunk a koncerten?
– A lemez az elmúlt évek érzéseiből és tanulságaiból született. Arról szól, amit megéltem, annak a feldolgozása, a konklúziók popverziója. Én írtam a dallamokat, a szöveget, néha még billentyűzöm is, a producer is én vagyok, nálam futnak össze a szálak, de mindenkinek volt/van mindenféle ötlete, úgyhogy valójában ez egy közös lemez a srácokkal. Azért futunk Fehér Balázs néven, mert egyszerűen így könnyebb. Engem ismernek, nem kell magyarázni, hogy ez a Fehér Balázs zenekara, és valahol vágytam is egy önálló lemezre, hogy legyen egy szóló projektem, és kipróbáljam, milyen egyedül vezetni egy zenekart. Eszterrel, a csajommal is nagyon szerettem volna együtt dolgozni, köztünk nagyon jó a kommunikáció, és ez csak megkönnyíti a közös munkát.
– Nagy változáson mentél keresztül. Ha mindent el akartál dobni az „előző életedből”, miért pont egy reality műsorban bukkantál fel újra?
– Nagyon megváltoztam, nagyon megváltoztatott minden, amin keresztülmentem, elkezdtem egy munkát, hogy szétverjem azt az imidzset, amit kreáltam magamról, a mindig elérhető, mindig kedves és jó fej srác képét. Mindig volt bennem radikalitás, de próbálok az lenni, aki valójában vagyok, anélkül, hogy azon gondolkodnék, hogy mindenkinek megfeleljek. Az a botrány, ami ott kitört, és ami utána az interneten eszkalálódott, annak köszönhető, hogy mi úgy mentünk be Eszterrel, hogy senkivel és semmivel nem foglalkozunk, csak magunkkal. Ha ezt meg tudod tenni egy reality show-ban, ahol a legkisebb hibádat is felnagyítják, kirakják és szétszedik, ha saját magadat adod, és nem arra fókuszálsz, hogy minél szimpatikusabbnak találjanak, akkor nem lesz már olyan meredek helyzet az életben, ahol ne tudnál önmagad maradni. Én egy olyan helyről jövök, ahol azokat embereket, akik ilyen show-műsorokban szerepelnek, máglyán égetik el. Azért mentem be, hogy ezt az elvemet is bedobjam a tűzbe. Nem akartam tovább tartani azt a pozíciót, hogy intellektuális művésznek láttassam magam, aki megveti a reality-t mint műfajt. Egyébként is azokat a dolgokat húzom magamhoz közelebb, amiktől tartok. Szépfiú voltam, most meg bementem egy ilyen műsorba, ahol látszik, hogy már nem vagyok olyan formában, kopaszodom, ráadásul van egy csajom. Ez az imidzsemnek halál. A hallgatóim nagy része nő, akik nem feltétlen akarják azt nézni, hogy szerelmes és boldog vagyok valakivel, és egyáltalán nem vagyok elérhető. Azt a képet is széttörtem, hogy el lehet jönni a koncertre, és utána bármi megtörténhet. Látszólag rossz döntés volt, hogy bementem ebbe a műsorba, valójában pedig a legjobb. Nem akartam tovább a szerepeim börtönében élni.
