Feltűnne, ha egy avatár lenne a kedvenc előadód?
Melyik menedzsment ne örülne egy olyan popsztárnak, aki nem kap idegösszeomlást, nem kér orchideát az öltözőbe, azt csinálja, amit a szervezők kérnek tőle, mindig kedves és mindezért nem kér egy fillért sem? Vajon mennyien reklamálnánk, ha hallanánk Billie Eillish dalait a Spotify-on, néznénk a klipjeit a YouTube-on, interjúkat is adna, de igazából nem élő személy volna?
Lucas Keller, a Milk & Honey alapítója és igazgatója szerint maga a dal kulcsfontosságú, de a világ elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor az előadók személye jelentéktelenné válhat. (A Milk & Honey olyan dalszerzőket képvisel mint Dr. Drake, Demi Lovato, Cardi B, Justin Bieber, Dua Lipa, Chainsmoker, Doja Cat stb.) Ott tart a szakma, hogy az embereket már nem izgatja különösebben, hogy ki az előadó, sokkal inkább az, hogy mennyire tetszik nekik egy dal, amelyre általában lejátszási listákon vadásznak és találnak rá. Az óriási személyes kultusznak vége, a Michael Jacksonok és Freddie Mercuryk ideje lejárt. (Igaz, az övék már egyébként is…)
– Amikor gyermekként az iskolabuszon utaztam, én nem az aktuális popsztárokért rajongtam és nem róluk beszéltem, mint az osztálytársaim, hanem azokról az emberekről, akik a lemezeket készítették – mondta Lucas Keller. – A barátaim, akik pizzát falatoztak és Nintendóztak, csak bámultak rám: Mi van ezzel a sráccal?
Egyre nehezebb az előadóknak egy olyan közegben érvényesülni, ahol rengeteg az új dal. Vessünk egy pillantást a Spotify legutóbbi jelentésére arról, hogy naponta hatvanezer új szám kerül fel a rendszerükbe. Szakértők szerint a magyar produkcióknak is sokkal ügyesebben kellene kihasználni, ha bekerülnek egy-egy playlistbe.
– Csodálatos, hogy most a slágerek a hálószobákban készülnek – magyarázta Lucas Kellner. – A dalok felvételének lehetőségei már nem olyanok, mint régen: iszonyú pénzeket kellett fizetni a stúdióban töltött időért, a felvételekért. Ha megnézzük a zene 1994 és 2020 közötti növekedési görbéjét, a megszületett alkotások száma exponenciálisan növekszik. A dal kulcsfontosságú, különösen a mai trendekben, amelyek alappillére a streaming, ami viszont lehetőséget teremt szinte bárki számára, hogy útnak indítsa zenéjét a nagyvilágba.
A slágerek jelen vannak, de a legjobb zenék felkutatása teljesen átalakult. Néhány hete a Big Hit Entertainment, az utóbbi idők egyik legnagyobb globális zenei őrülete, a BTS mögött álló cég bejelentette, hogy nagyjából 3,6 millió dollárt fektetett be a koreai, Supertone névre hallgató, mesterséges intelligenciával foglalkozó fejlesztőcégbe, és egy olyan hiperrealisztikus és kifejező hangon dolgoznak, amely egyáltalán nem különböztethető meg a valóságos emberi hangtól. A Big Hit Entertainment azt ígéri: fejlesztésük képes arra, hogy ez a mesterséges hang megtanuljon egy előre meghatározott stílusban énekelni, majd ugyanezt a stílust használja új daloknál vagy éppen befejezzen egy elkezdett szerzeményt. Tehát mesterségesen állítanak elő olyan énekhangot, amely az emberi fület teljesen átveri, emellett pedig egyedi és felismerhető hangszín születik.
Nincs abban semmi újdonság, hogy a mesterséges intelligencia jelen van a zeneiparban, a Supertone azonban új szintre emelte az egészet, mikor megidézte Kim Gvangszok halott folkénekest. Egy tévéműsorban mutatták be a klónhangot, a cég műveleti igazgatója arról is beszélt már a CNN-nek, hogy mivel a BTS együttes nagyon elfoglalt, lehetséges, hogy nem minden tartalomgyártásban tud majd részt venni. Példaképpen említette, hogy játékok, hangoskönyvek, animációk anélkül is készülhetnének, hogy a hét fiú élőben részt venne a munkában. Elméletileg lehetőség van arra, hogy a mesterséges intelligencia minden BTS-dalt megtanuljon, és élethűen utánozza a tagok énekstílusát és hangszínét a következő dalok felvételeinél. Ez pedig már csak azért is izgalmas és egyben elképesztő, mert a most 26 év körüli tagoknak harmincéves korukig törvényszerűen be kell vonulniuk sorkatonai szolgálatra, így viszont akár arra is lehetőség nyílik, hogy a k-pop csapat akkor is működjön, amikor a BTS tagjai fizikailag éppen Dél-Koreában gyakorlatoznak.
Ha Lucas Kellernek igaza van, akkor mindent elsöprő lavinaként zúdulhat a zeneiparra a playlist-kultúra, amikor a fiatalok sokkal inkább a dalok, nem pedig az előadók iránt érdeklődnek, a fejlesztések pedig előrevetítik, hogy lassan már az sem biztos, hogy szükség lesz hús-vér előadókra. Evvel a lehetőséggel sokak szerint élni is fognak a lemezkiadók, hiszen így költséghatékonyabban lehet majd fáradhatatlan sztárokat alkotni. Egy ilyen popzenei disztópiában az előadó személye jelentéktelen, csak a zenék és azok a dalszerzők számítanak, akik a slágereket írják, ami jelenleg a lemezkiadók legnagyobb értéke. A nagy kiadók pedig már nem attól tartanak, hogy elveszítik valamelyik friss előadójukat, hanem ha egy zseniális slágergyáros nem dolgozik többé velük, hiszen az előadók cserélhetők, egy jó dalszerző viszont aranyat ér. Az élő koncertek, a valós közösségi élmény és az influenszerkedés lehet a valós előadók ütőkártyája. Mindenki arra készül, hogy 2022-ben az élőzenei szektor óriásit robban, mert az emberek kiéhezve várják a koncerteket, a fesztiválokat, az igazi közösségi élményt és a szabadságot pedig nem lehet sem virtuális koncertekkel, sem pedig virtuális előadókkal pótolni.
Érdemes megemlíteni a TikTokon vagy más közösségi platformokon feltűnt előadókat, akik anélkül építettek maguknak hatalmas rajongótábort, hogy kiadtak volna bármilyen lemezt. Mindig is voltak tiszavirág-életű sztárok, ez minden bizonnyal a jövőben sem változik, ám a kérdés inkább az, hogy a kiadók inkább a könnyen megszerezhető pénz irányába mozdulnak vagy valahogyan sikerül megfordítani azt a tendenciát, hogy lassan totálisan mindegy lesz, hogy hús-vér ember vagy egy jól megtervezett avatár adja elő kedvenc dalainkat.
