Gyerekkoromban sem volt a kedvencem a Tücsök és a hangya
Lee Olivér mesél az ÉK zenekar nyaráról. Bónusz A38-as karanténkoncert videó!
– Több zenekaroddal felléptél már a Hajónapló rendezvényein, ÉK, Abel Label... hogy telt a tavaszotok-nyaratok? Az elmaradt koncerteket, turnékat tudjátok pótolni? Van, aki munkát váltott közületek, vagy új munkát keresett?
– Volt már eseménydúsabb tavaszom, az biztos! Az elmaradt koncerteket elengedtük többnyire, igyekszünk szervezni újakat, de ezt nem annyira pótlásnak fogom fel személy szerint. A július 9-i Dürer Kertes ÉK koncertet úgy várom, mint egy kisgyerek. Nem tudok mindenki nevében nyilatkozni, de én online tartottam a gitáróráimat, amiért hálás vagyok mindazoknak, akik kitartottak mellettem. Most egy kicsit izgis a helyzet, így egy ideig biztosan lesz olyan munkám, ami nem a zenéhez köthető.
– Milyen terveitek vannak nyárra az ÉKkel? A fesztiválok pár hétre zsúfolódnak össze, felléptek ezeken?
– Nem lépünk fel a fesztiválokon, valahogy nem jutott hozzánk el időben az info, hogy mégis lesz Campus például, így nem zörgettük nagyon az ajtókat. Nem volt nagy húzás, de legalább a 3. nagylemezünkkel tudtunk haladni!
– Hol töltitek a nyarat, Budapesten? Mivel telik egy ideális napod?
– Megszoktam, hogy nem járkálok el minden héten sörözni, otthon vagyok, de sok időt töltök Budaörsön, a Kunyhó Próbateremben, amit 2 barátommal közösen csinálunk. Tele van szuper hangszerekkel, van egy szép kert és hűvös van a házban. Csomó jó fej zenekar jön próbálni hozzánk, adott a mini fesztiválhangulat. Ezen kívül szívesen látogatom meg egy barátomat Kővágóörsön, ahol szerintem a legszebb programsorozatot csinálja „Alkotótábor" néven.
– Neked mi hiányzott a legjobban a karantén alatt? Mi az, amiről könnyen le tudtál mondani?
– A barátaimmal való együttlét és zenélés hiányzott a legjobban. És elég könnyen le tudtam mondani a budapesti dugóról és a zajról.
– Mit gondolsz, milyen átalakulást hozhat még a vírus? Vagy már vége lenne?
– A második hullám hozhat meglepetést, nem gondolom, hogy vége ennek a szitunak. A második félidőben még borulhat a közmegegyezés által kialakult papírforma. Tudomásul veszem, hogy ez egy lehetőség és eszerint próbálom majd fenntartani magam. Az biztos, hogy jelenleg az embereknek nagyon-nagyon-nagyon jól esik koncertekre járni. Nekünk zenészeknek, pedig ugyanennyire jól esik koncerteket adni. Remélem kitart ez a lendület és nem csak egy három napig tartó csodáról lehet beszélni. Mindenesetre minden látszat ellenére az embereket társas lényeknek vélem és kétlem, hogy ne lennének a jövőben szép együtt töltött napok koncerteken, moziban, színházban, vagy akár egy sarki késdobálóban. 
De azért megemlítek valami negatívat is. Rettenetes, komplex érzés teljesen feláldozhatónak érezni magamat egy járványhelyzetben. Érthető, de már gyerekkoromban sem volt a kedvenc mesém a "Tücsök és a hangya". A jelenlegi társadalomban zenészként olyan tücskök vagyunk, akik nemcsak hegedülgetnek nyáron és nyafognak télen, hanem turnét szerveznek, social media-val és marketinggel foglalkoznak, sok pénzt és energiát költenek hang- és képkészítésre, próbateremre, buszbérlésre, hangszer karbantartásra stb. Nem érzem helyesnek, hogy már azért rossz érzésem van, hogy kimondom: Igen, segítségre van szükségem, szükségünk. Mélységes tiszteletem és hálám a kivételnek, de az általános vélekedés azért alapvetően rímel La Fontaine soraira az említett meséből: „Nótát húztál, ebugatta? No hát akkor - szólt a Hangya - járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok.” Lehet, hogy túlreagálom, de én ezt most épp így élem meg.
