Lazók Matyi kontra Hugh Grant

Sean Darin új videóklipje nagyot üt.

Sean Darin (Szepesi Zsolt) legújabb videóklipjében a brit sármőr Hugh Grant jól megszokott karakterének inverze arcoskodik, Aphex Twin és Chris Cunningham atmoszféráját megidézve lüktet és torzul a valóság.

– Kérlek, mesélj a Hugh Grant című szám születéséről!

– A Hugh Grant első verziója már 2017-ben megszületett, csak valamiért a fiókomban kötött ki. Néha-néha elővettem, sokszor átírtam, csiszolgattam, de komolyabb hangszerelésbeni update-et csak az elmúlt egy évben kapott. Első körben instrumentális dalt szerettem volna, de abban az időszakban készítettük Szűcs Krisztiánnal közös zenekarunk, a NAZA lemezét is, és egy átmulatott, áttáncolt stúdiózós keddi hajnalon megkértem, hogy rappeljen már a dal kiállás részére egy próba erejéig. Ez az impro olyan jól sikerült, hogy 90 százalékban az a felvétel hallható a dalban most is. Krisztiánnal évekig közös zenekarban alkottunk. Évek óta kapcsolódnak össze projektjeink időnként, közösen jammelgetünk, írunk dalokat, szövegeket, és nagyon egy hullámhosszon vagyunk szórakozásban is. Nem volt kétségem afelől, hogy Krisztián karaktere ehhez a dalhoz is nagyon illik, rengeteg különbözőségünk ellenére alkotásban nagyon erős a kémia köztünk.

– Miről szól számodra ez a dal, milyen hangulatot szeretnél általa közvetíteni?

– A szöveg a minden női szemet bepárásító Hugh Grant, a nemzetközi színészóriás karakteréről szól, arról, amit ő képvisel. Hugh Grant mintha minden filmben ugyanazt a szerepet játszaná, hogy ő ANGOL, nagyon nagy betűvel. Ezenkívül nincs is más dolga, és ebből nagyon jól meg is él. Semmi többet nem visz bele, csak hozza, hogy ő maga az elegánsan távolságtartó, felsőbbrendű, fejlett sziget, és valahogy azt az érzést kelti, hogy akinek ez nem tetszik, az primitív, amiért mit sem ért. Felszínesen elegáns és visszafogott, de valójában egy gigantikus egó. Matyi, a mi klipünk főhőse ennek a jól felépített képnek pontosan az ellentéte minden szempontból. Végigkövetjük egy napját, miközben különböző tudatmódosító szerek hatásait éli át. A saját eszközeivel ő is menő angol akar lenni, mint Hugh Grant. 

– Volt valami, ami konkrétan inspirált?

– Kelet-európaiként nagyon szeretjük majmolni az angol kultúrát.

– Ez a görbe tükör felveti a kérdést: biztosan jó nekünk, ha mások akarunk lenni, mint akik valójában vagyunk? Ha stílusokat aggatunk magunkra, és átveszünk viselkedési formákat, akkor vajon azokká is válunk? 

– Ez a dal és a klip talán megmutatja, hogy a legmenőbbek akkor lehetünk, ha önazonosak, autentikusak tudunk maradni, és ez csak akkor lehetséges, ha merészen vállaljuk saját magunkat, így, a mi eszközeinkkel, itt, Kelet-Európában.

– Mi volt a koncepció a klipnél? A videó számomra egyszerre Little Big és Aphex Twin flesh, kik a készítői?

– A videót Porkoláb Norbert rendezte, vette fel és utómunkázta. Minden videómat Norbival együtt készítettem, de most mindketten a Hugh Grantre vagyunk a legbüszkébbek. Kezdetben a dal mondanivalójára épült a videó koncepciója, de a munka előrehaladtával folyamatosan alakult, és mire összeállt, egy teljesen más film született meg, amit nem bánunk. Aphex Twin zenei és vizuális világa mindkettőnk nagy kedvence. A Hugh Grant klipjének végén az  LSD-trip kiteljesedési jelenetét valóban nagyban inspirálta egy Aphex-videó. A Little Big-párhuzam Lazók Matyi, a főhős karakteréből adódhat, de ez tényleg csak a véletlennek köszönhető.

– Dalaid rendszerint  más-más közreműködőkkel készülnek, akik általában álnév mögé bújnak. Ennek mi az oka?

– Nagyon különböző karakterrel dolgozom, és szeretem ezt a sokszínűséget. Sikerül mindig kihoznom belőlük valami olyan új színt, amit a saját projektjeikben nem mutatnak meg magukból. Az új alteregó miatt születnek meg az új nevek is.

– A Hugh Grant már a sokadik videótok együtt Norbival. Zenéidben mégis egyszerre van jelen az állandóság és az újdonság. Ez mennyire tudatos?

– Iszonyúan maximalista vagyok a munkámban és sajnos az élet minden más területén is. Eddig állandó harcot vívtam magammal, hogy mennyi kreatív időt és energiát szánok a saját és a másoknak írt dalokra. Részben a Covidnak köszönhetően idén szinte száz százalékban az én projektjeimre tudtam koncentrálni, ennek eredménye a Hugh Grant például, és még nagyon sok mást is elő tudtam venni a fiókból.  Örülök, ha úgy tűnik, hogy az állandóság jellemez, pedig elég rapszodikus vagyok ebből a szempontból.  Az újdonság keresése a zenében és az alkotásban a legelemibb és a legfontosabb számomra.  Erőt ad és feltölt, ha sikerül valami olyat írnom, amilyet még én sem hallottam.

– Az elmúlt időszakban ez a negyedik klipes és összességében az ötödik dalod egy éven belül. Milyen relációban van egymással a One, a Divine, a Burn, a Tal, a Hugh Grant? Van köztük bármilyen kapocs vagy motívum, ami összeköti őket, vagy kifejezetten single-ökben gondolkodsz?
 
– Ezek a dalok egy időszakban készültek, annyi az összefüggés köztük, hogy együtt adják azt a zenei képet és alkotó időszakot, ami tavaly jellemzett. Single-ökben gondolkodom, úgy hiszem, hogy ez az formátum, ami elég figyelmet tud kapni mostanság, és nagyobb szabadságot enged, mint egy album.

– A Spotify összesítője szerint 78 különböző országból hallgatnak téged, és több nemzetközi, jelentős playlisten is szerepelnek a dalaid. Mit gondolsz, mi ennek az oka? Mennyire érzed a zenédet inkább a nemzetközi piacra valónak?
 
– Ezekre a kérdésekre az élet adta a választ, vagyis külföldi csatornákról több pozitív visszajelzés érkezett, mint itthonról. Ez nem volt tervezett, de természetesen nagyon örülök neki. Nyilván iránymutató, honnan jön több megkeresés, de az a legfontosabb, hogy a zeném eljusson azokhoz, akiknek valamit adhat. Ha külföldön, akkor ott, ha itthon, akkor itt.
 
– Neved producerként is ismert a hazai színtéren, kikkel dolgoztál korábban?

– Elég sok fontos magyar rádiósláger és együttműködés van a tarsolyomban (Kállay Saunders, Odett, Freddie, Veréb Tamás stb.), amikre nagyon büszke vagyok, de most az is boldoggá tesz, hogy saját projektjeimre koncentrálhatok, ami szabadságot és egy nagyon jóleső felfrissülést ad. Jó irányba vitte az energiáimat, hogy a zene már nem munka többé, hanem örömteli alkotás.

– Mik a terveid a közeljövőben? 
 
– Az elkövetkezendő időben feldolgozom, csiszolom és nyilvánosságra hozom a többi ötletemet, amiket egyelőre a fiók rejt. Egy szürettel teli, eseménydús időszak következik.