Még minden változik

Két szólólemez  ( Szívadóvevő - 2003 , Barkácsklub lányoknak – 2007 ) után évekre elhajózott Amerikába, ha közben néhány hónapra hazajött, a Stopsonic electropop formációval evezett. Most itthon van, marad is, és a Stopsonic mellett titokban saját projekten dolgozik. Varga Zsuzsával beszélgetek és ebédelek, mielőtt megérkezik egyik tanítványa.

– Nem is énektanár vagyok valójában,  inkább vocal coach-nak nevezném magam.  Azokat a dolgokat próbálom átadni, amikhez szerintem értek és amik nekem jól működtek.  Nekem is nagyon jót tesz a torkomban ezzel a berendezéssel technikázni, skálázni.  Az éneklés sem olyan dolog, hogy ezen a héten eljutsz A pontból B-be és kész, sokkal inkább folyamatos képzés, tanulás, gyakorlás. Ezt a tanítványaimnak is folyton mondogatom.

– A friss ötleteidet a Stopsonic-ba viszed vagy önálló projekt lesz?

– A Stopsonic-kal EP-t tervezünk megjelentetni hamarosan, annak Peti (Kovács Péter) a gazdája, az ő alapjaira dalokat, szövegeket írok, kiszolgálva az adott hangulatot, amiről persze beszélgetünk, de Petié a végső szó, így  soha nem lehet igazán személyes, és nem is kell, hogy az legyen, mert ebben hárman Nitával vagyunk benne. Az új magyar szövegötleteimet nem is vihetném a Stopsonic-ba. A zeném is sokkal csapongóbb, inkább én, a hangom fogja össze. Nagyon hálás vagyok Petinek, hogy feladatok elé állít, és közben láthatom dolgozni, elleshetek tőle dolgokat, ez és a karanténes egyedüllevős hónapok segítettek jobban befelé nézni,  kiírni dolgokat, zenével, szöveggel, énekkel, mindennel. A „Bejöttem” munkacímű számot a ’80-as évek breakje ihlette, imádom az oldschool tánczenéket. Nincs refrén, nincs benne olyan rész, amit lehetne skandálni, nincs benne úgynevezett  bemondás sem. Pedig megnéztem a „Hogyan írjunk jó dalszöveget” vidiket is youtube-on... Inkább úgy van felépítve, mint amikor önmagamra reflektálok, rövid történetek. Próbálom egy gondolatra felfűzni, mindig visszatérünk oda, hogy itt vagyunk egy buliban, kellene egy jó DJ! Engem a zene mentsen meg. A másik vonalon pedig valahogyan mindig bejönnek személyes sztorik a múltamból. Ez a másik, a „Durva lenne” kezdetű  tulajdonképpen egy szakítós dal, nem tudom, mennyire lehet hallani vagy érezni az éneken és a szövegen. Karibi hangulat steel drummal. A dob itt még nagyon erőtlen, hiába, a keverésben nem vagyok expert, de szeretném, ha hamarosan úgy szólalna meg, mint az Azelia Banks. Még minden változik. Itt a refrénben egyelőre az a szöveg, hogy „nézd, ahogy zuhanok," de most épp azon gondolkodom, miközben hallgatjuk, hogy az utolsó sort talán holnap lecserélem „nézd, ahogy valaki más karjába zuhanok"-ra.

– A szöveg vagy a zene születik meg először? 

– Teljesen változó, rengeteg gondolat, szövegsor, kezdemény van, és kb. tudom, hogy melyiket milyen környezetben tudom elképzelni. Van olyan ötlet is, ami még csak egy loop. Van olyan ötletem, ami egy csetben „elhangzottak” miatt születetett, annyira erős volt, és van egy olyan dalszövegem, ami abból indult el, hogy mások zenéit nézegettem és láttam nagyon vicces kommenteket.

–Mi változott benned? Mit csinálsz másképpen?

– Fontosabbá vált számomra, hogy minden egyes dal- és szövegkezdeménynél legyen egy konkrét vízió . Szeretném, ha lenne pár előre eltervezett stabil pont és aszerint vinni végig az egész számot. Milyen hangulat, milyen groove-ok, mi az, ami mindenképpen történjen meg a dalban. A másik, hogy meg sem próbálok bonyolult struktúrákban, nagyzenekaros megfejtésekben gondolkodni, olyannak, annyinak kell lennie, amit én megszólaltatok. A teljesen improvizatív, támpontok nélküli  zeneszerzésnek hosszútávon meglehet az a veszélye, hogy eltévedsz. Igen, az is lehet egy jó metódus, de megtörténhet, hogy minden nap mást flesselsz, elmegy egy teljesen más irányba ugyanaz a kompozíció, vagy egyszerűen csak nem jutsz egyről a kettőre.

– Kivel dolgozol ezen az anyagon és mi az, ami motivál?

– Olyan emberre van szükségem, aki húz. Olyan producert vagy producereket keresek, akivel működik a dolgok emberi része is, az együtt gondolkodás, a kémia. Akivel lehet ötletelni, nem csak lekeveri 3 óra alatt a stúdióban szárazon és kész. Kicsit eklektikus már ez a pár szám is, gondolom, majd egy EP lenne belőlük először, és gondolom, nem feltétlenül egyetlen producerrel keszül majd el minden dal. Volt már, akinek mutattam a számaim, és szuper jól sikerült a találkozás, abban maradtunk, hogy befejezem valamelyiket és megpróbáljuk, mi jön ki belőle. Még nagyon kevesen hallgatták a készülő, félkész dalaimat, elég szégyenlős vagyok, rengeteg a kérdes bennem, de nagyon élvezem. Az ember folyton fél valamitől, ha én ezzel ki merek állni, akkor legyőztem egy nagy félelmet.

Közben Zsuzsa megmutat egy animációs filmhez készülő spanyol betétdalt is, amivel a Frida című filmben is találkozhattunk már.

Az eredeti verziót egy öregember énekelte, tőlem azt kérte a rendező, hogy úgy énekeljem el, mint egy síró boszorkány. 

– A Stopsonic-kal májusban jöttetek ki egy stop motion karantén klippel és máris itt a következő a láthatáron. Elárulhatsz valamit az éppen készülő videóról? 

– A „You and the music" klipet Peti egy szerencsétlen baleset után két hétig forgatta törött kézzel a besötétített szobájában a karantén ideje alatt, viszont ez most egy nagyon egyszerű dolog. Zenekari fotózáson jártunk és Peti kitalálta, hogy ha már itt a jó világítás és remek stúdió körülmények között vagyunk, vegyünk fel pár mozgást is, és vágunk egy klipet az új,  „Bitches like you” című dalunkra. Ez utóbbi szám például úgy született, hogy eléggé rá vagyunk állva a ’90-es évek garage, elektro vonalra, volt egy kemény táncos alap, nekem meg eszembe jutott hozzá egy barátnőm sztorija, hogy Tinderen összeismerkedett valakivel, aki a 3. randin megkérdezte, hogy fizetne-e neki szexért.

– Mikor és hol léptek fel legközelebb? 

– A Kolorádó fesztivál idén elmarad, vígasztalódjatok velünk augusztus 13-án a Mika Tivadar Mulatóban!