Ő képviseli hazánkat a rangos eseményen

A feltörekvő koreográfus, Nagy Emese képviseli idén hazánkat a Velencei Biennálén, ahová meghívást kapott. 2014 óta nem vett részt magyar művész ezen a nagyszabású rendezvényen, ráadásul Emese az első, aki a magyar táncművészetet képviselheti a fesztiválon. Nagy lehetőség ez minden fiatal művész számára.

Szabadúszó táncosként együtt dolgozott már számos elismert művésszel, mint például: Yaniv Cohen (IL), Guy Shomroni (IL), Yaniv Avraham (IL), Lior Lazarof (IL), Hiroaki Umeda (JPN), Jack Gallagher (US), Mészáros Máté, Mohácsi János, Gergye Krisztán, Hód Adrienn, Feledi János. 2017-ben megalapította a MA•ZE–t Várnagy Kristóffal és Simet Jessicával. 2018-ban a Springboard Danse Montreal Emesét feltörekvő koreográfusnak választotta. 2019-ben a vendégkoreográfus volt Münchenben a Hier-Jetzt Fesztiválon, majd ugyanebben az évben 3 hónapos predoktori kutatómunkáját végezte Tel Avivban, Izraelben, ahol Ohad Naharin mozgásnyelvét, a Gaga-t kutatta és tanulmányozta. Emese és a MA•ZE 2020-ban a Pro Progressione hivatalos ernyőszervezeti tagja lett.

– Hatalmas megtiszteltetés, hogy idén én is képviselhetem a munkám és az országom, így 7 héten keresztül, 7 profi táncossal dolgozva elkészíthetek egy darabot, amit október 24-25-én a Velencei Biennálé gálaestjén, a Teatro Piccolo Arsenale-ban láthat a közönség – mondja Emese.

– Ez egy pályázat alapú meghívás a Biennáléra?

– Igen, a Velencei Biennálénak 4 éve van egy új programja, amire jelentkeztem a portfóliómmal. Nyilván rengetegen jelentkeznek és nagyon durva a szelekció, de ez egy nyitott felhívás volt. Úgy voltam vele, hogy menni szeretnék, kellenek új tapasztalatok, megpróbálom. Három feltörekvő koreográfust választottak. 7 hétig leszek kint, 6 hetem van 7 profi táncosnak koreografálni egy darabot.

– Hogyan éled meg ezt az időszakot? Hol tartasz most és hogyan készülsz?

– Két évig szinte egyedül voltam a teremben, egyedül tréningeztem magamnak, improvizáltam, visszanéztem tömérdek videót, egy nagyon nehéz időszak vége ez számomra. Nem annyira tudtam itthon kapcsolódni. Annak ellenére, hogy előtte nagyon benne voltam az itthoni szcénában, az utóbbi időben minden nagy lehetőségem külföldön adódott. Van nekem a MA•ZE, amit két akkori nagyon jó barátommal alapítottam, Várnagy Kristóffal és Simet Jessicával. Eredetileg hosszútávú cél volt, és bár jó lehetőségeket  kaptunk viszonylag hamar, az együttműködésnek vége szakadt. Idő volt ezt feldolgozni, mert nagyon hittem benne. Ez a korszak tehát lezárult. Nem tartozom egyik kánonhoz sem. Megpróbálok nem ideológiákhoz csatlakozni, így  konzekvensen kell építenem magam. Amikor teljesen a saját lábamra álltam, akkor jöttek a szakmai lehetőségek és sikerek. A Springboard Danse Montreal, meghívtak koreografálni Münchenbe, Izraelben töltöttem hónapokat. Pont tegnap mondta a kocsiban Jónás Vera barátnőm, hogy számára példaértékű, hogy még mindig motivált vagyok, és kitartóan járom a saját utamat. Nem tudnék mást csinálni és ebből egyenesen következik, hogy mozgásban gondolkozom, és minden annak szeretetéből jön. Nemzetközi sikerekhez jutni nem egyszerű, úgy érzem,  sokat tettem bele. Nem akarom elkiabálni, de mostanában kezdem érezni, hogy  megérte ennyit gürizni, nem abbahagyni.

– Tudsz előre dolgozni?

– Alapvetően én úgy vagyok produktív, ha beszélek valakihez, akár anélkül is, hogy ő reagálna bármit is. Ahogy pörgetem a dolgokat és kibeszélem magamból , úgy jönnek az ötleteim. Van egy füzetem, amit már háromszor teleírtam. Annak ellenére, hogy most megnyugodhatnék kicsit, mégis előre dolgozom, hogy ne érjen meglepetés. Szeretem magam bebiztosítani, úgyhogy már most van sok jegyzetem, gyakorlatom. 

– Mennyire kapsz szabad kezet?

– A feladat egy minimum 20 perces darab, a három kiválasztott feltörekvő koreográfusnak egymás után megy majd le az előadása október 24-25-én a Teatro Piccolo Arsenale-ban, a Velencei Biennálé gálaestjén. A 6 hetes kreáciòt megelőzi egy workshop, ahol dramaturgokkal és más koreográfusokkal fogunk együtt dolgozni, illetve Merce Cunningham szerkesztési metódusát tanulmányozni. Adni szeretnének egy előzetes tudást, de nem adtak meg konkrét témát, ebben teljesen szabad kezet kapunk.   

– Zenés darabban gondolkodsz?

– Most nem is akarok zenét használni. Szövegben gondolkodom. Soha nem csináltam még ilyen darabot, soha nem dolgoztam szöveggel, de imádom. Természetesen a mozgás az alapja mindennek, de próbálok belevinni akár színházi elemeket is, és majd meglátjuk, hogy a táncosokkal hogyan tudok ezen a vonalon mozogni. Velük együtt és róluk szeretnék darabot csinálni, szeretném,ha megosztanának az életükből dolgokat. Huszonéves táncosok, most miben vannak, miben pörögnek, hogyan emlékeznek a gyerekkorukra. Tervezem, hogy adok feladatokat szöveggel és mozdulattal. Talán egyetlen zene lesz benne, de végig akarom, hogy a táncosok dumáljanak, kiabáljanak, megőrüljenek, suttogjanak. Alapvetően most én is egy ilyen darabban szeretnék szerepelni. Táncművészként is dolgozom, és van, hogy egy-egy projektben részt veszek, de még sosem jött velem szembe olyan feladat, hogy a saját hangommal játszhassak. Nagyon sok koreográfustól hallom, mennyire élvezik, ha a nulláról kell felépíteni valamit. Ezt a „nem tudom” zónát  én nem élvezem. Nem tudok jól funkcionálni, ha semmi tervem nincsen. Konkrét jelenetek nincsenek ugyan a fejemben, konkrét dal vagy szöveg sem, de benyomások, érzések vannak. Szeretném megmutatni a táncosok személyiségét. Játékokkal szeretnék dolgozni és sok  improvizációs feladattal.

– Tudod már, hogy kikkel fogsz dolgozni?

– Amikor Montreálban koreografáltam, több száz táncos közül kellet 13-at kiválasszak, egyébként az a választásom szuperül sikerült, ebben az esetben viszont már kiválogatták a táncosokat egy nagy próbatánc keretein belül, és kaptunk is egy listát. 5 lány és 2 fiú. Megnéztem őket a facebook-on, ugye ez nem jelent sok mindent, de lesz rá időnk, hogy összecsiszolódjunk.

– A Biennálé után mit tervezel?

– Novemberben elköltözöm Münchenbe, mert oda hívtak egy egyetemre tanítani, de hazajövök majd egy-két hónapra. Mészáros Mátéval dolgozom együtt egy új előadáson, amit a Trafòban mutatunk be májusban, illetve én is készítek egy saját darabot Fülöp László koreográfussal, aminek még keresgéljük a formátumát, hiszen a vírus miatt a színházak helyzete sajnos most bizonytalan.