Rosszabbak az új zenék?
A Durham Egyetem zenepszichológusai arra keresték a választ, miért gondoljuk azt, hogy azok a legjobb zenék, amelyeken felnőttünk.
Az az igazság, hogy az új zenék valójában egyáltalán nem rosszabbak, egészen egyszerűen a tudomány szerint az agyunk furcsa játékot játszik velünk. A Durham Egyetem zenepszichológusai arra keresték a választ, miért az számít mindenkinél leginkább jó zenének, amin felnőtt.
A zene nagyon szorosan kapcsolódik az emlékezethez és az érzelmeinkhez. A szaglás után a muzsika hív elő leginkább emlékeket és nosztalgikus érzéseket. Az elmúlt évben járta be a világot egy roppant megindító videó, amelyben szerepel egy idős, Alzheimer-kóros volt balerina, akinek az emlékezete szétesett, a családtagjait sem ismeri fel, de amikor meghallja A hattyúk tavát, táncra perdül, és a zene segítségével visszatér a múltjába.
A karantén idején a felmérések szerint a legtöbben a fiatalságuk zenéihez nyúltak vissza nosztalgiázni, aminek szintén megvan a pofon egyszerű tudományos magyarázata: pozitív emlékeket szeretünk előhívni annak érdekében, hogy jobb kedvünk legyen.
Általános pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy életünk bizonyos időszakaira jobban emlékszünk, mint más szakaszokra. A 10–30 év közötti időszak az, amelyre a kutatók szerint aránytalanul sokat gondolunk vissza.
Hogy ez miért lehet, arra számos elmélet létezik, valószínűsíthető, hogy ez az az életszakasz, amihez a legtöbb újszerű és a személyiségünket meghatározó esemény és élmény köthető, amiket olyan mélyen kódol az agyunk, hogy bármikor roppant egyszerűen előhívhatók. Az is valószínű, hogy a biológiai és hormonális változások miatt is hatékonyabb az emlékek elraktározása. Ha valakitől megkérdezik, melyik az abszolút kedvenc lemeze, amit bármikor szívesen meghallgatna, akkor minden bizonnyal életének ezen szakaszából mond majd egy előadót és egy albumot. Azt is megfigyelték, hogy többet is tudnak az emberek azokról a zenékről és előadókról, amiket és akiket ebben az időszakban hallgattak.
A Durham Egyetem vizsgálatában 18–82 év közötti embereknél nézték meg, mennyire igaz, hogy a 10–30 év közötti életszakasz határozza meg, hogy ki mit tart jó zenének. A kutatást három egymáshoz kapcsolódó, de mégis egymástól jól elkülöníthető aspektusból végezték: Milyen mértékben kapcsolódik a dal saját emlékhez? Mennyire ismerős a dal? Mennyire tetszik a dal?
111 popdal előadóját és címét mutatták meg a kutatás közel ötszáz résztvevőjének, a dalok egy 65 éves periódust (1950–2015 ) öleltek fel. A listán nem ismeretlen zenék, hanem slágerek szerepeltek, tehát akár mindegyiket is könnyen ismerhették az alanyok. Beigazolódott, hogy a dalok, amiket felismertek, a már említett 10–30 éves életszakaszhoz köthetők, és ezekkel többnyire valamilyen saját élmény is felszínre tört. Rájöttek, hogy 14 éves kor körül volt a csúcs, ehhez az időszakhoz sorolták az emberek a legtöbb emléket, és azokat a dalokat ismerték a legjobban, amik akkor voltak toplistásak, amikor az alanyok 14 éves koruk környékén jártak.
Arra is fény derült, hogy a 40 év feletti korosztály szerint az ő fiatalságuk zenéjénél nincsen jobb. Ők a serdülőkoruk környékén megjelent dalokat szerették is, vagyis nem csupán felismerték a dalokat és emlékeik kapcsolódtak hozzájuk, de azt is elmondták, hogy jobban is tetszenek nekik ezek a zenék, mint bármi más. Ezzel szemben a 18–40 év közötti korosztálynál más a tendencia, néhol még alacsonyabb is volt az öröm serdülőkoruk zenéje, mint a születésük előtti dalok hallatán.
A fiatalkor zenéje akkor is felidéz emlékeket, ha magát a dalt tulajdonképpen nem is szereted. Például lehet, hogy Madonna vagy a Backstreet Boys nem a kedvenced, és soha nem is volt az, de eszedbe jutnak róla az iskolai bulik, a baráti összejövetelek, ami szerencsés esetben pozitív emlékeket hoz felszínre.
A klasszikusok verhetetlenek a kutatásban. Vannak olyan dalok, amiket életkortól függetlenül előnyben részesítettek a résztvevők. Például az 1970–80-as évek zenéi azoknak is különösen tetszettek, akik akkor még ovisok voltak vagy meg sem születtek. Az időtlen popdalok generációkat köthetnek össze, legalábbis abból a szempontból, hogy több korosztály is képes értékelni őket. Ilyen például a Hotel California az Eaglestől, az I Will Survive Gloria Gaynortól vagy a Billie Jean Michael Jacksontól.
A kutatás következtetése szerint nem azért gondolják sokan, hogy régen minden zene jobb volt, mert ez tényleg így van, hanem mert személyes élmények kapcsolódnak hozzájuk, még akkor, is ha az adott dalt egyébként nem is szerette valaki, azonban néhány dal képes átlépni a generációs határokat. Ha továbbra is úgy gondolod, hogy az új dalok nem az emlékek miatt, hanem önerőből rosszak, akkor Brian Posehn komikus a barátod.
