Várjon Dénes Kossuth-díjról, zenéről, otthonmaradásról

„Ha a kifelé vezető út korlátozva van, akkor induljunk el a befelé vezető úton."

– Nem az első elismerés, amit munkájával arat. Mégis, a Kossuth-díj az egyik legrangosabb kitüntetés, amivel a közösség elismeri az alkotók eredményeit. A díj azt tükrözi, hogy a zeneművészet berkein kívül is feltűnő munkát végez. Vannak ezzel kapcsolatos élményei? Kap a közönségétől közvetlen visszajelzéseket?

– Valóban nem a Kossuth-díj az első elismerés, amelyet művészi munkámért kaptam. Néhány éve például nagy örömöt jelentett a Bartók-Pásztory-díj is. Úgy érzem, a Kossuth-díj az elmúlt évtizedek munkájának és eredményeinek az elismerése és talán annak a hozzáállásnak és attitűdnek is szól, amelyet a zene felé és az életben egyaránt képviselek. A közönség visszajelzése is ezt tükrözi. Azt gondolom, hogy az én zeneiségem nem nagy tömegeket mozdít meg, hanem sokkal inkább elgondolkodásra késztet és egy intimebb közegben érzi jól magát. Ezt mindig boldogan vállaltam, ezért is volt fontos a pályámon a szólista feladatok mellett a kamarazene jelenléte.

– Nekünk úgy tűnik, mintha véget ért volna az elmúlt évtizedekre jellemző, mindent a politika szemüvegén keresztül látó/láttató korszak, és talán lassan a helyükre kerülnek az értékvilágok. Hogyan látja ebben a folyamatban a zeneművészet helyzetét, jelenét, jövőjét?

– Azt gondolom, hogy a zene üzenete nagyfokú toleranciára nevel és ezáltal példát mutat, hogy el tudjuk fogadni egymás különbözőségeit. A kamarazene a legcsodásabb példája ennek. Különböző hátterű, alkatú, adott esetben véleményű zenészek is gyümölcsözően tudnak együtt játszani, ha elég nyitottak egymás gondolataira, ha képesek meghallani azt, amit a másik közvetít. Ugyan a politika minden ember életét befolyásolja, én mindig fontosnak tartottam, hogy ne a politika szemüvegén keresztül nézzük egymást. Egyébként a zeneművészet jelenét, jövőjét nagyon nehéz ebben a járvány helyzetben megjósolni. Most minden nagyon bizonytalanná vált és ezzel meg kell tanulnunk együtt élni.

– Gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani otthonmaradást elváró járványszabályokat. Hogyan tud alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez?

– Elég szigorúan betartom az otthonmaradást elváró szabályokat és sok oldalát nagyon élvezem. Együtt tudom tölteni az egész napot feleségemmel és kislányunkkal, nincsenek utazások és mivel mi kertes házban lakunk, sok időt töltök a természetben. Ez az időszak engem személyesen egy belső számvetésre késztet, talán a lelassult élet jobban lehetővé teszi, hogy az ember szembe nézzen magával és bátran feltegyen kérdéseket. Ez a folyamat nem mindig könnyű, de hálás vagyok érte, mert egy még őszintébb önismeretre vezet rá.

– Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?

– A járvány különböző oldalaival nap, mint nap szembesülünk. Szörnyű érzés olvasni a rengeteg halálesetről, a kórházakban dolgozó orvosok, nővérek sokszor alig kibírható erőfeszítéseiről. Az ember ilyen időszakokban sok kérdést tesz fel, amelyekre sokszor nehéz a választ megtalálni vagy egyáltalán nem is lehet. A kertből ugyanakkor felemelő érzés felnézni az égre, ahol nem cirkálnak repülőgépek, a levegő sokkal tisztább, a természet virul. Az emberi összetartozás, egymásrautaltság is sokkal jobban kifejeződik szűkebb és tágabb körben egyaránt. Ilyenkor lehetőséget kapunk, hogy rálássunk az igazán fontos dolgokra és értékelni tudjuk azokat. A mindennapok rohanásában erre nincs mindig tér és idő. A humorérzék pedig egy nagy segítség, azt soha nem szabad elveszíteni.

– Mit adhat a zene ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor válogatni a kínálatból? Mit tanácsol a közönségnek?

– A zene egy óriási örömforrás és megtartó erő. Azt hiszem mindenki meg tudja találni azt a korszakot, esetleg szerzőt, aki most ebben a helyzetben szól hozzá. Ez akár naponta változhat is. Arra is jó ez a nyugodtabb időszak, hogy lehet keresgélni, új műveket megismerni vagy csak új oldalaira, dimenzióira rácsodálkozni a már régóta megismert zenedaraboknak.

– Önnek van kedvenc járványgondolata? Kérem, ossza meg velünk!

– Nekem erről az időszakról a legfontosabb gondolat az, hogyha most a kifelé vezető út korlátozva van, akkor induljunk el a befelé vezető úton.