A zöld jövőnek teret kell adni
Klímaváltozás: nem az idegenhonos, szárazságtűrőbb fajok betelepítése a megoldás, hanem a mostani erdők fajkészletének regenerálása.
A szakértők évek óta kongatják a vészharangot a klímaváltozás miatt, amelynek hatásait a februári 16 fokokkal, egyre gyakoribb napi melegrekordokkal mi is a bőrünkön érezhetjük. A káros hatások enyhítésére az egyik leghatékonyabb eszköznek a nagyszabású fásítási, erdősítési programok mutatkoznak. Ezért is annyira fontos az afrikai Nagy zöld fal projekt, amely a tervek szerint a felmelegedésnek és a sivatagodásnak leginkább kitett Száhel-övezetben hoz majd létre egy mintegy százmillió hektáros erdős, cserjés, ökológiailag fenntartható területet. Előző cikkünkben ezzel a grandiózus programmal foglalkoztunk, azonban legalább olyan fontos, hogy tisztában legyünk a hazai viszonyokkal is, és kisebb léptékben ugyan, de itthon is harcoljunk a kedvezőtlen éghajlati változások ellen.
Magyar ugar?
Arról a kérdésről, hogy milyen ma a magyar erdők állapota, nemigen lehet a szuperlatívuszok szintjén beszélni. Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programfelelőse így vélekedik: – Sajnos a mai Magyarország területéről nagyrészt eltűntek az erdők az elmúlt évszázadokban, főként a török hódoltság és a jobbágyfelszabadítások idején. Tíz százalék körüli erdősültséggel indítottunk a múlt századfordulón, amit a XX. században sikerült húsz százalékra feltornázni, ám az új telepítések nagy része nem erdő, hanem faültetvény: akácosok, nemesnyárasok, fenyőültetvények. A faültetvények sem a biológiai sokféleség megőrzésében, sem a klíma védelmében nem tekinthetők egyenértékűnek a valódi erdőkkel. A klímaváltozás egy újabb ok, ami miatt az eredeti erdőtakaró helyreállítása lenne a legjobb cél. Bár a felmelegedés és szárazodás miatt a fajösszetétel önmagától is lassan meg fog változni, például a hegyvidékeken a bükk visszaszorul a tölgyfajok javára, de még mindig az őshonos fajok jelentik a legjobb megoldást. Az ilyen erdők ellenállók, rugalmas változásra képesek, szemben az ültetvényekkel, amelyeket néhány évtizedenként tarra kell vágni, különben maguktól elpusztulnak.
További probléma, hogy az intenzív, vágásos erdőgazdálkodás miatt a meglévő erdők jelentős része kor- és fajösszetételben is homogén, így jóval kevésbé ellenállók a felmelegedő klímával szemben. Gálhidy László szerint azonban nem az idegenhonos, szárazságtűrőbb fajok betelepítése a megoldás, hanem a mostani erdők fajkészletének regenerálása, aminek a legtermészetesebb módja, ha egyszerűen magára hagyjuk az erdőt, amely így meggyógyítja saját magát. Az Egyesült Államokban – elsősorban a nemzeti parkokban – hatalmas ilyen erdők vannak, amelyek rugalmasan képesek alkalmazkodni a változó viszonyokhoz.
Persze nem lehet mindenhol ezt a módszert alkalmazni, már csak azért sem, mert a gazdasági érdekek gyakran mást diktálnak. A hazai erdőgazdaságok közül a Pilisi Parkerdő például egy jó és progresszív példa arra, hogy miként lehet a fakitermelést fenntartható módszerekkel biztosítani. Az általuk is alkalmazott örök erdő gazdálkodási módnál ugyanis nem tarolnak le teljesen többhektáros területeket, hanem elszórtan termelik ki a fákat, és így az erdőborítás folyamatos tud maradni.
Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő szóvivője szerint a többkorú, elegyes, változatos szerkezetű erdők ellenállóbbak a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. A erdőgazdaságnál alkalmazott kíméletes erdőgazdálkodási módok miatt ráadásul holt fa is bőven marad az erdőben, amely létfontosságú élőhelyet nyújt a különböző állat-, gomba - és növényfajoknak. Ez pedig az egyik alapja az egészséges erdei ökoszisztémának. Az erdőfelújításoknál a szakemberek az őshonos fafajok alkalmazását szorgalmazzák, de azt már ők is érzékelik, hogy a szárazodó klímát kevéssé tűrő bükkösökre nehéz idők jöhetnek.
Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának főiskolai docense árnyaltabban fogalmaz az őshonos kontra idegenhonos fajok kérdésében. Szerinte mára az éghajlatváltozás olyannyira felgyorsult, hogy egy erdőgenerációnyi idő alatt (50-100 év) akár 150-200 kilométernyit is megyünk délre, már ami a klímát illeti. Ez azt jelenti, hogy 2100-re a magyarországi erdőknek a mai Bulgária és Törökország határának klimatikus viszonyait kell majd elviselniük. Éppen ezért az őshonos fajokon belüli változatosságot kell kiaknázni, és szárazságtűrő populációkat és azok szaporítóanyagát kell használni az állományok újratelepítésére. Azaz olyan genotípusokat kell telepíteni, amelyek 80-100 év múlva is jól érzik majd magukat itt.
Ez a koncepció egyre inkább teret nyer Nyugat-Európában is, hiszen ott ugyanúgy, sőt talán még jobban szenvednek a fák az egyre szárazabb klímától. Franciaországban egyes területeken már kényszervágásokat is alkalmaznia kell az erdészeteknek, mert a fák szó szerint állva halnak meg az aszályos időjárás miatt. Ugyanis a szárazság miatt legyöngült erdők sokkal kevésbé ellenállók a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben, mint az egészséges állományok, amik így végül ezek miatt pusztulnak el, noha alapvetően a megváltozott klímában kell a kiváltó okot keresni.
Zöld lesz-e a magyar jövő?
Itthon jelenleg még nincs ekkora vész, de azzal nem árt tisztában lenni, hogy a magyarországi erdők a hazai szén-dioxid-kibocsátást csak minimális mértékben tudják kompenzálni, azaz nettó termelők vagyunk az üvegházhatású gázokban. Gálhidy László véleménye az, hogy elsősorban az idős erdők kíméletével lehetne az erdőkben tárolt szenet megőrizni. Az új erdők telepítése is egy fontos irány lehet, ám ebben sajnos egyre lassuló tendenciákat lehet tapasztalni. A kormány 2050-re a hazai erdőállományt a jelenlegi 21 százalékról 27-28 százalékra szeretné növelni, azonban egyelőre nem látszik, hogy a megvalósítás felé haladnánk. Ez a hét-nyolc százalékpontnyi növekedés sok százezer hektárt jelentene, miközben évente csak pár száz hektárnyi – főleg faültetvénnyel – gazdagodunk. Nem beszélve arról, hogy a holnap telepített erdők szénlekötése sok évtized múlva valósul meg, illetve éri el a maximumát, addig meg nemigen tudunk várni.
A WWF szakértője viszont nem ért egyet azzal a dogmatikus elvvel, hogy mindenhová fákat kellene ültetni: – Jobb lehetőségek vannak erdőtelepítésre azokban az országrészekben, ahol a klíma hosszú távon is kedvez az erdőnek. Ilyen területek elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben vannak. Ettől függetlenül az Alföldön is fontos lenne az erdők helyreállítása, amihez a folyók vizét is bölcsebben kellene felhasználni. Egyes alföldi megyék, például Békés erdősültsége alig néhány százalék, ami az ott élők életminősége szempontjából is kedvezőtlen, hiszen nincsenek jó rekreációs lehetőségeik, nagyobb gondot okoz a nyári forróság. Viszont vannak olyan területek, ahol a folyószabályozás miatt már annyira száraz a talaj, hogy nem éri meg erdőtelepítéssel próbálkozni, el kell fogadni, hogy azok már csak gyepes, cserjés területek lehetnek.
Bár a faültetési akciók mostanában nagyon népszerűek, lényeges, hogy a már meglévő, idős fákat is megvédjük, hiszen a csemetéknek több tíz évbe telik, mire egy kifejlett fa szén-dioxid-megkötő képességét elérik. Ennek ellenére támogat minden olyan civil kezdeményezést – mint például a Tízmillió fa mozgalmat – amelyeket elsősorban a szemléletformálásuk miatt tart fontosnak. Az országos szintű megoldást ugyanakkor az államilag is támogatott nagy erdőtelepítések jelentenék – ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az uniós forrásokat erre használjuk, ne vigye el azok nagy részét az intenzív mezőgazdaság támogatása.
Ezért úgy véli, hogy többet tehetünk a döntéshozók befolyásolásával, mint saját kezűleg: – A kormányzat, az önkormányzatok döntésein múlik az erdeink sorsa, ezért egyre több embernek kell hangot adni annak a vágyának, hogy egy zöldebb jövőt szeretne. Ezentúl mindenki zöldítheti a saját lakóhelyét, szerencsés esetben őshonos, tájhonos növényekkel, már csak azért is, hogy jobban aludjunk: ami tőlünk telt, azt megtettük. Én igyekszem optimista lenni, még ha egy ijesztő sebességgel változó világban élünk is. A természetet nem kell féltenünk, az simán fogja venni a klímaváltozással járó akadályokat, de lényeges, hogy az emberi életfeltételek se romoljanak, ha tehetünk ellene. Szerintem nagyon sok mindent be tudunk még vetni az élőhelyek és a saját életünk feltételeinek megőrzése érdekében.
