Zöld sivatag

A Szahara déli részén, az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig húzódó, 8000 km hosszú és 15 km széles sávon erdős, cserjés, ökológiailag fenntartható területet szeretnének létrehozni.

Tizennégy milliárd dollár. Nem kevés pénz, de vajon elég lesz-e az afrikai Nagy zöld fal grandiózus projektjének felpörgetéséhez? A 2007-ben indult hatalmas vállalkozásban ugyan szép helyi eredmények már vannak – például Szenegálban, Nigériában, Etiópiában, Mauritániában –, de a komplex, immár 21 afrikai országot magába foglaló program még csak 15 százalékos készültségi szinten van.

A Nagy zöld fal 

De miről is szól az afrikai Nagy zöld fal? A tervek szerint egy, a Szahara déli részén, az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig húzódó, 8000 km hosszú és 15 km széles sávon erdős, cserjés, ökológiailag fenntartható területet szeretnének létrehozni, hogy megakadályozzák a további elsivatagodást. Afrika ezen részét ugyanis kifejezetten keményen sújtja a klímaváltozásból eredő kiszáradás, ráadásul a Száhel-övezetben rendkívül gyorsan nő a populáció is: 1950-ben még csak harmincmillióan éltek itt, ma mintegy 140 millióan, és ez a szám a becslések szerint 2050-re már 340 millió főre emelkedhet. Így az egyre élhetetlenebb területen kell majd mind több éhes szájat jóllakatni, ami sürgős és hatékony beavatkozás nélkül biztosan nem megy majd.

A pénzen nem fog múlni, ha hihetünk az idén januárban Párizsban tartott One Planet Summit klíma-csúcstalálkozó döntéshozóinak, akik a tizennégy milliárd dollárnyi plusztámogatást megígérték az elkövetkező négy évre. A végső tervek szerint a Nagy zöld fal százmillió hektárnyi területet állítana helyre, 350 ezer munkahelyet teremtene és 250 millió tonna szén-dioxidot vonna ki a levegőből. Mindezt 2030-ra.

A projekt azért is kiemelt jelentőségű, mert az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) még 2019-ben publikálta azt a jelentését, amely szerint nagyjából egymilliárd hektárnyi területet kellene erdősíteni ahhoz, hogy a párizsi klímacélokat elérjük, azaz 2050-re a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. Így ha a Nagy zöld fal létrejön, és sikerül is fenntartani, hatékonyan kezelni, akkor akár az egytizedét is adhatja a klímaváltozás elleni küzdelemhez szükséges fás újratelepítéseknek.  

A pénz nem lesz elég

Persze az anyagi forrás nem minden, főleg, hogy ez valóban egy olyan hatalmas projekt, amelyben rövid- és hosszú távú érdekek ütköznek. Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának főiskolai docense szerint – aki már többször személyesen is járt ezen a területen – PR-üzeneteket megfogalmazni könnyű, a tervet véghezvinni már sokkal nehezebb.

– A Száhel-övezetben a lakosság jelentős része nomád állattartással foglalkozik, nekik az a létszükséglet, hogy most tudják legeltetni az állataikat, most tudjanak enni adni gyermekeiknek. Ezért nagyon gyakori probléma az, hogy az éppen elültetett csemeteerdőket nem is a szárazság teszi tönkre, hanem lelegelik az oda behajtott csordák. Ahhoz, hogy a facsemeték megerősödjenek és ellent tudjanak állni az állatoknak, szárazságnak, melegnek, nagyjából tíz év kell. Ezen a területen ráadásul a vagyon mérőszámának a csorda nagysága számít, így anélkül, hogy az állattartókat valahogy érdekeltté tennék abban, hogy máshol, más módon legeltessenek vagy esetleg más munkából fedezzék a mindennapi betevőjüket, lehetetlen lesz nagyobb eredményeket elérni.

A Nagy zöld falat az indulásakor még valóban úgy képzelték el, mint egy összefüggő erdősávot, azonban nagyon hamar kiderült az, amire több szakember is rámutatott, hogy a terv így kivitelezhetetlen, és nem is lenne értelme. Ugyanis hiába ültetnének ki nagy erőforrások bevonásával fákat olyan területekre, ahol nem vagy alig élnek emberek, azok gondozás nélkül nagyon gyorsan kipusztulnának. Sokkal lényegesebb, hogy a sűrűn lakott részeken fenntartható földművelést, állattartást és vízgazdálkodást folytassanak, valamint védjék a természetesen megjelenő és telepített fákat, erdőket. Így ma már inkább mozaikszerűen elhelyezkedő zöld területekről szólnak a tervek, amelyek képesek eltartani az egyre növekvő népességet.

Azért is volt szükség van erre a módosításra, mert mind ez idáig még csak a célok 15 százalékát sikerült elérni, bár egyes országok előrébb járnak, mint a többi: Szenegálban több mint 11 millió fát ültettek a projekt elindítása óta. Nigériában 12 millió hektár, Etiópiában pedig már 37 millió hektár földet állítottak helyre. Ez természetesen nem mind erdő, hanem olyan terület, ahol sikerült visszafordítani a degradációs folyamatokat. 

Somogyi Norbert véleménye alapján is hatékonyabbak azok a helyi projektek, amelyekbe közvetlenül be lehet vonni és érdekeltté is tudják tenni a lakosságot. Mauritániában például olyan oázisgazdaságok létrehozásával kísérleteznek, amelyekben gyümölcsfákat – mangót, datolyapálmát, gránátalmát – ültetnek, ezek árnyékában ráadásul zöldségeket is lehet termeszteni. Így a termelők egyrészt közvetlenül táplálékhoz jutnak, másrészt a felesleget a piacra is tudják vinni, pluszjövedelemhez jutva így. A munkahely-teremtés csökkenti az elvándorlás mértékét is, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a fák a környező lakhelyek mikroklímáját is kedvezően befolyásolják, élhetőbb életteret biztosítanak a lakosoknak.

A szakember arra is rámutat, hogy a sikeres megvalósításokban az anyagi támogatásokon túl legalább akkora szerepe van az edukációnak is: milyen fákat érdemes telepíteni, azokat miként gondozzák, hogyan ne használják túl a kutakat, folyókat, tavakat, hogy fenntarthatók legyenek az eredmények. Ehhez pedig elsősorban helyi irányítókra van szükség, akik személyes jelenlétükkel és tudásukkal biztosítják a folytonosságot.

Afrikai erdők, magyar klíma

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon nekünk itt, Magyarországon mi közünk lehet ehhez az afrikai projekthez. Elsősorban az, hogy akár néhány ott megvalósuló, kis projekt támogatásával Magyarország is csatlakozhat ahhoz a nemzetközi összefogáshoz, annak minden agrár-, erdészeti és tudománydiplomáciai előnyével, ami azt tűzte ki célul, hogy helyben segítsen azokon, akiket leginkább érint a klímaváltozás negatív hatása.

Somogyi Norbert szerint ráadásul ma egy pár órás repülőúttal Afrikába ötven évvel megyünk előre a magyar klímába. Így nagyon is aktuális az, hogy a jövőre vonatkozóan tanuljunk az ottani tapasztalatokból. Osztja ezt a véleményt Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programfelelőse is: – A térbeli dimenziók nagyon mások, hiszen a Nagy zöld fal egy csaknem 8000 km hosszú, tíz Magyarországnyi helyreállítási program, de akadnak hasonlóságok. Hazánknak is vannak olyan régiói, ahol az elmúlt évszázadok tájhasználata, a folyószabályozások és a klímaváltozás együttes hatásaként megjelenik a félsivatag, aminek érdemes lenne elejét venni.

Cikkünk következő részében ezért a téma magyarországi vonatkozásait vesszük górcső alá: hogyan állnak most a hazai erdők, milyen hatással van rájuk a klímaváltozás és mit tehetünk mi, magánemberek azért, hogy zöldebb jövőnk legyen.