IV. Károly és Zita királyné Pozsonyban
Lőrinc László | 2020.11.02. | Aktuális

Az utolsó trónfosztás

Válogatásunk azokat a pillanatokat és tényeket rögzíti, amelyekre ritkán emlékeztet bennünket a kultúrhistória.

1956. november 2.: Kádár Moszkvában hezitál

Az előző napon a magyar kormány bejelentette, hogy kilép a Varsói Szerződésből, és kinyilvánítja semlegességét. Ezen a napon jelenik meg első alkalommal a Népszabadság, Kádár János forradalmat éltető, 31-i beszédével. Senki sem tudja, hogy eközben Kádár már Moszkvában van, és arra akarják rávenni, hogy vállalja el az oroszok behívását. Először nemet mond, és politikai megoldást javasol. Látva, hogy ez az út nem járható, végül elfogadja. Hasonló ingadozást mutatott Horthy 1944 márciusában, mikor a németek bevonulását kellett elfogadnia.

1918. november 3.: Padovai fegyverszünet

Az Osztrák–Magyar Monarchia kötött itt fegyverszünetet az antanthatalmakkal. Ám volt az eseménynek egy szépséghibája. Megkötésekor az Osztrák–Magyar Monarchia már gyakorlatilag nem létezett. Ezért Magyarország tíz nappal később független államként is fegyverszünetet kötött, ezúttal Belgrádban. (Lásd november 13-át!)

1983. november 5.: Betörés a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeum külső tatarozása miatt az épület hátsó szakaszát beállványozták, ezt kihasználva egy magyar és olasz tagokból álló csoport – feltételezhetően egy görög milliomos megrendelésére – a múzeum hét festményét lopta el (Raffaello: Esterházy Madonna, Raffaello: Ifjú képmása, Giorgione: Giorgione képmása, Tintoretto: Női képmás, Tintoretto: Férfi képmás, Gianbattista Tiepolo: Szűzanya hat szenttel, Giandomenico Tiepolo: Pihenő szent család). Egy képet 1983 decemberében Törökbálinton elásva, a többi hatot 1984 januárjában a görögországi Aigion környékén lévő Panagia Trypiti-kolostorban, egy bőröndben találták meg. Az esetet a korabeli sajtó az évszázad magyarországi bűncselekményének nevezte.

1956. november 4.: Szovjet támadás Magyarország ellen

Nagy Imre híres rádiószózatát ma is szívszorító hallgatni. Valójában a legfontosabb mondat a sokadik beolvasáskor már nem volt igaz. Ez így szólt: „Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.” A kormánytagok közül csak Bibó István (Petőfi Párt) tartózkodik végig a Parlamentben, Nagy Imre és mások a jugoszláv követségre menekülnek. A kormány irányítása alá tartozó néphadsereg nem tanúsít ellenállást. Valójában csak elszórt ellenálló csoportok harcolnak.

1921. november 6.: A Habsburgok trónfosztása

Ez volt a végleges és utolsó. Korábban 1707-ben Rákócziék, 1849-ben Kossuthék mondták ki a trónfosztást. Egyik trónfosztás sem járt a köztársaság kikiáltásával (ez 1918-ban és 1946-ban történt meg), bár mindhárom eset után üresen hagyták a királyi trónt. De míg az első két esetben a Habsburg-ház ellenfelei mondták ki a trónfosztást, 1921-ben az a kormányzó szentesítette a törvényt, aki Ferenc József leglelkesebb híve és szárnysegéde volt. A detronizálásra a környező államok nyomására került sor.

1917. november 7.: NOSZF

Még ma sem értenek egyet a magyarországi tankönyvszerzők abban, hogy a nagy októberi szocialista forradalomként elhíresült esemény forradalom volt-e. Sokan joggal hozzák fel ellene, hogy ilyen alapon a jakobinusok 1793-as hatalomátvétele is forradalom volt. 1917-ben Szentpéterváron is egy kis csoport katonailag megszervezett hatalomátvétele történt, a lakosság passzivitása mellett. A bolsevik kormány földről szóló dekrétuma gyökeres lépés volt, de ezen az alapon forradalom volt az 1945-ös magyar fordulat is, és nem volt az a forradalomként számon tartott 1830-as és 1848-as francia felkelés, mely nem járt ilyen mély társadalmi következményekkel.

1620. november 8.: Bethlen elkésik

Ez a nap a csehek „Mohácsa”. A császár katolikus seregei Fehérhegynél szétverik a cseh rendek protestáns hadait. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem elkésett az ütközetből, pedig ő a cseheket támogatta volna. Egyesek szerint a csehek büntetésül olyasmit kaptak, amiből jutalom lett: eltávolították a cseh nemesség jelentős részét, megszűnt rendi hatalmuk is, aminek következtében könnyebben kaptak lábra a polgárság vállalkozásai. Nem tudjuk, hogy így van-e, mert nem tudhatjuk, hogy mi történt volna, ha Bethlen nem késik el, és győznek a csehek.

 

 

Fotó: pozsonyikifli.sk / IV. Károly és Zita királyné Pozsonyban