Bulvárszobrok és Budapest – Beliczay László képriportja

Sokan sokféleképpen értékelik ezeket az alkotásokat. Íme néhány példa arra, mi illik a városképbe vagy éppen mi nem.

Giccsparádé vagy turistalátványosság? Sétáljunk a főváros utcáin! Bud Spencerről, a Pál utcai fiúkról, a Kiskirálylányról és a gombamód szaporodó szobrok funkciójáról Erő Zoltán budapesti főépítészt kérdeztük. 

Az elmúlt 15 évben egyre sűrűbben felbukkanó köztéri szobrok fogadtatása meglehetősen vegyes volt. Hogy a Duna-korzó kedves és széles körben ismert szobrai a kivételes látkép mellett egy hangulatos, őszi sétán hozzáadnak az élményhez, nem kérdés. 

A Kiskirálylány Belgrád rakparton csücsülő figuráját Marton László a kislányáról mintázta, és mondhatjuk, hogy jócskán hozzánőtt a városba látogató turisták szívéhez. Erő Zoltán jelenlegi budapesti főépítész szerint egy köztéri szobor sikeréhez sok feltétel együtthatása szükséges.

– Az efféle zsánerszobrokból egy-kettő elfér egy fővárosban, humoros és vidám alkotások, de ebben is van mérték. A giccsparádé viszont, amit mondjuk a Sissi félresikerült és rosszul elhelyezett szobra és a híres emberek szobrai, mint Peter Falk Columbója a Falk Miksa utca végében vagy Carlo Pedersoli a Corvin-negyedben képviselnek, szerintem igazán félresikerült elképzelés – mondta Erő Zoltán.

A Pál utcai fiúk szobra helytörténeti, irodalmi indokoltságú alkotás, így abszolút megállja a helyét, a város arculatába könnyedén beilleszthető, és vonzó célpont mind a helyiek, mind a Budapestre látogatók számára. Az a szobor, amely kontextussal rendelkezik, már egy színvonalas alkotásnak számíthat.

Ezzel szemben a pocakos strázsa az Október 6. utca és a Zrínyi utca kereszteződésében már jóval kevesebb értékkel bír. A bazilika pompás látványának árnyékában legfeljebb egy babonás simogatásra érdemes a jó szerencse érdekében.

– Én magam nem vagyok ellene az ilyen meglepetés projekteknek, de ez talán már túlzás. A Petőfi Sándor utca és Október 6. utca kútjai, a kőbe faragott kis apróságok városszerte sokkal jobban megfelelnek ennek a funkciónak – mondta Erő Zoltán.

De akkor pontosan mi kell ahhoz, hogy jó lehessen egy-egy ilyen köztéri alkotás?

– A szobroknak van egy aurájuk, egy környezet, amelyben érvényesülni tudnak. Ezeknek a szféráknak nem szabad összelógniuk, és itt sosem nem méterekről, hanem kilométerekről, kerületekről van szó. Az élmény ugyanis könnyedén inflálódik, kisebb városok esetén, a főtereken például ez nagyon feltűnő. Az indokolatlanság, úgy gondolom, nagy negatív tényező. A siker persze sokszor kis nüanszokon múlik, és a megfelelő és erőteljes történetmesélés sem hanyagolható.

A szobrok érvényességét tekintve máig fontos az emlékállítás funkciója. Az ilyen céllal készült alkotásokat valamelyest meg kell különböztetnünk a pop-art jellegű, akár csak ideiglenesen felbukkanó szobroktól.

– Híres példa erre a Trafalgar Square téren Londonban a három állandó és egy váltogatott szobor esete – mondta a főépítész. – Ez bevett szokás. Egyszer a Lánchíd pesti hídfőjénél is volt ideiglenes Széchenyi-szobor. Pavilonoknál pedig kimondottan bevett szokás az ilyesmi. Az említett szobroknál az is probléma, hogy kevéssé korszerűek.

A nagy vitákat kiváltó ferencvárosi Black Lives Matter-szoborral kapcsolatban így nyilatkozott:

– Igen, most éppen harc van azzal kapcsolatban, hogy mi érdemes megőrzésre. Sztálinnak sem volt hálásak 1956-ban a magyarok, így ledöntötték. A BLM-szobor tudtommal ideiglenes lenne, plakátjellegű, és mivel aktuálpolitikai, így szerencsésebb is lenne, ha nem volna állandó.

Arról viszont, hogy egy város kontextusába végül milyen alkotások férnek bele, végtére is elmondható, hogy hosszú távon az idő az úr.