Epstein élt, él és élni fog
Epstein sztorijában, legalábbis ami a főbb csapásirányokat illeti, csupán az a biztos, hogy nagyjából semmi sem az.
Bevallom, hónapoknak kellett eltelnie, mire rávettem magam, hogy megnézzem A Jeffrey Epstein-sztorit, amely 2020. május végétől érhető el a Netflix kínálatában. És nem az érzékeny gyomrom, vagy a gyenge idegeim miatt hárítottam magamtól a pénz-prostitúció-pedofília triászának piramisjátékát, hanem egyszerűen csak nem hittem, hogy a tehetséges Mr. Epstein története tud számomra bármi újat is mutatni az emberi gátlástalanság sötét bugyrairól. Azt viszont meg kell hagyni, a dokumentumsorozat egyhuzamban történő megtekintése után napokig éreztem úgy, mintha baseballütővel kopogtattak volna az immár fél éve tartó, koronavírus-mizériától egyébként is megtépázott komfortzónám ablakán.
Epstein sztorijában, legalábbis ami a főbb csapásirányokat illeti csupán az a biztos, hogy nagyjából semmi sem az. Kétségtelen, hogy a pénzmágnás öngyilkosságának híre hetekig töltötte be az amerikai médiateret, s többé-kevésbé még hazánkba is begyűrűzött, ám a róla készült négyórás opus nem szolgál egyetlen olyan új információval sem, amelyet előzőleg sajtóhírekből már ne ismerhetett volna a nagyérdemű. De legalább összefogja a vélelmeket a valósággal, a sebzett múltat pedig a kielégítetlen jelennel, s szó mi szó, ezt professzionálisan teszi: megmutatja a tortát, s te észre sem veszed, hogy nem ehetsz belőle. A filmet James Patterson azonos című könyve inspirálta, s még Epstein letartóztatása előtt kezdett forogni, Liza Bryant rendező számára pedig eddig sem volt idegen a true crime műfaja.
Jeffrey Epstein életét és életmódját nehéz dióhéjban összefoglalni, most mégis megkísérlem egyetlen bekezdésbe sűríteni. Adva van egy tehetséges fiatalember, aki annak ellenére taníthat középiskolában, hogy mindössze két évet járt egyetemre, s nem szerzett diplomát. Hogy ezt miként sikerült abszolválnia, arról nem szól a fáma. A csalásokkal tarkított pályája innen csak fölfelé ível, s idővel, no meg a Wall Street segedelmével érinthetetlen milliárdossá növi ki magát, politikusokból, dúsgazdag üzletemberekből és celebekből álló ismeretségi köre pedig áttörhetetlennek tűnő tűzfalat emel főhősünk és a törvények közé. Az első napvilágra került, tinikkel szemben elkövetett szexuális visszaélését mintegy negyedszázaddal ezelőtt követi el, akkori barátnőjével, Ghislaine Maxwell-lel, aki egy zűrös körülmények közt elhunyt, brit sajtómágnás lányaként a későbbiekben is hű segítőtársa marad, s hébe-hóba még édeshármasokra is kapható. Epstein rendelkezett ingatlannal New Yorkban, Párizsban és a floridai Palm Beachen is; utóbbiban kezdte, többnyire a West Palm Beach gimnáziumból becserkészett, szegényebb, sérülékenyebb háttérrel bíró kamaszlányokat rendszeresen „foglalkoztatni”, masszázs címén, alkalmanként 200 dollárért. A lányok idővel önjáróvá váltak, s tucatjával szervezték be egymást, a pénzt pedig az is megkapta, aki visszautasította a szexet, és „csak” szállította a következő motivált tinédzsert. Az orgiákat később a magánszigetére, a hetvenhektáros, karibi szigetvilágban elhelyezkedő Little St. Jamesre koncentrálta, miután a Palm Beach-i rendőrség fókuszába került. Epstein pénzének, hatalmának és ismeretségi körének köszönhetően egy 18 hónapos, vádalkut követő börtönbüntetéstől eltekintve – amelyből napi 12 órás távollét engedélyezésével mindössze egy bő évet „ült” le – érintetlen maradt, s egészen 2017-ig, a #metoo-kampány beköszöntéig úgy élhetett, mint Marci hevesen. Ekkor aztán, 14 évvel az első rendőrségi nyomozás, és 23 évvel az első ismert feljelentés után elítélték, a bíró pedig a felajánlott félmilliárd dolláros óvadékot nem fogadta el; börtönbe került, majd nem sokkal később öngyilkos lett a cellájában. Vagy meggyilkolták. Vagy ki tudja. Akárhogy is, tény, hogy két nappal a letartóztatása előtt egész vagyonát egy Virgin-szigeteki alapítvány számlájára utalta, fityiszt mutatva a kártérítésért sorban állóknak.
A halála óta több elmélet is napvilágot látott, s míg a hivatalos verzió szerint a cellabéli emeletes ágyra rögzített lepedővel akasztotta fel magát, némelyek úgy vélik, egy plasztikai sebész áldásos munkájának köszönhetően, halála óta is boldogan éli életét, immár felismerhetetlenül. Mások szerint meggyilkolták, mert olyan tyúkszemekre lépett rá, amelyek még nála is hatalmasabb emberek lábán nőttek, s azok Epstein kamerázási szokásának köszönhetően zsarolhatóvá váltak. Az mindenesetre valóban kételyeket ébreszt, hogy cellatársát egy nappal korábban szállították át egy másik cellába, de a helyhiány ellenére mégsem tettek be mellé másik rabot. A kamerafelvételek is megsemmisültek az öngyilkosság éjjeléről, bizonyára véletlenül, és azok az őrök sem voltak a helyükön, akiknek folyamatosan figyelniük kellett volna őt. A halottkém szerint pedig, aki a filmben is megszólal, Epstein nyelvcsontja három helyen tört el, ami meglehetősen ritka következménye az ilyen típusú önakasztásnak.
Az áldozatokat a film és a közvélemény is egy kalap alá veszi, egységesen kezeli őket, holott meglehetősen heterogén csoportról van szó. Akadnak hiteles megszólalók, ilyen például az a testvérpár, akik elsőként tettek feljelentést Epstein ellen, még a ’90-es évek derekán, az őket kiskorúként ért, egyszeri molesztálás okán. Ám akad olyan is, aki visszautasította a szexet, és 17 éves korától, éveken át szolgálta ki a milliárdos piramisjátékát, felhajtva számára a West Palm Beach gimnázium valamennyi képesítés nélküli tini-masszőrét, akik később újabb és újabb visszajáró áldozatokat szerveztek be. Megszólal egy olyan hölgy is, aki 21 évesen ismerte meg Epsteint, s vált évekre – saját definíciója szerint – szexrabszolgává, mindez mégsem akadályozta meg abban, hogy a saját, kiskorú húgát is a jótevő rendelkezésére bocsássa.
A jog világosan fogalmaz, Florida államban 18 év a beleegyezési korhatár, így aki akár csak a születésnapja előtti héten nyújtott 200 dollárért erotikus masszázst – amelynek kimenetele hol közösülés, hol fogdosással egybekötött önkielégítés lett –, az bűncselekmény áldozata. Jogi értelemben tehát a film számos megszólalója valóban áldozat, ám erkölcsi, etikai szempontból a kép jóval árnyaltabb, s remélhetőleg ezt kijelenthetjük úgy is, hogy nem csúszunk bele az áldozathibáztatás egyoldalú csapdájába. A helyzet ugyanis az, hogy a hányatott sors senkit sem ment föl minden féle és fajta felelősség, így például a kerítés, a prostitúció elősegítése alól, még akkor sem, ha történetesen kiskorú az illető; maximum enyhítő körülményként merülhet föl, ha a tinédzser maga is áldozat volt egykoron.
A személyes felelősség súlyáról és a nehéz gyerekkorral magyarázott felelőtlenség elfogadhatatlan voltáról esszenciális ítéletet mondott egy amerikai kisiskolás, akinek ákombákom betűs megjegyzése pár éve jelent meg a Redditen:
Azaz: Márta nagyapja alkoholista volt, és az apja is. Márta betöltötte a harmincat és ő is alkoholista lett, elveszítette az állását, és kirabolt egy boltot. Felelős Márta a tetteiért, vagy a családja alkoholista múltja miatt mindez nem az ő hibája?
És a válasz finomított verziója: ROHADTUL KAPD ÖSSZE MAGAD MÁRTA
Az Epstein-sztoriból sajnos senki sem jön ki jól, talán csak azok a kisemberek – például a Palm Beach-i rendőrfőnök, vagy egy-két FBI-ügynök – akik egyenes gerinccel, a fölöttük hatványozottan növekvő atmoszféranyomás ellenére is, évtizedeken át kitartottak azon naiv igényük mellett, amely szerint mégsem annyira ördögtől való az, ha fény derül az igazság legalább néhány, aprócska részletére. S tették ezt a jutalomvárás, a fájdalomdíj bezsebelésének reménye nélkül.
Isten nem ver bottal, mondhatnánk, amiért Epsteint, Harvey Weinsteinhez vagy Kevin Spaceyhez hasonlóan – a filmben egyébként ők is feltűnnek a milliárdos köreiben – szintén a #metoo-mozgalom sodorta el. Bármennyire is furcsa azonban, Epstein személye másodlagos, még a saját történetében is; maga a jelenség az, amely örök, s ezért érdemel figyelmet. Jeffrey Epsteinek ugyanis voltak, vannak és lesznek. Ők azok, akik mindenkit megvásárolnak, aki megvásárolható, s akadnak jócskán szövetségeseik is, a velük egy húron pendülők, üzelmeik aktív vagy passzív támogatói. Kiskorú lányokkal szexuális kapcsolatot létesíteni bűncselekmény, akár beleegyezik az illető, akár nem – a modern világ legalábbis e pillanatban így vélekedik. Ám mégis nagyobb részvéttel fordulunk azon névtelen és arctalan áldozatok felé, akik nem visszajáró vendégként, egy milliárdos luxusvillájában szenvedték el sérelmeiket, nem várták meg, hogy a rendőrség felkutassa őket, majd nem követeltek hosszú évek múltán milliós kártérítéseket.
