Magyarok olaszul, olaszok magyarul

Szilágyi Mónika tanulmányai után csupán dolgozni szeretett volna Olaszországban; egy barátja meghívására ment el a milánói könyvkiadó akkori tulajdonosának állásinterjújára. Azonban az események, az érzelmek más irányba terelték életét. Három nap múlva már ő is, férje is (az akkori tulaj) tudták, hogy nem csupán egy-két év munkakapcsolat vár rájuk.

– Asszisztensnek indultál, feleségként végezted… mesébe illő, romantikus történet a tiétek.

– Így volt. Taníthattam volna olasz nyelvet, de engem az irodalom jobban érdekelt, ezért mentem el arra a bizonyos munkatalálkozóra. 2003 májusában történt meg az állásinterjú, és augusztusban már kiköltöztem. A munkatárgyalás után már három nappal tudtuk mindketten, hogy össze fogunk házasodni. Kegyetlen honvágyam volt az első pár évben, de a kislányunk születése után minden második hónapban hazajöttem.

– A közös munka hogyan hatott a házasságotokra?

– A férjem képzőművész, neki nem volt lételeme a könyvkiadás. Sok mindenben nem is értettünk egyet. Így 2017-ben megkaptam tőle születésnapi ajándékként a céget. Azóta kicsit átalakítottam, és most már teljesen a saját kedvem szerint vezethetem.

– Közép-európai és magyar irodalmi művek jelennek meg a kiadódban olaszra fordítva. A magyar műveket ki választja ki, és milyen szempontok alapján?

– Én választom ki, hogy milyen könyvek jelenjenek meg az Anforában. Nem minden magyar sikerkönyv lehet sikerkönyv Olaszországban is. Az első években meg kellett tanulnom ráérezni az olaszok ízlésére. Tehát fontos, hogy nekem tetsszen az a könyv, fontos, hogy az olaszoknál is népszerű legyen, és fontos a mű aktualitása, még ha klasszikus is. Például egyértelmű volt számomra, hogy Szabó Magda sikerkönyv lesz… Szeretik Oravecz az 1972. szeptember című prózaversét, Kosztolányi Édes Annáját. Nagyon meggondolom, hogy kit adok ki, mert kicsi könyvkiadóként nem hibázhatok. Sikerült azt elérnem, hogy ha az Anforánál megjelenik egy könyv, akkor arról már tudják az olaszok, hogy jó lesz, hogy érdemes elolvasniuk. 

– Mi a véleményed az Olaszországban játszódó Utas és Holdvilágról? Szerb Antalt szeretnék az olaszok?

– Az E/O-nál már megjelent a ’90-es években az Utas és Holdvilág, és pár éve ugyanitt újra kiadták olaszul. Azt vettem észre viszont, hogy valamilyen oknál fogva mégsem azt a sikert érte el, amit én elvártam volna ettől a könyvtől.

– Hogyan választasz fordítókat?

– A legelején még olasz tanszékektől kértünk olyan diákokat, akikről úgy gondolták a tanszékvezetők, hogy valószínűleg alkalmasak erre a feladatra. Küldtünk nekik próbaszöveget, megnéztük, ki csinálta meg a legjobban, és az első hárommal kötöttünk szerződést. Ők voltak Vera Gheno, Alessandra Foresto… Most már velük dolgozom, vagy például Claudia Tatascioréval. Őket már ismerem, tudom, hogy jók. Ettől függetlenül igyekszem új arcokat, új fordítókat is találni. Például Polgár Judit Sakkjátszótér kötetét Janczer Richárd, magyar nevű, de páduai, olasz diák fordította; ő egy „friss”, huszonéves fordító. Ez mindig egy nagy befektetés, lutri is, de például Vera Gheno mára nagy név lett. Ezt kívánom Richárdnak is, aki most Szántó T. Gábor 1945 és más történetek című novelláskötetét is lefordította nekünk.

– Milyen példányszámmal dolgoztok?

– Mostanra nagyon megváltozott a világ. 2003-ban, amikor megérkeztem Olaszországba, akkor a 3000-es példányszám szép eredménynek számított. Mostanra általánosan elmondható, hogy ez a szám jelentősen lecsökkent; ma, ha már 1000 példányt kinyomtatunk, és az el is fogy, akkor annak örülünk, és inkább utánnyomunk még.

– E-book-otok is van?

– Igen, sőt hangoskönyvünk is. Az Abigél például, aminek az olasz hangoskönyv jogát megvásárolta tőlem a Storitel nevű hangoskönyv cég (ez a cég ide, Magyarországra még nem érkezett meg). És az Abigélen kívül lesz még más is. Az e-book nem annyira népszerű Olaszországban, inkább kézbe venni szeretik a könyveket, szagolgatni, ahogyan én is.

– Mik a közel jövőbeni terveitek, milyen munkáitok vannak most folyamatban?

– 2005-ben kiadtuk Száraz Miklós György egyik könyvét még a férjemmel közösen, az Ezüst Macskát. Akkor második lett az Acerbi-díjon. Az első helyezett Grendel Lajostól az Einstein harangjai lett, szintén Anforás könyv – vannak ilyen apró csodák… ez azt jelenti, hogy folytasd, csináld! Tavaly megkerestem Gyurit, hogy eljött az idő, adjuk ki újra az Ezüst Macskát. Most ősszel kellett volna megjelennie, de a COVID közbelépett. Januárra terveztük a Für Elise-t és a Tündér Lalát, tavaszra az 1945-öt, őszre pedig Gyuri könyvét. Most ez mind csúszik.

– Ha már szóba került, megkérdezem: nagyon megviselt a járvány?

– Rendkívül nehéz volt. Leállt az élet, leállt a könyvkiadás, be voltunk zárva. Remélem, hogy soha többet nem lesz ilyen. Figyelemelterelésként cikkeket írtam, interjúztam az Atalantai Emory egyetem virológusával, Guido Silvestrivel… próbáltam elfoglalni magam. Most sokkal optimistább vagyok, úgy gondolom, csak az embereken múlik, hogy a meglévő információkkal és eszközökkel élve óvatosabbak lesznek-e.

– Számodra új lehetőségekkel indul a járvány utáni időszak.

– Igen, egyedülálló lehetőséget kaptam Olaszország egyik legnagyobb, országos könyvterjesztőjétől, az ALI libri-től. A Tündérlalát és a Für Elise-t már ők teszik a könyvespolcokra, így Olaszországban nem lesz olyan könyvesbolt, ahol nem lehet majd megtalálni ezeket a Szabó Magda könyveket. Ez számomra rendkívül hízelgő, boldog vagyok, hogy mostantól ők fogják istápolni, egyengetni az Anfora könyveit. 

– Most pedig olaszokat tanítasz magyar nyelvre online. Hogy tetszik ez a munka?

– Át kellett alakítanom egy-két dolgot az életemben. „„…mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon.” – mondja Lampedusa a Párducban (Il Gattopardo). Ennek jegyében és honvágyűzőként kitaláltam, hogy magyar nyelvtanfolyamot hirdetek olaszok számára, aminek akkora sikere lett, hogy egy nap alatt minden hely betelt. 4 héten keresztül minden nap, reggel és este tanítom őket online. Nagyon tisztelem ezeket az embereket, és örülök, hogy ilyen lelkesek; mind fontos beosztású nebulók, orvos, pszichoanalitikus, forgatókönyvíró, nyelvtanár van köztük… mint kiéhezett oroszlánok, úgy ugrottak erre a lehetőségre. Ez azt jelenti, hogy az olaszok nagyon is érdeklődnek a magyar irodalom és nyelv iránt, csak meg kell találni számukra a megfelelő módot a közvetítésre.

– Folytatod az online oktatást?

– Mindenképp. Annyira sikeres volt, hogy amint vége az első kurzusnak, meghirdetem a folytatását is. Az a tervem, hogy megtanulják József Attila Tiszta szívvel című versét, de már el tudják mondani Catullustól a Gyűlölök és szereteket, tudnak magyar nyelvtörőket, tudnak kérni a boltban hexameterben: „Kérek tíz deka sonkát és ugyanennyi szalámit!”, hallgattatok velük Kalákától Kányádi verset, Cseh Tamás dalokat, és Hobo (aki szintén itt él Piliscsabán) által megzenésített József Attila verseket.

– COVID nélkül mennyi időre tudsz előre tervezni könyvkiadásokat?

– Körül-belül egy évre előre tudom, hogy mit szeretnék megjelentetni. Persze ezek nem 100 százalékra biztosak, mindig hagyok teret annak, hogy még tudjak változtatni, válogatni a meglévő lehetőségek közül. Lassabbnak tűnik az idő a könyvkiadásban, de lényegében itt is őrült hajsza van.

– Vannak még benned félelmek egy esetleges második hullámot illetően?

– Igen, félelmek vannak. A különbség annyi, hogy most már tudom, ha az emberek betartják a szabályokat, a kutatók végzik a munkájukat, és mindenki teszi a maga dolgát, akkor valószínűleg nem lesz már olyan nagy gond, mint ami volt. Most van remény.