Tusványosoztál már? – Így teheted meg
Elmarad idén Tusványos, a Kárpát-medence egyik legnépszerűbb fesztiválja. Felidézzük az életérzést, készülünk a 2021-es rendezvényre!
Viccesen azt szokták mondani Tusványoson, kétféle ember létezik: aki már volt itt, és aki lesz.
Magyar és magyar között a fizikai, földrajzi távolságot 2020-ban nem csupán a 100 éves Trianoni békediktátum következményeként, területeink szétszakítottsága miatt érezhetjük. Idén nem léphettük át a határokat sem június 4-én, sem augusztus 20-án, és azt hiszem, sokan fájlalják, hogy nem mehetnek tusványosozni sem.
„Az egész járvány legszomorúbb következménye ez.” – vélemény a Facbook-on.
Új profilképet állított be hivatalos Facebook oldalán az egyik legnépszerűbb határon túli, de idén elmaradó fesztivál: Tusványosoznék felirattal. S valóban, aki valaha, egyszer is járt az ötnapos erdélyi rendezvényen, soha nem felejti. A facebookozók profilképükre új keretet is beállíthatnak, így máris alakulhat az idei, vagyis 31. fesztivál közönsége a közösségi oldalon.
Mindenképp örülnünk kell, hogy a tavalyi, 30., jubileumi Szabadegyetem még meg tudott valósulni: nagyszabású koncertekkel, remek színdarabokkal, fontos kiállításokkal, könyvbemutatókkal, ismert előadókkal mind a politikai, mind a civil, mind a tudományos, valamint a művészeti élet köreiből, izgalmas kerekasztal-beszélgetésekkel, rendkívül magas részvételi számmal. Nehéz lenne felsorolni a meghívott vendégeket, az elmúlt 30 év szereplőit pedig teljességgel lehetetlen.
„A Tusványos … erőt adott és irányt mutatott egy újabb évre a kisebbségi létben.” – egy Facbook-komment.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort először 1989-ben rendezték meg a Hargita megyei Tusnádfürdőn és Bálványosfürdőn. Azóta olyan szimbolikus rendezvénnyé, szellemi műhellyé vált az anyaországban élők és a határon kívüli magyar kisebbségek számára, amely felbonthatatlan köteléket jelent nem csupán az erdélyi, de más elcsatolt magyar területeken élő emberek között is. Érkeznek fesztiválozók a Nagy-Magyarország minden tájáról. S valóban, míg eltelik egy év, sokan nosztalgiával a szívükben, tűkön ülve várják, hogy mikor kezdhetik szervezni újra az indulást, az útitársakat, a szállást.
A legtöbb ember minden évben úgy megy a Hargitára, mintha hazaindulna; a táborban rengeteg ismerőssel találkozik. Ott aztán tényleg senki sincs egyedül. Ha mégis úgy alakulna, hogy magányosan bóklászik valaki a kisebb-nagyobb rendezvénysátrak között, akkor biztos, hogy pár percen belül új barátokra lel. Értékes ismeretségek, kapcsolatok, olykor életre szóló barátságok, szerelmek születnek ; tavaly például történt ott nyilvános lánykérés, sőt, két fiatal a legismertebb bulihelyszínen, a Csűrben házasodott össze! Itt mindenki összetartozik, mindenkit a nemzeti öntudat visz oda.
Ebben a világban az ember valóban kiszakad a hétköznapok rutinjából, kis időre képes elfelejteni a múltbéli, generációkon átívelő sebeket; igazán fel tud töltődni a következő hetekre, hónapokra, évekre. A medvenyomokkal szegélyezett, főtt kukorica illatban fürdő táborban alig hallhatóan, de mindig népzene duruzsol a levegőben, székely férfiak bókolnak lépten-nyomon, nyakig sáros fiatalok gumicsizmában, 60 fokos pálinkával a kezükben beszélik meg az élet és a nemzet nagy dolgait.
Az idei Szabadegyetem mottója ez lett volna: „Van, ami örök.” A szervezők a koronavírus-járvány miatt elmaradó fesztivál idei jelmondatához közleményben fűzték hozzá: „Ezért üzenjük most, hogy vigyázzunk egymásra, viszlát jövőre!” Így mindannyian abban a reményben nézegetjük most az elmúlt évtizedek képeit, videófelvételeit, valamint az idei évre tervezett programokat, hogy jövőre minden rendeződik, és a 30+ helyett Tusványos 31-en újra mind együtt lehetünk határok nélkül.
