Mit adtak nekünk a rómaiak? Hát Lorettát!

Ki ne emlékezne minden idők egyik legmegosztóbb, egyben legzseniálisabb kultuszfilmjére, a Brian életére, amelyet idestova negyvenkét éve, 1979. augusztus 17-én mutattak be az Egyesült Államokban?

Persze nem véletlen, hogy miért pont ott; bár a Monty Pythonnak akkoriban sokkal több rajongója akadt Nagy-Britanniában, a fiúk sejtették, hogy a film erős kritikát kap majd odahaza, az USA-ban viszont nem volt blaszfémiatörvény. Sokan azzal vádolták őket, hogy Brian Jézust testesíti meg, pedig a szerzők több ízben rámutattak, hogy Jézus maga is megjelenik a filmben. Az első vallási alapú kritikák azonban mégsem a keresztényektől, hanem a zsidóság részéről érkeztek, akik kifogásolták az ominózus kövezéses jelenetet, több okból is: egyrészt szerintük gúnyt űztek abból, hogy a zsidók nem ejtették ki Isten nevét, másrészt mert John Cleese szent imasálat viselt.

Nagy-Britanniában több helyhatóság is megtiltotta a film vetítését, Írországban 1987-ig volt tiltólistán, a devoni Torbay területén 2008 szeptemberéig nem mutathatták be, a walesi Aberystwythben pedig csak 2009-ben oldották fel a tiltást. Azonban kétségtelenül Bornemouth bizonyult a legkitartóbbnak, ott 2015-ben vetíthették le először legálisan, Svédországban pedig úgy reklámozták, hogy „ez a film annyira vicces, hogy Norvégiában be is tiltották”.

Mielőtt azonban rátérnénk Brainre és az ő életére, érdemes egy pillantást vetni a Monty Python-csoportra, amelyet 1969-ben alapított öt brit író-színész, Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin, illetve egy amerikai animátor, Terry Gilliam. Műsoruk, a Monty Python Repülő Cirkusza negyvenöt, egyenként félórás részből állt, amelyet 1969 és 1974 között vetített a BBC. A csoport tagjainak munkamódszere lehetővé tette a formai és tartalmi kísérletezést, jeleneteiket saját maguk írták és adták elő, megváltoztatva ezzel a szórakoztatás világát. Újító szellemüket gyakorta állították párhuzamba a Beatles rockzenére gyakorolt hatásával.

Négy filmjükből a Brian életét harmadikként készítették el, négy évvel az 1975-ös Gyalog galoppot követően; utóbbi bár borzasztóan szűkös költségvetésből és rettenetes forgatási körülmények között készült, mégis zseniálisra sikeredett, s 2000-ben a Total Film magazin olvasói minden idők ötödik legjobb vígjátékának választották. A Brian életével a szerzők görbe tükröt kívántak tartani Krisztus kora elé, épp úgy, ahogy előzőleg Artúr király mondáját figurázták ki. Ám abban mindannyian egyetértettek, hogy Jézus „alapjában véve rendes fickó” volt, és tanításaiban semmi gúnyolnivalót nem találtak, viszont gyanakvással figyelték az egyetemes egyházat, ezért Brian karakterével megalkottak egy ál-Messiást, s írtak köré egy szatírát a hiszékenységéről és a képmutatásáról. Érdekes kulisszatitok, hogy Bernard Delfont, az impresszárió olyan ideges lett, amikor elolvasta a forgatókönyvet, hogy az utolsó pillanatban megakasztotta a film finanszírozását. Végül a projektet George Harrison mentette meg, ő lett a csoport mecénása, s egy pillanatra még a filmben is feltűnik, Mr. Papadopolous szerepében. Harrison saját bevallása szerint azért segített, mert olvasta a forgatókönyvet, és látni akarta a kész filmet. Pythonék pedig erre azt a frappáns választ adták, hogy ez volt a legtöbb pénz, amit valaha is fizettek egy mozijegyért.

A forgatókönyvbe számos angol nyelvű szójátékot írtak, amelyek lefordíthatatlanok, ilyen például a jeruzsálemi kolosszeumban játszódó részénél a „spittler” (szakadár) helyett a „spitter” (köpködők) kifejezés, mivel a baloldali mozgalmakban a szakadár szót előszeretettel alkalmazták az azonos vagy hasonló célért küzdő egyéb mozgalmak tagjaira. A Bigus Dickus (nagy szerszám) hasonlóképp lefordíthatatlan, ezt a nevet kapta Pilátus barátja, amely magyarul Fikusz Kukiszra szelídült.

A film nyíltan gúnyolja az emberi butaságot, korlátoltságot, befolyásolhatóságot és az 1970-es évek apró, baloldali csoportosulásait. (Szóval ha manapság vetemedne bárki is ilyen jellegű mozi készítésére, azt nyilvánosan aligha lehetne bemutatni, de talán még leforgatni sem…) Üzenete egyértelmű: gondolkozzunk önállóan, ne hagyjuk magunkat befolyásolni mások által, kezeljünk kritikusan minden eszmét, amelyet ránk próbálnak erőltetni. Persze Monty Pythonék sem akkor jöttek a hat húszassal, így maguk is elég szkeptikusan álltak mondandójuk megvalósulásához. A filmben lényegében Brian az egyetlen, aki a józan ész pártján áll, de őt sem a tömeg, sem a politikai terrorszervezetekbe tömörült értelmiségiek, sőt még legközelebbi hozzátartozói sem igazán értik.

A Brian életéről valójában oldalakat lehetne megtölteni, ám mégis sokkal jobb megnézni, újranézni, mint olvasni róla. Jómagam évente legalább egyszer meg is teszem. Két kedvenc jelentem a Mit tettek értünk a rómaiak? és Stan Lorettává válása; utóbbiból álljon itt egy kis ízelítő, amely talán aktuálisabb, mint valaha:

– A nőknek joguk van szerepet vállalni a mozgalmunkban, Reg – magyarázta hevesen.

– Miért jössz állandóan a nőkkel, Stan?

Amaz szemérmesen lesütötte a szemét, és halkan válaszolta:

– Az akarok lenni.

– Mi?!?

– Nő akarok lenni. Mostantól mindannyian hívjatok Lorettának!

Reg nem értette.

– Mi?

– Egy férfinek joga van ehhez – védte álláspontját a jobb oldali.

– És miért akarsz Loretta lenni, Stan? – kérdezte Judit érdeklődve.

– Gyerekeket akarok.

Reg egészen elképedt. Úgy nézett a mellette ülőre, mint aki nem lát jól. Jelzem, így is érezte.

– Gyerekeket akarsz?!?

– Minden férfinek joga van gyerekeket szülni, ha akar! – fejtette ki álláspontját Stan.

– De te nem szülhetsz gyereket! – mondta Reg jó hangosan és nyomatékkal artikulálva, mint amikor egy magyar saját anyanyelvén magyaráz egy külföldinek. Stan kikérte magának.

– Ne nyomj el engem!

– Nem nyomlak el Stan, de neked nincs méhed! Hogy fogod kihordani a magzatot? Belerakod egy szatyorba?

Stan csendesen sírdogálni kezdett. A dolognak ez a része valóban nem volt még teljesen kidolgozva. A helyzetet Judit mentette meg.

– Nekem van egy ötletem – mondta. – Gondolom, abban egyetértünk, hogy tényleg nem lehet gyereke, mivel nincs méhe, amiről nem tehet senki, még a rómaiak sem. De joga lehet hozzá, hogy gyereket szüljön.

– Remek ötlet, Judit! – dicsérte Francis.

– Harcolni fogunk, hogy ismerjék el a szüléshez való jogotokat, bátyám... ööö... húgom. Bocs.