Patyomkin-falvak

Nyelvi paneleket, sablonokat teszünk ide-oda, hogy jobban nézzen ki a homlokzat. Ám így csak Patyomkin-falvak építhetők. Vagy Potemkin-falvak?

Igen ám, de mi az a Patyomkin-falu? A Patyomkin-falvak valójában álfalvak vagy másként: kulisszák. Történetük a XVIII. századba nyúlik vissza, amikor Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter II. Katalin cárnő látogatása előtt a Dnyeper folyó partján olyan épületeket állíttatott fel, amelyek megtévesztették a cárnőt. Patyomkin, aki a hadjáratot vezette a Krím félszigetre, falusi házak homlokzatait állíttatta fel, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.

Ugyanez kicsit más előadásban: „Patyomkin 1787-ben meghívta Katalint, tekintse meg a töröktől elfoglalt új birtokokat. A legenda szerint színházi díszletekből összeállított falvakat, várakat és hadihajókat mutatott be messziről a cárnőnek, betanított küldöttségeket vezetett eléje, így az uralkodó meg volt győződve arról, hogy újdonsült alattvalói a legnagyobb gazdagságban és kényelemben élnek.”

A kétféle történetből sejthető, hogy valószínűleg legendáról van szó. A történeti valóság ennél egyszerűbb. Patyomkin miniszter igyekezett fejleszteni a krími területeket, csinosította a falvakat, emelt erődöket, de álfalvakat nem épített. Mindenesetre a politikai szlengben a Patyomkin-falu kifejezés úgy terjedt el, mint a kellemetlen tények hamis eredményekkel való elrejtésének szinonimája. Mai használata mintha terjedne, ráadásul mintha eredeti jelentése homályosodna. Az egyik portálon ezt találjuk: „Ezt a kifejezést halljuk újabban az elnéptelenedő falvakra.” Az elnéptelenedő falu esetében azonban nem látok semmiféle „álságot”: megtévesztést, elrejtést. Az elnéptelenedő falu: egyszerűen pusztuló falu.

De helyesen is felbukkan a Patyomkin-falu megnevezés napjaink publicisztikájában. Olyan épületekre vonatkoztatják, amelyeknek homlokzatát felújították, így az utcakép szebb lett, de belül és hátul omladoznak: „Egyszerű, olcsó és kultúrtörténeti hagyományokkal is rendelkező módszerrel öltöztették ünnepi díszbe Szuzdal romos faházait, az önkormányzatok országos találkozója előtt, amelyre az orosz elnök is hivatalos volt. Azonban nem jött el, ám a rogyadozó rönkházaknak idilli külsőt kölcsönző ponyvák mostanáig kint vannak a megszámlálhatatlanul sok templomáról híres, Moszkvától 180 kilométerre fekvő történelmi kisvárosban. Szuzdalban nem is tagadták, hogy Patyomkin-falvat varázsoltak volna az elnök elé. »Mindenütt szokás kitakarítani, ha vendég érkezik«, mondták.”

Emlegetnek konkrét Patyomkin-falut is: „A koreai demilitarizált övezetben található észak-koreai Kidzsong-tong (Kijongdong) falut Patyomkin-falunak tartják, mivel dél-koreai megfigyelők szerint propagandacélokra épült, hogy a határon való átszökésre bátorítsák a délieket.”

Eizenstein híres propagandafilmje a Patyomkin páncélos, itt azonban pusztán a hajó nevéről van szó.

Patyomkinról van még nyelvi mondanivalóm. A szabályosabb átírás és kiejtés Potyemkin vagy még inkább Potyomkin lenne. Létezik még a német mintájú Potemkin átírás is (innen a Potemkin-falu forma). Egy szigorú szerző így különböztetné meg a formákat: „A páncélos mindig Patyomkin, a falu mindig Potemkin, a személy pedig Potyomkin. Minden más tudálékosság, túlzott pontosságra törekvés, egyben a kialakult nyelvi hagyományok negligálása.”

Én ennél kicsit megengedőbb volnék, pont a nyelvi hagyományok szellemében. Ha nyelvünkben már rögzült a Patyomkin forma, akkor nem szükséges különbséget tenni a személy, a páncélos és a falu megnevezése között. Pusztay János: Találkozásaim Patyomkin herceggel című munkájában írja: „Jellemző Rád, hogy már a neveddel is kulisszát építesz. Úgy írod, hogy Potemkin, aztán ejted: Patyomkin. S a sok külföldi el sem tudja képzelni, hogy mindkettő Te vagy.”